Valami hiányzik

Figyelem! A következő sorok olvasása és a csatolt képek / videók felnőtt tartalomnak minősülnek, így bizonyos érettségi fok felett javasolt "fogyasztásuk"! Én szóltam.

Érdekes dolog történt az imént: begépeltem az első bekezdésnyi szöveget, és épp mentenék, mikor lefagy a windows. Véletlen lenne? (Valószínűleg inkább valamelyik furmányos update.) Alanyunk meglehetősen szürreális mind sztoriját, mind megvalósítását tekintve. Na de: minthogy témánk egy önmarcangolásról, és szó szerint öncsonkításról szóló játék, aki érzékenyebb, az

GYORSAN ZÁRJA BE A BÖNGÉSZŐT!

Aki maradt, annak pedig gyorsan összefoglalom spoiler-mentesen, miről szól a the Missing. Protagonistánk J.J. (Jackie Jameson) Macfield legjobb barátjával, Emily-vel egy szigetre keveredik, ahol az utóbbi látszólag elveszik, ezért őt kell megkeresnünk. Horizontálisan scrollozódó, checkpointok által tagolt pályán kell fura rejtvényeket megoldanunk a továbbjutáshoz. Bár nem mindig egyértelmű az aktuális puzzle megfejtése, utólag nézve nem kimondottan nehezek a feladványok. Mint minden rendes platformerben, vannak a terepen elszórva tárgyak (kövek, lámpások, daruk stb...), fő eszközünk többségében mégis a főhős kvázi halhatatlanságából adódóan annak testrészei. Na itt kezd morbiddá válni az egész. Ha teszem azt, egy robotot irányítanánk, könnyebben befogadható lenne, hogy J.J. esetenként darabokra hullik. Nem, itt jajveszékel, vérzik, törik és szakad, elevenen ég, nyakát szegi. És ez a "high concept", a feladványokat erre a képességre fűzték fel a készítők, pl. sokszor tövises növények zárják el utunkat, s ezt bizony hősünket felgyújtva tudjuk eliminálni. Vagy egy mérlegre megfelelő mennyiségű súlyt kell helyezni, de a tízből csak kilencet találunk és nincs több, viszont van mondjuk egy fölösleges karunk... Na igen. J.J. szerencséjére egy (néha két) gombnyomás, és újra ép a test, csak a lélek gyötrődik egyre jobban és jobban. Elhalálozni lehetséges, ha nem figyel az ember, de akkor is csak a pálya/rejtvény elejére pakol minket a program. Érdekes ötlet, általában nem is használják rosszul. Vannak kivételek, de nem sok - utáltam például felgyújtani a karaktert azért, hogy a két képernyőre lévő leégetendő akadály előtt centikkel kialudjon, így kényszerítve (többször is) oda-vissza a rögös pályaszakaszon. És az üldözések! Valódi rémálmok!

Igen, párszor üldöz minket egy szörny valami méretes papírvágó sniccerrel, aki elől menekülnünk kell, mert különben elkap, és újrakezdhetjük a... menekülést. És itt jön elő a leginkább az az apróság, hogy J.J. irányítása ha nem is rossz, de néha pontatlan, körülményes. És a scriptelt üldözések begyakorolt koreográfia mentén haladnak; tudni kell mikor, merre futunk / ugrunk / kúszunk. Rettentő türelmetlenségem miatt ilyenkor kellemetlen utóízzel kezdem újra, mindent flottul végrehajtva, hogy a végén (képletesen) egy banánhéjon elcsússzak. Sok esetben az átvezetők is túlságosan lassúnak, feleslegesen elnyújtottnak tűnnek. Kiemelném az utolsó jelenetek egyikét, amikor a hosszas kergetőzés után ez a szörny a háttérben king konggá duzzad és a közbeékelt átvezető szegmens miatt percekig meredtem a képernyőre, mire leesett, hogy nekem kell őt irányítanom. Esetlen a program ezen része sajnos. Talán, ha jobban beleélem magam a történetbe...

...csak sajnos ez a történet nem nekem szól. Valószínűleg már túl öreg vagyok a teenage angst teljes fokú átérzéséhez, és korunk betegsége, a túl magas ingerküszöb sem segít. Az sem, hogy hasonló sztorikat, ötleteket láttam már, néha jobban is prezentálva máshol - filmben (Maradj!, Csuklónyiszálók), de akár játékban is. Kategóriájában talán a Limbo / Inside kettős színesebb, szagosabb kistestvére (ó jaj, képletesen értem!), kicsit hígabb körítésben és megvalósításban; az mondjuk plusz pont, hogy nincsen magyarázat nélkül a levegőben lógva ;) hagyva a történet. Szerintem a Twin Peaks új évada is sokkal jobban tetszett volna, ha az utolsó előtti rész felénél befejezik. Mivel Swery ekkora Lynch-imádó, különösen üdvözlendő ez a fajta önmegtartóztatása. Viszont a sokszor felesleges trágárság kapcsán azt gondolom, hogy ezek a dolgok mintegy tiltott gyümölcsként érdekesek igazán; az egész felnőtt tartalom felnőttként nincs olyan hatással az emberre, mint amilyennel fiatal tiniként lenne, sokszor csak túlzó, néha egyenesen nevetséges. A csúnya szavak (irgum-burgum) használata legjobban a játékbeli menüként is funkcionáló okostelefonon szembetűnő, amikor J.J. barátaival és ismerőseivel, anyjával vagy a titokzatos F.K.-val cseveg. És azok a matricák!

Érdekes egyveleg a Missing képi világa. A hátterek varázslatosan mutató, többnyire stilizált, mégis megkapó hangulattal operáló alapot adnak a rajzfilmesebb karaktereknek. A használt Unity engine ugyan néha meg-megröccen, de szerencsére a kritikus pillanatokban (a játék 99%-a) stabilan szolgál. Az emlékek szigete szép és stílusos helyszín, egyben elég változatos is, az animációk simák, a fizikai modellezés oké - viszonylag ritkán fordulnak elő bakik. A hangulat igazán különleges, ezt a hanghatások és a háttérzene remekül kiegészítik. Első végigjátszása körülbelül hét órát igényelt, hiába, kezdek rozsdásodni :D , ám most egy ideig nem fogom újrajátszani. Pedig vár rám még az összes gyűjthető fánk és néhány egyéb extra apróság, valahogy ennyi egyelőre elég. Szép és jó a Missing, de a belátható időn belüli újrázáshoz valami hiányzik.