[6] parandroid (offline)

Társasági - Harsány - Kétéltű

Ő egy 24 éves fiú és itt lakik: Budapest / Budapest

1288 napja regisztrált felhasználó, ez idő alatt 6917 kreditet gyűjtött

2017 október
21:27 Neon Genesis Evangelion gondolatfoszlányok


Eredetileg egy pár soros hozzászólást szerettem volna csak begépelni a Filmek topikba az Neon Genesis Evangelionról és annak egész estés zárófilmjéről, az Evangelion végéről, de talán össze tudok róla kaparni annyi gondolatot, hogy megérjen ez a kedvcsináló egy blogbejegyzést. Megmaradok a kedvcsinálónál, egy fórumon olvastam, hogy aki az Evangelion elemzésébe fogna, és tízezer szót nem szánna rá, az inkább jegelje a témát, és ezzel a gondolattal többnyire egyet is értek, az említett terjedelem bepötyögéséhez pedig se kedvem, se felkészültségem nincsen. Egyszerűen csak kihasználom a lehetőséget, hogy összeszedjem, és kiírjam (amennyire csak lehet spoilermentesen) magamból az élményeimet, ha pedig valakinek meghozom a sorozathoz a kedvét, vagy van akivel pár mondatban kibeszéljük a látottakat, az külön öröm a számomra.
Ahhoz, hogy jobban el tudjam helyezni a Neon Genesis-t az életemben, gyorsan szót ejtek az animékhez való viszonyomról. Úgy igazán először a műfajjal tíz évesen, 2004-2005 körül találkozhattam, az akkor hódító A+, majd az azt leváltó Animax csatorna keretén belül. Valahogy abban az időszakban a korosztályom számára - gyanítom, hogy az említett csarornák és a Mondo magazin megjelenése miatt - az anime volt ahogy az angol mondja a next big thing, amelybe persze minden srác bele akart kóstolni. Volt egy-két széria, amely érdekelt, különösen gyermekkorom egyik nagy sarokköve, a Naruto, de alapjáraton nem fogott meg a téma hosszú távon, más dolgok érdekeltek akkoriban. Előre tekerés 2012 körülre, rátaláltam az IMDb-re, és fenekestül felfordultak a szabadidőmet kitöltő tevékenységeim, szépen lassan, majd pár évre rá gyakorlatilag teljesen átvették a videojátékok helyét a filmek. Innen pedig előbb-utóbb törvényszerű volt, hogy visszatalálok a japán animációhoz. Örülök, hogy addigra már jócskán elmúltam húsz, hiszen az Akirával, a Ghost in the Shell-lel, a Studio Ghibli és Satoshi Kon néhány filmjével nagyon masszív betekintést kaphattam a műfajban rejlő lehetőségekbe.

A Neon Genesis Evangelionnal viszont keményen meggyűlt a bajom. Miután a rateyourmusic filmes listájának első ötvenében régóta szúrta a szememet az End of Evangelion, szinte napra pontosan egy éve belevágtam a mindössze 26 részes szériába, hogy aztán a tizedik epizód körül hagyjam az egészet nyugodni. A miért megmagyarázására jöjjön egy gyorstalpaló az NGE alapfelállásáról. Shinji Ikari, egy tizenpáréves srác megtudja, hogy őt választották ki a Harmadik Gyermeknek, vagyis az EVA 01 pilótájának (az Evangelionok lényegében gyermekek által irányított mechák, jaja ez egy mechás anime), és pár kortársával egyetemben feladatául azt kapta, hogy 26 részen keresztül elhárítsa a NERV névre hallgató szervezet tokiói bázisára támadó Angyalok (mindenféle formájú és képességekkel bíró lények, kvázi ők az ellenség) csapásait. Pont. Természetesen picit elbagatellizálom a dolgot, de pusztán mint robotos rajzfilm, a Neon Genesis Evangelion sokáig nem kiemelkedő vagy különösebben érdekfeszítő. A művészeti megvalósítás korrekt, de már a maga korában is láttunk szebbet, ma meg aztán pláne, a mechák harcairól ugyanez mondható el, a fiatalok iskolába járnak, történnek velük vicces meg szomorú dolgok, azonban külsőségeiben a sorozat első fele nagyjából azt nyújtja, amit a műfajtól várna a néző. Természetesen furdalt a kíváncsiság, hogy mit tartanak a szériában annyira nagyra a filmkedvelők, úgyhogy jó előre szabaddá tettem a hétvégémet, és az első résztől az egész estés filmig bezárólag végigkísértem Shinji történetén. Először a ledaráltam szót akartam használni, de sokkal megterhelőbb ahhoz a cselekmény, hogy ennyivel körül lehessen írni a folyamatot. A sorozat, és különösen az End of Evangelion gyakorlatilag minden, amelyet egy filmben keresek: egy hosszú-hosszú órákon át tartó, vérbeli katarzisba torkolló, szinte példátlan szellemi és audiovizuális kényeztetés.

Úgy nem sokkal a széria közepét elhagyva kezd ténylegesen kibontakozni a történet - de az utolsó rész megtekintéséig az epizódok többsége eléggé heterogénnek hat, sőt ha teljesen őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor a végére sem áll össze nagyon egy egésszé -, amely nagyrészt vallásokból (a kereszténység és a buddhizmus tanaival nem lehet hátrány tisztában lenni, ha valaki teljes mélységében fel akarja fogni a látottakat) építkezik, az utolsó két epizóddal pedig be is zsebeli magának az NGE minden idők egyik legellentmondásosabbnak (de legalább is legkevésbé megfoghatónak, legkevésbé érthetőnek, kinek hogy tetszik) tartott lezárását. Itt két dolgot tehet az ember (leszámítva persze azt, hogy teljesen értette amit látott, de azt nehezen tudom elképzelni): a) napokat tölt azzal, hogy az Evangelion minden szimbólumának utánajárjon, a kirakós minden darabját a helyére tegye, hogy kapjon egy racionálisnak tűnő értelmezést, vagy b) hagyja, hogy sodorja az univerzum, a zene, a képek, a forgatókönyv és kicsit magára maradjon a gondolataival, próbáljon valamit magával vinni az NGE mondanivalójából. Mert bár bizonyosan érdekes a Neon Genesis szűken értelmezett cselekményét képező, és igencsak nehezen kibogozható összeesküvéselmélet (aminek a megoldására egyébként ad némi kapaszkodót az End of Evangelion, amely a nézők nyomására készült el, akik a széria lezárása után felháborodásukban szó szerint a rendező halálát kívánták), számomra a sorozat valódi ereje a karakterek lelkivilágának a boncasztalon való tanulmányozásában áll. Ugyan a sündisznó dilemmájáról szóló epizóddal (ezzel most nyilván nem sokat mondtam, aki nem látta az animét, de feleslegesen nem spoilerezek) viszonylag korán megvillantja az NGE, hogy talán mégsem csak egy mechás szériát néz az ember, a tizenharmadik résztől kezdődően filmtől nem feltétlenül várt mélységben kezdi el boncolgatni az olyan kérdéseket, mint hogy mi a célunk az életben, miért van itt a helyünk a Földön, miben több az ember egy gépnél, vagy hogy összemérhetőek-e az emberi életek. Mindezeket olyan szereplők szájába adja a rendező, Hideaki Anno, akik folyamatosan a határon mozognak a képregényes hős és a gyáva féreg, vagy az idegesítő fruska és a szánalomkeltő diáklány között. A figurák, akik kezdetben oly távolinak, kifejezetten antipatikusnak, vagy még rosszabb esetben érdektelennek tűnnek, a szemünk láttára válnak szerethetővé és sokszor fájdalmasan azonosulhatóvá.

Alapjáraton sem áll tőlem távol, hogy kicsit hatásvadászabban fogalmazzak a kelleténél, de ami miatt a Neon Genesis Evangelionról írtam, az az, hogy úgy érzem a sorozat és a zárófilm hatására közelebb kerültem önmagamhoz. Abban az életkorban (nem biztos, hogy az életkor a megfelelő szó) vagyok, amikor az ember nagyon elbizonytalanodik a személyiségében, nem érti meg a saját gondolatait, kísérletezik újabb és újabb hobbikkal, próbálja megtalálni önmagát, miközben talán túl sokat rágódik azon, hogy mások mit gondolhatnak róla; túl sokat rágódik a korábbi döntésein miközben elszalaszt új lehetőségeket és már azelőtt fél a veszteségektől, hogy azok tárgyát egyáltalán megszerezte volna. Nagyon nem egyszerű ilyenkor fogódzót találni, vagy mástól várni el azt, hogy jobban ismerjen, mint mi magunkat és segítséget tudjon nyújtani. Az NGE nem is feltétlenül ad választ ezekre a gondokra, de a felszínre hozza őket, és lehetőséget nyújt arra, hogy elmerengjünk rajta, serkent rá, hogy lépéseket tegyünk ellene. Majd pedig évek múlva, amikor ismét leülünk elé megkérdezi, hogy miben változtunk, és mi magunk milyen válaszokat találtunk a korábbi problémákra, olyan irányba alakítottuk-e az életünket, amelybe szerettük volna, vagy továbbra is csak sodródunk a belekényelmesedett világunkban. Sokkal csapongóbb lett ez az írás, mint ahogy azt elterveztem, de annyira most nem is érdekel. Talán egyszer rendbe szedem. Tényleg csak egy kedvcsinálónak szántam azok számára, akik hasonló kérdésekkel küszködnek az életük jelenlegi szakaszában, mint én. Az Evangelion legnagyobb ereje abban áll, hogy egy keretrendszert ad, amit a néző a saját gondolataival tölthet meg, és amiből meríthet a jövőre nézve. Az NGE nem pusztán egy szórakoztató anime, hanem számomra egy olyan jó tíz órán át húzódó utazás (különösen az End of Evangelion, ami gyönyörűen vegyíti a testhorrort a szürrealizmussal és a különféle művészeti stílusokkal), amelyhez hirtelen csak a 2001: Űrodüsszeia tripjét tudnám fogni, egy olyan élmény, amelyet könnyelműség lenne nem megtapasztalni.
37 komment

nov 23., csütörtök 22:33 #37
Mi a Human Instrumentality Project évében néztük újra a szériát meg a EoE-t - letaglózó még ma is. (Nem nézek sok mechás animét, úgyhogy nekem nincs ebből csömöröm.)
Tervbe van a felújított miniszéria megtekintése is, miután kijött a 4. része is.
"Élő gondolkodó lény vagyok, aki az információ tengeréből született!"
[31] Matild
nov 08., szerda 16:06 #36
Válasz Hwopapa (#28) üzenetére
A Love Hina volt életem első mangája (az egykori manga.hu által), örök kedvenc.
(egyébként a többi helyezettel is egyetértek, sok a közös )

Az NGE-hoz csak annyit, hogy kult státusza ellenére sosem érdekelt (úgy ánblokk a mechás sorozatok sem), de ez a blogbejegyzés igencsak meghozta hozzá a kedvemet, fel is írtam, köszönöm!

És akkor had ajánljak én is három, számomra igencsak kedves animét:

BECK: Ez egy földhözragadt sztori egy hétköznapi, egy kissé befordult srácról, aki elkezd gitározni, és belép egy bandába. Betekintést enged egy kicsit a kortárs zenészek életébe. 26 részes csak.
Az animációk egy kicsit furcsák lehetnek elsőre, főleg a karakterek ütnek el a megszokottól, számítógépes elemek nem is nagyon vannak, de amúgy teljesen jó és megszokható.
Imádom a hangulatát és a karaktereit.

NANA: Két, egymásnak teljesen ismeretlen lányról szól, akiket ugyanúgy hívnak, ugyanoda tartanak, és végül egy fedél alá is kerülnek. Az ő életüket mutatja be párhuzamosan, ahogy kergetik az álmaikat, és próbálják megtalálni a boldogsághoz vezető utat. Alapvetően ez egy shoujo sorozat, azaz a lányok és nők csoportját célozza meg, hiszen a főszereplők is azok. A rajztechnikájára ez tipikusan jellemző. Egy romantikus - mellette ugyanakkor mélyen drámai is tud lenni a hangvétel -, komoly és reális sorozat, ami nekem az egyik új kedvencem lett (mangában még jobb), hiába nem vagyok a célközönsége papíron, egyszerűen le vett a lábamról a szerethető karaktereivel és a zenéjével is. 47 részes, magyar szinkron is van hozzá.

Detroit Metal City: Egy érzékenylelkű, svéd-pop rajongó srácról szól, aki zenészként akar karriert csinálni és minden álma, hogy egy szódareklámban szerepeljen. Ehelyett egy death-trash metál együttesbe kerül, metál alteregója lévén a megerőszakolásról és gyilkolásról fog énekelni. Nem egy tipikus sorozat, már azért sem, mert az epizódok mindössze 13 percesek (összesen 10 rész van, gyorsan végiglehet nézni), két kisebb történettel. Nagyon hadarnak benne, egyszerre beszélnek, gyors a tempó, ehhez hozzá kell szokni, de alapvetően egy nagyon réteg sorozatról van szó, 1 rész alatt gyorsan kiderül, hogy teszik-e vagy sem. Ez a legviccesebb anime, amit valaha láttam. Iszonyat őrület az egész, tele váratlan helyzetekkel, elmebeteg karakterekkel, briliáns szövegkönyvvel.
Ahogy a BECK-hez, úgy ehhez sincs magyar forrás, de nem is baj, ezeket a szövegeket és zenéket nem lehetne igazán jól lefordítani magyarra, nem adná vissza az eredeti japán szinkront.

Nagyon tudom mindegyik ajánlani, ha esetleg ezidáig kimaradtak.
Ha szereted az animéket, kötelező!
NNID / PSN_ID: Travis_HUN
[7] koola
nov 06., hétfő 6:59 #35
Válasz Djuree (#33) üzenetére
Szerintem ilyet inkább ne jelents ki, amíg nem olvastad végig a mangát.
[7] koola
nov 06., hétfő 6:47 #34
Válasz Rick Dangerous (#12) üzenetére
Death Note, Steins;Gate
[30] Djuree
nov 03., péntek 8:59 #33
Válasz VM (#32) üzenetére
nem csoda, a naruto egy gyerekeknek való komolytalan cucc...
I am Gabriel Angelos, Captain of the Blood Ravens. My chapter is in ruins, the sector is at war. Its worlds under siege. Chaos spreads, consumes us all. Here, we will make our final stand. Here, there will be... Retribution.
[6] VM
nov 02., csütörtök 15:14 #32
Válasz Hwopapa (#30) üzenetére
Én végig daráltam - vagyis végig daráltattak velem - 80 résznyi Naruto fillert. Az eredmény: majdnem végleg megutáltam egy életre az animéket...
[6] VM
nov 02., csütörtök 15:13 #31
Eva: egyszerre szeretem és gyűlölöm ezt a sorozatot. Nagyon nagy hatással volt rám, de a vége annyira kusza, hogy a mai napig nem sikerült megemésztenem. Újra kéne nézni...

Az én titkos kedvencem a Scrapped Princess. Kiváló karakterek, nagyszerű háttérvilág és sztori, tényleg megható jelenetek sora.
[25] Hwopapa
nov 02., csütörtök 13:31 #30
Válasz Invisible (#29) üzenetére
Bocsi, de ami 50 résznél több, az már számomra érdektelen. 811 rész alatt mi történik? Megmentik a földet százszor? Teljességgel kizártnak tartom, hogy ne tartalmazzon fillert - ezt max a rajongók tudják elnézni egy animének, én már beleuntam az ilyen spórolós megoldásokba. De egyébként nem néztem soha a one piece-t, mert a rajzstílusa nem igazán jön be.

És de, az FMA is pontosan ilyen filleres gagyizás, 20 rész után már lehetett volna érdemben válaszokat adni egy csomó mindenbe, de inkább szenvednek a karakterek vagy baromkodnak. Annyi maradt meg, hogy kiderült még az elején, hogy meg lehetett volna a srác tesóját szabadítani a páncéltól, de ezt mindenki "elfelejtette" úgy 4-5 részen át, aztán megint foglalkoztak a témával. OH WAIT.

Ha már "fulmetál" akkor Full Metal Panic (1-2), az legalább nem akar több lenni, ami. Robotos anime, tragédiákkal, bazijó animációval. A második "szezon" meg azzal az irdatlan mennyiségű tömör baromsággal örökre megmarad.

De egyébként meg kinek a pap, kinek a pap lova
PSN ID: Snake.aZ.eKe / Switch Friend Code: SW-6493-2649-5593
[5] Invisible
nov 02., csütörtök 9:00 #29
Hogy egy picit ellent mondjak a FMA pont nem tartozik bele az általad felsoroltakba. DE! Az első feldolgozás a maga 51 részével nagyon lazán kapcsolódik az eredeti magnához. Rajongói nyomásra készült el aztán a Broterhood 64 résszel, ami az első sorozat hibáját hivatott orvosolni. Ez utóbbi mindenképpen erősebb, de úgy gondolom az első sorozat is boncolgatott érdekes dolgokat. Ja és még talán idén érkezik belőle élőszereplős film, ami a trailer alapján nem tűnik annyira gagyinak, mint az átlag anime megfilmesítések.

Plussz, hogy még írjak egy olyan igazán hosszú sorozatot mint az általad említett Naruto vagy Dragon Ball, itt van a One Piece ahol a jelenlegi 811 rész arányaiban kevés fillert tartalmaz, illetve ami van az is általában jó.
"Tu t'demandes qui j'suis ouais Un mec amer, non Juste la partie sombre du nique ta mère Sans"
[25] Hwopapa
nov 02., csütörtök 7:41 #28
Egyszer végigszenvedtem magam az EVA-n valamikor 2004 környékén (vagy később? Nem emlékszem...), annyi elég is volt belőle. Arra emlékszem, hogy rettenetesen kusza az egész történet és anno nem értettem meg egészen, miről is szólt, viszont ahhoz képest amihez szoktam, nagyon erős jelenetek voltak benne.

Node majd egyszer talán újból...

Amit a többiek leírtak, abból nekem majdnem mind megvolt, a toplista:

1. Cowboy Bebop
2. Samurai Champloo
3. Trigun
4. Gungrave
5. Berserk (a régi és az új is)
6. Golden Boy (a szintis német intróval )
7. GTO (avagy Great Teacher Onizuka)
8. Hellsing (az összes)
9. Love Hina (lehet röhögni )
10. GITS SAC

Van még ezeken kívül is sok, amit érdemes meglesni, mert poén (Afro Samurai), csak sokat ne várj tőle. Természetesen a lista nem tartalmazza a filmeket, mert akkor van még Plusz a live-action filmek...

Az összes "filler"-re teletűzdelt ultranépszerű animét nem ajánlom - én nem bírom azt, hogy van egy kurvajó felütés, vicces/komoly sztori, csak azért, hogy később 50 rész alatt se történjen semmi értelmes. Bleach, Naruto, Fullmetal Alchemist, Dragonball, az összes ilyen.
PSN ID: Snake.aZ.eKe / Switch Friend Code: SW-6493-2649-5593
nov 01., szerda 11:27 #27
Ghost in the Shell összes évad, Full Metal Alchemist: Brotherhood, Blue Gender, Psycho Pass első évad, Code Geass mindkét évad, mind nagyon jó kis sorozat, érdemes megnézni őket.
"Is this real or is this just a ride?"
[25] nasty
nov 01., szerda 2:42 #26
Válasz theSickness (#21) üzenetére
Monster
várjál !!!!!!!!!!!!!!! jól olvasok ? a nintyisek mágján fognak elégedni
[54] Doom
nov 01., szerda 1:23 #25
Válasz priest (#22) üzenetére
Ú tényleg, ezek is nagyon jók voltak! (de rég is volt az az A+ csatorna)
[2] mellov
nov 01., szerda 0:55 #24
Nagy jó sorozatokat írtatok. Rám elég nagy hatással volt régen a Blame nagyjából 6 részes OVA-ja. El is kezdtem bújni a mangát ezerrel, máig elkap a hangulata. Nem olyan rég kijött egy egész estés anime is amit megint csak ajánlok a hangulata miatt.
[5] Invisible
nov 01., szerda 0:52 #23
Nálam a Code Geass viszi a pálmát. Kevés hasonló minőségű mindfuck anime-t láttam. Ez is egy mechás alapokon nyugvó sorozat, már ami a felszínt illeti, valójában pedig zseniális alaptevéssel és még zsenibb fordulatokkal tűzdelt politikai dráma, némi természetfelettivel fűszerezve, nyakonöntve egy kis "lolicon" könnyedséggel.
"Tu t'demandes qui j'suis ouais Un mec amer, non Juste la partie sombre du nique ta mère Sans"
[10] priest
nov 01., szerda 0:22 #22
Látom még a Trigun-t nem írta előttem senki, szerintem az is egy alapvetés. Vicces kis hülyeségnek indul, de elég jó történet (és nem vidám) kerekedik a végére. Ez ilyen Mad Max-es post apokaliptikus környezetben játszódik.

A másik meg egy "űr-western": Cowboy Bepop. Élőszereplős sorozatból a Firefly-hoz áll legközelebb (bár ez inkább fordítva igaz).

Ezek kb. az NGE-vel egy idősek.
Forklifts never die. They're just missing in action.
okt 31., kedd 21:50 #21
Hogy én is ajánljak valamit... Pontosabban: figyelmeztessek, mert van, amibe szerintem nem érdemes belefutni.

Samurai Champloo:
Látszólag humorosabb széria nagyon fasza animációkkal, az Edo korszakot hip-hop zenékkel vegyítő, de bizarr módon működő körítéssel és szerethető karakterekkel. Nem annyira nehéz, de hozzám nagyon közel állt.

Ergo Proxy:
Na ez az, ami papíron nagyon nekem való sci-fi széria. Mindenkit robot szolgálók kísérnek, akik egyben meg is figyelik az állampolgárokat. Persze jönnek a vírustól öntudatra ébredő robotok és a kísérlet útján létrejövő, különleges emberi alfaj, akik rendesen felborítják a társadalom rendjét. Tipikusan az a sorozat, amire részeken keresztül feszülsz a misztikum, a zenék meg az elképesztően dögös animációk miatt, aztán az egész... valahogy félresiklik és érzed, hogy nem lesz az igazi. Nem is lesz az.

Voices of a Distant Star:
25 perces anime, szóval sokat nem szentelnék neki. Szerintem egy fontos momentum innen lett az Interstellar-ba átemelve. Vagy nem, de nekem a filmnél egyből ez az anime ugrott be. Rövid és erős.

Gungrave:
Nem mernék rá megesküdni, de szerintem ez nekem végig tetszett minden kliséje ellenére. A sztori szerint a főszereplő a halála után 30 évvel felkel, hogy szépen bosszút álljon, de itt hamar visszaugrunk az időben, hogy lássuk, honnan is indult el a faszi, hogyan kapaszkodott fel az alvilág ranglétráján, és miért is teszi azt élőhalottként (?), amit tesz.


Igazából az NGE nagyon régen megvolt, de újra kell most már néznem.

Ha valaki tud még a lentebb többek által ajánlottakon túl KOMOLY animét, szóljon. Olyat, amiben nem vállalhatatlanul felöltözött tinik visítoznak egymással meg kiabálják ki helyből a legmélyebb érzéseiket.
[54] Doom
okt 31., kedd 20:58 #20
Középkori / fantasy / misztikus vonalon:
Berserk (a 97-es sorozat a legjobb szerintem)
Aztán ugyanezt azt időszakot feldolgozták nemrégiben három filmben, szerintem ezek már kicsit harmatosabbra sikerültek - aztán végül jött még egy 2016-2017-es sorozat, ami már a korábbi sorozat / filmeket folytatja. (ez már a filmektől jobb volt)

Attack on Titan (már két évad illetve néhány OVA) A két élőszereplős filmet messzire kerüld.

Modern / Sci-fi vonalon:
Gantz - ebből van egy sorozat, készült két élőszereplős film, meg nemrég egy animációs film. (az élőszereplősök szvsz nyugodtan skippelhetők) A sorozat nem mai darab, a rajz + számítógépes effektek még nem igazán harmonizáltak, de ettől még nézhető, tartogat bőven meglepetést. Arra mindenképp ügyelj hogy létezik belőle egy rommá cenzúrázott változat, az lényegében élvezhetetlen.

Texhnolyze - ... maradjunk annyiban, hogy nem egy vidám történet.

Ha öblítenéd mindezt némi vidámsággal, akkor: Golden Boy
okt 31., kedd 19:54 #19
Köszi szépen srácok, feldobtam a watchlistemre amik kimaradtak!
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
[38] Hunk2
okt 31., kedd 19:26 #18
Válasz Hunk2 (#16) üzenetére
Nem jött átt régebbi művek közüll JIN-ROH ajánlom lényegében egy felnőtt piroska és farkas.
"Élni és élni hagyni"
okt 31., kedd 17:53 #17
Nem vagyok anime rajongó, de ezt anno én is végignéztem és imádtam!!!
XBOX Live: GabeN306HUN / Steam: GabeN306HUN / PSN: GabeN406HUN (magyar profil), GabeN306HUN (angol profil) / Nintendo: GabeN306HU (SW-4105-6043-6441)
[38] Hunk2
okt 31., kedd 16:29 #16

"Élni és élni hagyni"
okt 31., kedd 16:20 #15
Akira & Ghost in the Shell termeszetesen alap, aztan: Miyazaki/Ghibli (majdnem) osszes, Wings of Honneamise, Paprika, Perfect Blue (ez a harom "rendes" film remake-ert kialt!), aztan meg Ninja Scroll, Metropolis, Patlabor, Steam Boy, Girl Who Leap Through Time, most hirtelen ezek jutottak eszembe.
I'm a gamer. Not because I don't have a life, but because I choose to have many.
okt 31., kedd 16:12 #14

I'm a gamer. Not because I don't have a life, but because I choose to have many.
okt 31., kedd 16:03 #13
Válasz Rick Dangerous (#12) üzenetére
Ha egyszer olyan hangulatba kerülsz érdemes megint nekiállni, tényleg a sorozat közepétől kezd valamennyire összeállni a dolog, és onnantól kezd olyan témákat a néző arcába vágni a film, amelyektől jó az Evangelion.
Filmekből mik tetszettek? Még mindig inkább mondanám, hogy ismerkedő fázisban vagyok a műfajjal, szóval bármi jöhet!
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
okt 31., kedd 14:22 #12
Nekialltam, de ugy az 5. resznel rajottem, hogy ez nekem nem tetszik, legyen barmekkora kult klasszik cim.

Pedig szeretem az animet, de inkabb a filmek kozott talaltam kedvemre valokat, sorozatban kevesbe, igazabol nem is tudnek egyet sem mondani, ami kedvencem, tobbnyire felbehagytam, amivel probalkoztam.
I'm a gamer. Not because I don't have a life, but because I choose to have many.
[48] Fórumozó
okt 31., kedd 13:11 #11
Válasz backstab (#3) üzenetére
Ezzel a Japánból jövő termékek 90%-át kizártad. De abszolút meg tudom érteni
MEDIOCRE
[54] Doom
okt 31., kedd 11:36 #10
Válasz Hunk2 (#9) üzenetére
Én úgy tudom hogy a rendezőnek a nyomás miatt volt pár idegösszeomlása, ami legyünk őszinték, a vége felé eléggé erőteljesen érződik is a sorozaton.
[38] Hunk2
okt 31., kedd 11:27 #9
Válasz parandroid (#4) üzenetére
Az eredeti történetnek van egy elég erős és döcögős története.
Főleg az utolsó 3 rész úgy készült el csapat eredeti csapat fele már eltávozott és akik maradtak azok is ingyen dolgoztak, reménykedve a mű elkészültében.
Pont ezért tűnik az egész erősen összecsapott munkának, sőt egy jó ideig le is akarták mondani az egész projektet. Szerencséjükre találtak más támogatókat is.
Arra már nem emlékszem bemutatása után nagy siker lett, igazán Final Fantasy hasonlítható anno készitök azt hiték az lesz az utolsó játékuk.
"Élni és élni hagyni"
[54] Doom
okt 31., kedd 11:12 #8
Válasz parandroid (#7) üzenetére
A Death az első 24 rész összeollózva (talán a vége felé kicsit módosítva) a Rebirth meg egy új 25. rész Enyhén nagy a kavalkád, mert a Death-ből is van még egy (Death True) bár arra már nem emlékszem hogy az miben különböztek.
okt 31., kedd 10:52 #7
Válasz Doom (#5) üzenetére
Hmm, köszi, akkor a záróepizódig nem hiszem, hogy belevágok, de az animáció kétségtelenül pofás. Most látom, hogy van egy Death & Rebirth című film is, ezt ismered esetleg, hozzáad valamit a témához?
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
okt 31., kedd 10:41 #6
Válasz backstab (#3) üzenetére
Igen, tényleg sokban hasonló az alapkoncepció, emiatt ment el nekem is elsőre a kedvem a sorozattól idő előtt, és később se azon pörögtem, hogy de jó lesz ebéd után megnézni az új mecha csatát. De egyébként ha az egész estés animékbe nem kóstoltál bele, a saját példámból kiindulva érdemes lehet bepróbálni a Chihiro-Totoro-Szentjánosbogarak sírja hármast, aztán esetleg egy Perfect Blue-t vagy a Paprikát (előbbi Aronofsky filmjeihez, utóbbi az Eredethez szolgált erős inspirációként), ezek nagyon messze mozognak a világmegmentős történetektől, és lehet meghoznák a kedved máshoz is.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
[54] Doom
okt 31., kedd 10:38 #5
Válasz parandroid (#4) üzenetére
Az eddigi három rész 309 percnyi játékidővel bír, és még van egy negyedik hátra. A harmadik rész emlékeim szerint már meglehetősen alternatív szálon mozgott a sorozathoz képest.
okt 31., kedd 10:14 #4
Válasz Hunk2 (#2) üzenetére
Tényleg nem népszerű mostanában? Mondjuk én sem nagyon hallom, hogy a korosztályomban sokat lenne téma, de azért minden magára valamit adó anime listán rajta van, szóval aki érdeklődik valamennyire a téma iránt, az csak belefut.
Az eredeti sorozatot néztem, láttam hogy van valami elég csinos felújítás, de az sűríti is a sztorit ugye? Alapjáraton is ha volt valami problémám az Evangelionnal, az az volt (hogy főleg az utolsó harmada) nagyon rövid, úgyhogy nem biztos, hogy a remake elsőre olyan jó ötlet lett volna.
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
[32] backstab
okt 31., kedd 9:59 #3
Van egy jellegzetes irányvonala az anime műfajnak, amit képtelen vagyok élvezni: a "tizenévesek megmentik a világot" (jó, az EVA-ban pont nem, de ne szőrözzünk). Ez annyira komolytalanná, hiteltelenné teszi a szememben az egész történetet, hogy nem tudom beleélni magam, bármennyire is jó lenne amúgy a sztori.
"Be an Optimist Prime, not a Negatron!"
[38] Hunk2
okt 31., kedd 9:41 #2
Melyik verziót nézted meg a régit vagy a ami egy ideje kijött felújított változatot?
"Élni és élni hagyni"
[38] Hunk2
okt 31., kedd 9:17 #1
Csodálom belekezdtél ebbe a műbe, te korosztályod már nem igen nézi meg ezt az animét. Nem divat, én magam is ajánlom sok embernek.
"Élni és élni hagyni"
parandroid
Rise and shine, Mister Freeman - rise... and shine.
Ezeken a platformokon játszom
PC
Mobil
Kedvenc játék-műfajaim
Hobbijaim, szabadidőmben ezt teszem
DVD, Zene (hallgatom), Könyvek, Írás, Mozi , Anime, Fórum, Internetes magazinok
Barátok, ismerősök
Tommy_Angelo
(offline)
Krisz576
(offline)
CHASE
(offline)
beberep
(offline)