NES Mini és SNES Mini helyett: XRGB Mini!

Minden tévé rendelkezik egy beépített video-processzorral. Ennek hiányában ugyanis a nem natív felbontású jelek fekete keretben, vagy sehogyan sem jelennének meg a képernyőn. Sajnos azonban a gyártók prioritási listáján a régi videojátékok kevésbé előkelő helyet foglalnak el. Az 576p (480p) jelek még egészen elfogadhatóak, az ennél kisebb felbontás, és a váltott soros jel megjelenítése viszont komoly problémákat szokott okozni. Itt jönnek képbe a külső video-processzorok, köztük a japán XRGB Mini Framemeister.

Külső-belső

A külsőt illetően nagy extázis-élményre nem kell számítanunk, egyszerű dizájn, fém helyett műanyag borítás és logikus elrendezés. Egyesek számára akár „olcsó” hatást is kelthet, szerintem teljesen rendben van. Kapunk még egy japán nyelvű távirányítót, illetve egy stander-t, amivel álló helyzetben is tudjuk használni a szerkezetet. Érdemes még a már említett RGB átalakítót is kapásból megvenni, de lehetőleg ne a japán verziót, mert az eltérő kábelezés miatt kellemetlen meglepetésekben lehet részetek.

A cucc elején találjuk az RGB, S-video és a kompozit bemeneteket, hátul pedig a két HDMI , a D-terminal, a memóriakártya slot és a HDMI kimenet kapott helyet. Az RGB-hez egy SCART adapterre is szükség lesz, illetve ugyanez a helyzet a kompones kábelek esetén is, ezeket egy D-terminal átalakítóval használhatjuk. Az elrendezés azért észszerű, mert legtöbbször úgyis az elöl lévő portokat fogjuk használni, a jobb minőségű jelet biztosító kábelek esetén a Mini-nek kevésbé van jelentősége.

Funkcióit tekintve nem fogunk hiányt szenvedni, ugyanis a kép bármely paraméterét a kedvünk szerint alakíthatjuk. Igazság szerint nem árt előtte tájékozódni, mert a rengeteg opció között könnyű elveszni. Szerencsére vannak lelkes felhasználók, akik a tökéletesen beállított profiljaikat az interneten közzé teszik és nekünk, kevésbé sok idővel rendelkezőknek/technikai analfabétáknak pedig csak annyi a dolgunk, hogy ezeket egy micro SD kártyára rámentsük és használjuk boldogan.

A technikai részletekbe túl mélyen nem is mennék bele, egyrészt mert annyira nagy guru nem vagyok, másrészt pedig ez nem egy user manual akar lenni. A lényeg, hogy a Mini egészen a 288p-től (240p NTSC) az 576p-ig (480p) bármilyen konzol jelét képes 1080p-re alakítani és azt egy HDMI kábel segítségével a TV-re varázsolni. Akár scanline funkciót is be tudsz kapcsolni, ami a régi CRT hatást kiválóan visszaadja és szerintem elengedhetetlen a 288p-s konzolokhoz.. A váltott soros jelek esetében (480i/576i, főként ugye a PS2 játékok voltak ilyenek, de ha SCART kábelt használsz akkor a többi hatodik generációs konzol is ilyen jelet fog prezentálni) egy teljesen más metódust használ ezek progresszívvá alakítására, mint a TV-d, ami sokkal jobb képminőséget és kisebb input lag-ot eredményez, mintha direkt a HDTV-re kapcsolnánk akár kompozit kábellel.

Megéri?

A Framemeister nem egy olcsó mulatság. Egy mai modern konzol árát kell kicsengetnünk érte, ami sokakat érthető módon eltántorít. Én sem ajánlom mindenkinek, csak annak, aki a modern játékok mellett (vagy helyett) elég nagy hangsúlyt fordít a retro felé is. Ők viszont nem fognak bánkódni a kiadott összeg miatt, mert egyrészt a képminőség és az alacsony input-lag miatt teljesen a hőskorban fogják érezni magukat, annyi különbséggel, hogy jóval szebb lesz a látvány, mint a régi CRT-ken volt, néhány PS2 játék már-már PS3 hatást kelt, a 16 bit-es programok pedig olyan tűélesek, hogy lemásznak a képernyőről. A másik dolog, hogy egyszerűen nincs más választás, ha az ember a minőségre törekszik.

Emulátorok

„Hogyne lenne más választás, hiszen erre az ingyenesen elérhető emulátorok is képesek” mondaná az egyszerű lelkületű ún. gémer kolléga. Egyrészt aki az eredeti hardveren szeret játszani eredeti kontrollerrel, memóriakártyával, lemezekkel, és az ehhez tartozó szeánszokkal, azt ez nem fogja vigasztalni, másrészt pedig jó néhány konzol esetén a kompatibilitás eléggé foghíjas. Hiába olvashatjuk az emulátor oldalán, hogy hibátlanul fut a játék, az időszakos beröccenések, kisebb grafikai hibák mindig emlékeztetni fognak, hogy ez bizony csak egy emulátor, nem a „real deal”. Sokáig próbálkoztam én is különféle, közel 100%-os kompatibilitást kamuzó programokkal, míg végül rá kellett jönnöm, hogy ez nem nekem való. Én szeretem az eredeti kontrollert kézbe fogni, nem Xbox kontrollerrel Maro-zni, az eredeti konzolt bekapcsolni, nem egy emulátort elindítani, és az eredeti (khmm) játékkal játszani, ahol tudom, hogy nem fogok hibaüzenetet kapni, nem fogok belassulással találkozni (kivéve ha a fejlesztők is „így akarták”) és nem kell előtte a beállításokat az adott játékhoz optimalizálgatni.

Hibák

Sajnos nincsen rózsa tövis nélkül és ez alól a Mini sem kivétel. Szerencsére nem kell túl nagy dologra gondolni, a hibák mindegyikén viszonylag könnyet túl lehet lendülni, mert nem végzetes egyik sem.

Az egyik probléma akkor jelentkezik, ha olyan játékkal próbálkozunk, ami a 288p és az 576i felbontást (vagy ezek NTSC variánsait) is használja. Az ezek közti váltáshoz ugyanis a Mini-nek újra kell szinkronizálnia, ami 5-7 másodpercet is igénybe vehet. Egyesek ezt túlélik, mások nem, szerencsére elég kevés ilyen játék van (PS1-re, N64-re és Saturn-ra), illetve ezek közül is néhány csak a főmenüben használja a magasabb felbontást.

Hibának róhatjuk még fel esetleg a túlzott komplexitást és lehetett volna korrektebb az anyaghasználat is.

Ezek azonban eltörpülnek amellett amire ez a kis szerkezet képes. Én már egy hónapja használom, többféle konzollal is, és azt kell mondjam, hogy teljesen megváltozott a hozzáállásom a retro-hoz. Eddig is szerettem a régi játékokat, az emulátorokat viszont utálom, direkt az LCD-re kapcsolt konzolok pedig kiábrándítóan ocsmányak, nem beszélve az input lag-ról. A CRT ideig óráig megoldást jelentett, de a nagy méret és a leamortizálódott állapota miatt azt is kukázni kellett. Nem beszélve arról, hogy a Mini a CRT-hez képest is egy óriási előrelépés. Az ember egyszerűen kedvet kap olyan játékokhoz, vagy konzolokhoz is, amik felé eddig csak viszolyogva közelített a gyenge képminőség miatt. 4k ide, 4k oda, elképesztő, hogy mennyire szépen tudnak mutatni ezek a régi, több évtizedes játékok a nagyméretű kijelzőkön.

Mindenesetre sajnos a gyártást már leállították, de elvileg 1-2 évre elegendő még a raktárkészlet, szóval aki kedvet kapott, annak sem kell nagyon kapkodni.

Alternatívák

Az egyetlen valamire való alternatíva az emulátorokon kívül az OSSC, ami egy ún. line doubler, tehát egészen más elven működik, mint a Mini. Ennek pozitív hozadéka a - még a Mini-nél jelenlévőnél is kisebb - input lag, illetve a valamivel alacsonyabb ár. Funkcióit és a kompatibilitást tekintve viszont elmarad a Minitől, csak 480p-t tud garantáltan minden TV-n, a 720p lutri, gyengébb a deinterlaceing megoldása, illetve három hónapot kell várni a szállításra/gyártásra, mivel egy egyszemélyes projektről van szó. Egyébként ha csak 288p-re használja az ember, akkor kiváló megoldás lehet a Mini helyett.