Mass Effect: Andromeda - Egy fanatikus naplója

Első benyomás:

Az elején lévő zenétől és az intrótól magam alá rosáltam, elkapott egy régi hangulat amit már olyan rég éreztem. Aztán valahogy olyan fura lett minden, mintha ez nem is lenne része az eredeti Mass Effect trilógiának, inkább csak egy alternatív valóság? Az emberek közelről valóban parán néznek ki, nem igazán élnek, nem bugos ez, inkább csak nem sokat fejlesztettek az eredeti engine-en. Az első bolygófelszín viszont döbbenetes … na megyek is vissza.

Első óra:

A kaland az első bolygón fantasztikus volt, sokkal nagyobb terek, felfedezhető terület, igaz az eddigi részekhez képest ez nem volt nehéz. Fantasztikus muzsika és látványvilág, mozgalmas és izgalmas csatározások, pár apró újítás az eredeti koncepcióhoz képest, pont annyi amennyi kell. Mozgékonyabbak vagyunk, az AI viszont rettenetesen buta sajnos, ebből még gondok lesznek insane-en. A szereplők kezdenek a szívemhez nőni, bár Sarah sajnos tényleg olyan elkeserítő fejeket tud vágni, mintha mongol idióta lenne … kíváncsi vagyok, vajon custom arccal is ilyen nagyok a bajok?

Első nap:

Végezve a második bolygóval (hát nem volt egy rövid kaland) bizton mondhatom, hogy elkaptam a játék fonalát. Valóban vannak hibái, de ha az ember olyan 2-3 órán keresztül csak bolygófelszínen van és akciózik ezek mindent feledtetnek. Nem csak azért mert a játék elképesztően gyönyörű, hanem a folyamatos akció, felfedezés öröme és feszült izgalom feledtet minden rosszat. Az Andromeda másról szól, lehet egy kicsit összecsapták, Sarah Ryder feje egyszerűen döbbenetes, mintha debil lenne de komolyan, de ha ezen túljutunk nem marad más, csak az újszerű élmény. Ez nem az a epikus, mentsd meg a világot, elpusztíthatatlan Sepördös herosztori … itt sima emberek vagyunk, még mi a hős is. Esendőek, halandóak, esetlenek, naívak és csak rácsodálkozunk erre a fantasztikus és hatalmas új galaxisra ami olyan sok titkot és izgalmat rejt magában. Felfedezők vagyunk, tudósok és csak végső esetben harcosok mi vagyunk a Pathfinder!

Első hét:

Kicsit fura érzés így egy hét MASSzív Andromeda után visszaolvasni a sok marhaségot amiket írtam, először is az Andromeda természetesen része a Mass Effect univerzumnak, nagyjából a második rész után játszódhat nem sokkal +600 év ugye. :) Aztán így 50 óra után 45%-os teljesítéssel a hátam mögött - igen kiélvezek minden másodpercet és benézek minden kő alá - egy csöppet más a véleményem a játékról. Fura, de valahogy mintha a mimikai problémák eltűntek volna, nem tudom miért van ez de tényleg alig találkozni egykettővel. A töténet, a karakterek, a felfedezés öröme teljesen magába szippantott. A fő vonal és a Loyality küldetések mesteriek, ahogy eddig is mindig, de sajnos azt kell hogy mondjam túlzásba vitték a mellékküldetéseket. Valójában az utolsó csöves jöttment paraszt is képes megbízni minket valamivel és amennyi bolygó a játékban van ez bizony nem kevés küldetést jelent. A legtöbb sajnos unalmas és csak farmolásra jó, sokszor bolygók között is repkedni kell ami ezzel a töltési idővel nem játékélményt nyújt hanem inkább elveszi azt. Persze érdemes tolni őket mert időnként olyan döbbenetes dolgok tudnak történni, mondjuk egy fél képernyős Boss Fighttal megfűszerezve, amiket kár lenne kihagyni. Most már így sok-sok tapasztalattal a hátam mögött azt kell hogy mondjam, hogy a srácok túlságosan nagy fába vágták a fejszéjüket és bár volt idejük rá bőven, mégis valahogy elvesztek ebben a sokaságban és valahol sajnos félmunkát végeztek a játékkal. Nem csoda, hogy a kritikusok rá is repültek a dologra mint jóvágású légy a szarra. Legközelebb már biztos vagyok benne, hogy kevesebb lesz a hiba. Az engine döbbenetes, láttam PC-s videókat konkrétan leszoptam magam olyan gyönyörű a játék, még a viaszbábú szereplők is ezerszer jobban néznek ki. Szóval akárhogy is nézzük egy vérbeli rajongó elégedett lehet. De még mindig ott van nekem a sztori mert lassan végzek a farmolással és jöhet az élvezet, nagyon kíváncsi vagyok mi lesz ennek a vége.

Első végigjátszás:

Tegnap történt, hogy kb. 70 óra játékidő után amikor olyan 75%-nál járhattam már egy kicsikét belefáradtam a grindolásba, farmolásba, mellékküldetésekbe. Gondoltam végre újra sztorizgatok egy kicsit, megérkeztem Meridiánba, majd egy rövid lövöldözés után visszatértem. Már a küldetés címe is kicsit olyan fura volt, éreztem, hogy nem kéne még belevágni, erre egyik dolog jött a másik után, csak kapkodtam a fejem, az állkapcsomat keresgéltem, rázott a hideg, könnyek jelentek meg a szememben. Majd a küldetés végéhez érkezve a játéknak is vége lett … én meg csak pislogtam tátott szájjal, hogy most akkor mi van? Lehet azért mert nem számítottam rá, lehet azért mert túl jó volt a vége, de valahogy mintha egy kicsit kiégtem volna. Nem éreztem utána azt az elviselhetetlen vágyat amit minden Mass Effect rész után, hogy folytassam a dolgokat vagy hogy elkezdjem a legnehezebb fokozaton. Ekkor döbbenek rá, hogy a rajongásom az Andromeda után még mindig régi keletü, az emlékek miatt vagyok oda érte, mert EZ a játék önmagában még nem elég … kellett volna még valami, sokkal több ilyen mint a vége. De érzem hogy ez csak a kezdet és a folytatások sokkal jobbak lesznek! Új csapat, új kezdet, új trilógia, erre pont jó volt, de Ryder még csak meg sem közelítette Shepard árnyékát sem, legyen bármennyire szerethető testvérpáros, akikkel sokkal könnyebb azonosulni! Az Andromeda egy fantasztikus játék, kár lenne bárkinek is kihagyni, de még nem az a Mass Effect aminek lennie kellett volna! El nem tudom mondani mennyire várom a folytatást!!!

Vélemény: 8.5/10