Angry Birds AR - Teszt (iOS)

Az első teljesen természetes reakcióm erre a játékra az volt hogy WTF? Itt tartunk? Minden idők egyik legsikeresebb játéka ennyire vitte? Ennyire nem lehet már mit kitalálni? Mondjuk bevallom nem csodálkozom rajta ugyanis az utolsó tizenöt címükkel már nem is játszottam, annyira elvesztettem a fonalat, néha néha belefutottam valami jobb címbe, ötletbe, igazából valahol mindegyik bájos és ötletes volt. De a kisebb korosztályon kívül szerintem a legtöbb gémert már egyszerűen nem tudják megfogni ezzel a címmel. Jelen esetünkben egy AR avagy Augmented Reality, tehát kiterjesztett valóságban játszható mérges madarakkal találkozhatunk. Érdekel?

Az Angry Birds franchise tökéletes példája annak hogyan lehet egy végtelenül egyszerű ötletből valami igazán nagyszerűt alkotni, hogyan épülhet fel erre az ötletre egy egész cég, hogyan lehet sikeresen folytatni - egyik jobb volt mint a másik - a siker útja ki volt kövezve. Jöttek a plüssök, a pólók, a torták, képregények, a játékok és kismillió dolog, majd végül amikor az ötlet elérte a csúcsot és egyértelmű volt hogy innen már csak lefelé vezethet az út, nem ált meg a gépezet. A Rovio 2009-es zseniális ötlete ma 2019-re kismilliárd rókabőr lehúzása után eljutott odáig, hogy az ember már csak fintorog, húzza a száját, és heves izgalommal telitett dobogó szív helyett, nagy unottan kipróbálja, de csak már becsületből és egy szép emlék kedvéért. Hát emberek, így álltam neki az új Angry Birds tesztelésének ...

Ennyi felkészítés után akkor talán jöhetne is pár szó magáról a játékról. Ahogyan arról már szó volt és ahogyan az trükkösen el is van rejtve a címében, ezúttal AR-ban, augemnted realityben, magyarul kivetített valóságban tolhatjuk a mérges madarakat. Ehhez első körben nem is lesz másra szükségünk, mint egy szabad kamerára - smart coveres iPaddel ne is próbálkozzunk - és némi sík felületre, nagyjából derékmagasságban. Szerencsére a magasság nem követelmény, a földre is ki tudjuk vetíteni a játékot ha van elég hely. Sötétben sajnos ne is próbálkozzunk, szükség lesz némi fényre ahhoz hogy összejöjjön a dolog. Ha megtörtént a csoda, akkor onnantól fogva a következő kilépésig meglepően stabilan fog futni a játék. Egyelőre egy teljesen alap, lecsupaszított, szinte az első részbe visszaugró Angry Birds játlékmenetre és nehézségre kell számítani. Külön érdekességnek számít viszont, hogy a kivetített komplett 3D-s valóságnak köszönhetően körbe tudjuk járni a pályát. Ha készen állunk, a madárka a csuzlinkba ugrik, amit ezúttal FPS tehát belső nézetes módban fogunk látni, a szög belövésében némi segítségre lesz a szokásos pontokkal jelzett útvonalmutató illetve jóval egyszerűbb dolgunk lesz a bejárhatóság és a mobil célzási lehetőség miatt.

Maguk a pályák nem igényelnek olyan sok agymunkát, arra viszont figyelni kell, hogy ha körbejárjuk a pályát akkor a kamera ott marad, ahonnan utoljára lőttünk, ez néha gondot tud jelenteni, de megszokható. A háromcsillagozás azonban már az első pályacsomagnál is kemény feladat tud lenni, lévén a felhasznált madarak száma, az elpusztított berendezési tárgyak és természetesen a malackák kipukkantása is számítani fog, a maximalisták bizony gondban lesznek, de legalább ez ad némi szavatosságot a játéknak. Első körben négy világ lesz elérhető, amiket a megszerzett coinokkal lehet unlockolni, ezekből meglepően keveset ad a játék, de némi extrára lehet szert tenni ha minden pálya után megnézünk egy reklámot. Meglepő módon a játék komplett ingyenes, nincsen benne semmi vásárolható tartalom, coinokat se lehet venni, semmit, szóval csak és kizárólag a berakott reklámokból jön be valami bevétel a Rovionak, ez dicséretes dolog és igencsak ritka manapság.

Maga a játék jópofa, látványos, szépen stabilan működik, de sajnálatos módon nagyon hamar rá lehet unni. Igazából semmi újdonságot, vagy eredetiséget nem véltem felfedezni benne az AR-en kívül, leginkább csak házibulin tudom elképzelni mint közösségi élményt, ahol a fiatalok annyira szét vannak csapva, hogy ledöbbennek a látványon, de ha belegondolunk hogy aki 2009-ben 10 éves volt, az ma már egy 20 éves felnőtt fiatal, szóval lehet pontosan ez volt a cél. Készíteni valami jó kis közösségi házibuli játékot a fiataloknak, akik azóta felnőttek és kisfelnőttek lettek. Ha ez volt a cél akkor bravó a Roviónak, egyébként egy erőteljesen felejthető rétegjátékról beszélünk, ami már csak halvány árnyéka az eredeti élménynek. Egynek viszont jó, kipróbálni, megtapasztalni még mindig érdemes.

3/5