Sekiro: Boomer Dies Sokmilliószor

Béna játékosnak tartom magam, többbyire az easy, néha a normal nehézségi fokozatot szoktam választani. Éppen ezért bajban voltam, amikor elkezdett ömleni a netre a megjelenése után mindenféle sekiros tartalom, nekem meg tetszett a játék világa, hangulata, játékmenete. De ugye én noob gamer vagyok, felesleges pénzkidobás lenne, azért megvenni, h az elsô bossnál feladjam a játékot. - gondoltam én. Maradt a szomorú szívvel való youtube-ozás... Egy-két óráig. Aztán már annyira felhypeoltam magam, hogy eldöntöttem megveszem a játékot lemezen, aztán majd amikor kiderül, hogy nem nekem való a game majd eladom, és így kvázi néhány ezres kölcsönzésidíjért cserébe lehiggadok. (ez nálam nagy dolog, ne szeretek ilyenekkek vesszôdni, ezért álltam át arra, hogy inkább a nagy digitális leárazásoknál veszek játékot, így ugyanúgy csak pár ezresbe kerül, de nem kell vele veszôdni. A kényelem nagy úr nálam is. 😀) Másnap elbattyogtam az általan egyetlen (reális távolságon belül lévô) ismert konzolboltba, ott azonban már elfogyott. Oké - gondoltam hazafelé - ez így volt sorsszerû, nem nekem való játék ez, így megspóroltam a macerát. Ja, de ne higgadtam le. Egyszerûen annyira vonzott a cucc, hogy végül is meggyôztem magam, hogy b*ssza kutya, nem kajára kell az a 20k, ha elégetném, akkor se hiányozna, úgyhogy ha már megtehetem meg is veszem digitálisan.

Megvettem. Olyan nehéz, hogy vért hugyoztam. Néha szenvedtem is. Mégis minden percét imádtam. Minden halálnál megvolt az érzés, hogy "na még egyszer utoljára megpróbálom!" A 3 kritikus pont nálam Genichiro, az Owl Hirata-ban, es a final boss volt. Ezeknél feladtam, legalábbis így éreztem, de mindig csak más napig. Lady Butterfly, es a Guardian Ape nekem viszonylag simán jött, értsd; nem kellett több óra gyakorlás elég volt 1 szûk órácska.

Múlt héten lett meg az utolsó acsi, pedig azok sosem érdekeltek. 5x már biztos végigjátszottam, de lesz még vele pár kellemes órám.

Mostmár csak azt kell eldöntenem, h belekezdjek-e a Dark Souls seriaba. Ôszintén szólva a karakterfejlesztés nen igazan van az ínyemre, de kvázi From Software van lettem. Vagy nem, ez majd a jövôben eldôl. Sekiro fan viszont biztosan.

Köszi, ha elolvastad!

(mobilon írtam, ahol alapból nem használok ékezeteket, de egy ilyen írást igénytelennek éreztem volna úgy megírni. ha mégis sok a typo, ami engem abszolút jellemez touchscreenen, akkor botsáska, talán majd belejavítgatok utólag.)