Break the machine...before it breaks you.
Egy rég elhagyatott játekteremben eszmélsz fel.
Nem tudod ki vagy, ahogyan azt sem hogyan kerültél oda.
Figyelmed egy árkád kabinet crt képernyöjének fénye vonzza magához, és delejes erövel vonz hogy odaállj és kipróbáld.
A színes kezdöképernyön kiválasztod a Start game opciót, de betöltés közben valami hiba történik, és visszadob a fömenübe, talán az options menüben van rá esetleg megoldás...
Innentöl többet mesélni spoileres lenne, ez egy olyan játek amit át kell élni, fel kell fedezni. Teljesen be tudja szippantani az embert, mindig tud újat mutatni mind a történet, mind a játékmenet terén.
Vannak runner stílusú akciórészek és elmés puzzle feladványok amik bár nem extrém nehezek jó eséllyel elgondolkodtatják az embert egy idöre.
A játek zseniálisan használ néhány húzást a negyedik fal áttörésére, amivel ajánlottan még azt is sikerül meglepni és talán át is verni aki számít rájuk.
Az indie játékok erössége gyakran az egyediségük, ebben pedig a Pony island egyáltalán nem vall szégyent, ahogyan élmény és igényesség terén sem.
A grafika minimalista de tökéltesen megteremti a hangulatot, a zenei aláfestés pedig fenomenális. Legtöbbször csak csend és háttérzaj kíséri a játékmenetet, azonban amikor felcsendül a muzsika az többnyire üt.
5 eurós vételárával nem mondható drágának, és a pénzünkért egy izgalmas, fordulatos és a szó jó értelmében beteg és elvont kalandot kapunk.
A játék sajnos csak PCre jelent meg, de azon belül legalább mindhárom fö platformra (Windows, OS X, Linux) elérhetö, minimális gépigénye miatt viszont szinte bármilyen számítógépen elfut ami nem minösül régészeti lehetnek.
Akinek felkeltette a figyelmét a játék annak azt ajánlom vegye meg és kóstoljon bele, a trailert ne nézze meg mert véleményem szerint túl spoileres.
Én minden percét élveztem, az ilyen remekmüvek mutatják meg azt milyen mikor a fejlesztöket nem köti semmi kiadói elvárás, és tényleg szabadjára engedhetik a fantáziájukat és kreativitásukat.