Újszülöttnek minden vicc új. Volt már egy-két rövidebb kitérőm a Dark Souls-al. Most nekiugrottam újra.
Először PS3-om játszottam vele, akkor felmentem a templom tetejére harangot kongatni, ezután hamvába halt a dolog valamiért. Nem volt rossz, egy kicsit megcsömörlöttem az Undead Burg-ban való nonstop oda-vissza tánctól, de láttam benne a szépséget.
Ezután PC-n is belekóstoltam, de egy akkora kupac ... volt a konzol verzióhoz képest, hogy hagytam a francba.
Most Switch-en is bepróbáltam, lévén nincs is jobb annál, mint egy kancsó teával behúzódni a rossz idő elől és Mancs Őrjárat és Peppa Malac háttér tévézéssel elmerülni egy játékban a kedvenc fotelomban... Majd "apa mi a baj?" kérdésre felkapni a fejem, amikor az arcom a kezembe temetve mélyeket lélegzek, hogy megelőzzem, hogy a kislányom szókincse drasztikus mértékben és tempóban bővüljön.
Milyen a Switch verzió? Pazar. Kézben játszva iszonyatosan immerzív, nem akad, nem homályos, semmi olyan rákfenéje nincs, ami a portok nagy részét sújtja. Az akksival pedig meglehetősen kesztyűs kézzel bánik, ami szintén egy örvendetes pontja.
A játékot már mindenhol, minden platformon kivesézték, keviny Switch tesztje itt olvasható s csak azok nem ismerik, akik nem is akarják, így ennek a részletezésétől eltekintek. Maradnak a személyes benyomások.
Meglepődtem mennyire nehezen akarta adni magát nekem a rohadék, de egy-két nap után belerázódtam. Valahol a csatornába való lemerészkedéskor éreztem a szippantó hatást, amikor elámultam az egymásba nyíló pályaszakaszokon és azon a pályatervezetési mesterművön, amit a játék tartogatott számomra. Erre rátett még egy lapáttal a harcrendszer, ami a Switch verzióban sem szenvedett csorbát.
Tudom, vannak akik a pro kontrollerre esküsznek, de mivel én már végérvényesen kiszorultam a TV elől, aminek a sarkába valószínűleg már bele van égve a Nick Jr. logója, nekem ez nem opció, továbbá a házibarkács handrip-emmel a joy-con-ok is tökéletes fogást és játékélményt biztosítanak.
A hordozhatóság csak a játék előnyére vált, viszem magaddal az udvarra, a konyhába amíg fő a kaja, a budira, mindenhova, Lordran nem ereszt. Nyitott világú játékoknál és JRPG-knél a legtökéletesebb platform mindig a kézikonzol marad nekem.
Mi lehet még fontos szempont? Egy lájtos 4 gigát kér a cucc a tárhelyből ami a FF X-X2 27-éhez képest meglehetősen baráti. A töltési idők rövidek és a gép nem izzik 200 C-fokon a legmaratonibb menetek után sem.
Verdikt? Bár még nem értem a végére (Ornstein és Smough vérzett el legutóbb a kezeim által), de úgy érzem ott van a helye minden switch gyűjteményben, bátran ajánlom mindenkinek, aki még hezitálna.