A BeautiFun Games remekmüve, a Nihilumbra 2012ben jelent meg iOSre, majd 2013ban PCre amit 2015ben követett a WiiU, PS Vita és Android port.
A játék története az ürességben kezdödik, ahol egy parányi szikrája kel életre az öntudatnak, és ölt testet belöle.
Elhagyja az ürességet, és kijut a világba ahol aztán az elsö alak amit lát annak egykori lakóinak egy ottmaradt hagyatéka, egy madárijesztö a fagyos, hófödte tájon.
Felveszi ennek formáját, és folytatja az útját a világ és önmaga megismerésére. Az üresség azonban a nyomában van, vissza akarva szerezni azt ami a része így újszülött hösünk menekülni kényszerül.
Útja során folyamatosan új színeket ismer meg, amikkel manipulálhatja a környezetét. A kék csúszós jéggel vonja be a felületeket, a zöld rugalmassá teszi, a barna ragadóssá, a vörös tüzessé, és végül ott a sárga, az elektromosság.
Ezeket kombinálva küzdi le az akadályokat, és kerüli el a sarkában loholó, fáradhatatlan végzetet.
Az irányítás egérrel tökéletes, de érintöképernyön is jól kezelhetö.
A feladványok ötletesek és nem irritálóan nehezek, sietni csak az egyes epizódok végén kell amikor ténylegesen üldöz miket az üresség, elnyelve az általunk megismert és megszeretett vidékeket.
A játék végigjátszása után aztán megnyílik a Void mode, ahol a hardcore logikai játékosok is megtalálják a számításukat a brutálisan megnehezített feladványokban.
Miközben görcsösen kapaszkodsz az életbe feláldozol érte minden mást, az üresség pedig nem nyugszik ameddig újra magába nem fogadja azt ami az övé...
Mi lesz kis hösünk sorsa? Kiderül a játék csodálatos és felejthetetlen befejezéséböl.
A játek grafikája kézzel rajzolt és nagyon szép, a mesélö narrátor alakítása is tökéletes és sokat hozzáad a hangulathoz, ahogyan a kiváló zenék is.
Akinek az írásom felkeltette ez érdeklödését annak szeretettel ajánlom ezt a páratlan alkotást, nem fog csalódni benne.
Az indie játekok egyik gyöngyszeme.