[11] Cash Bacsi (offline)

Bevallom egy picit szégyellem magam miatta, de még sose hallottam a Galaxy on Fire sorozatról pedig az első rész 2006-ban jelent meg, a második rész olyan nagy siker lett hogy számtalan kiegészítővel még egy HD kiadással is előrukkoltak. Majd 2013-ban kisebb nagyobb sikerrel kipróbálták magukat az MMO stratégiázás irányában is az Alliances-zel. Nagy várakozás előzte meg a rajongók táborában, talán éppen ezért lehetséges hogy sokan voltak akik csalódtak benne, de nekünk akik először találkoztunk ezzel a címmel letaglózó lesz az élmény. A Manticore célja az volt hogy egy kicsit megrefolrmálja a sorozatot, egyszerűbbé és élvezhetőbbé téve az eddigiekhez képest, úgymond mobilbaráttá tegye. Lássuk akkor hát azt a barna macit!

Kezdjük rögtön az egyértelmű dolgokkal; a játék grafikája egészen elképesztő, ha ezek után betesszük az első részt – könnyen lehet hogy ki fogja írni a játék hogy a készülékünk túl erős ehhez a játékhoz – nem fogunk hinni a szemünknek mennyit fejlődött a technika egy dekád alatt. Konkrétan bele lehet vakulni olyan káprázatosan szép, kidolgozott és tű éles a játék, mindehhez párosul a vérbeli profimunkáról tanuskodó dallamos, vérpezsdítő, megúnhatatlan muzsika és végre a sokak által kritizált szinkronszínészek is olyan minőséget képviselnek amilyet egy ilyen játék megérdemel. Az irányítás kézreálló, kényelmes és ha mindez nem lenne elég még minimálisan személyreszabható is.

A Galaxy on Fire 3 Manticore visszatért az alapokhoz, ami leginkább egy űrszimulátorhoz hasonlítható, a valóságnál kicsikét engedékenyebb fizikával. Például ha nekiszáguldunk valami épületnek vagy meteoritnak, nem fogunk darabokra robbanni – ami a valóság lenne ugye – hanem szépen lepattanunk róla mint egy gumilabda. Persze azt is mondhatnánk hogy olyan erős a védőpajzsunk hogy nem engedi meg a halálos ütközést, de sajnos akkor is lepattanunk ha éppen elfogyott az energiánk. De ettől tulajdonképpen csak élvezhetőbb és játszhatóbb lett a cím, ne aggódjunk túl sokat emiatt. Engem egyébként a játékmenet a sokak által valószínüleg ismeretlen Wing Commander sorozatra emlékeztetett, lehet ezért is fogot meg szinte azonnal.

Történetét tekintve a harmadik rész szakított az eddigi vonallal és protagonistával, főszereplőink most a Manticore zsoldoshajó lesz, annak legénysége és legfőképpen egy újonc pilota – ők lennénk mi – és az ő története. A galaxis politikusai egy helyre gyűltek, hogy a világbékéről tárgyaljanak, amikor valami rettenetes terrorcselekmény történt. Gigászi robbanás szakította meg a végtelen csendet, amiben csaknem mindenki odaveszett, a látvány döbbenetes, romok és roncsok mindenhol, közlekedni is alig lehet ebben a káoszban, a halál szinte tapintható, akkora lett a pusztítás. A Manticore pilótáinak nagy része odaveszett, mi egy szerencsés véletlennek köszönhetően életben maradtunk és a kapitánnyal együtt eldöntöttük hogy utánajárunk az eseménynek, aminek már nevet is adtak; The Shattering avagy a Megsemmisítés …

A sorozat rajongói valószínüleg azért voltak egy kicsit csalódottak, mert az eddigiekhez képest a játék nagyon leegyszerűsödött, letisztult, jóval kevesebb a tennivaló mint amihez eddig hozzászokhattak. Ez valahol igaz is, mert tulajdonképpen csak három dolog lesz amit csinálni tudunk, az első és legfontosabb feladatunk, hogy körbejárjuk a galaxist olyan bűnözők után kutatva akik közelebb juttathatnak minket a Shattering felelőseihez. A feladatunk az lesz, hogy az apróbb halakat elkapva minél több információt találjunk a Bossok gyengeségeiről, erősségeiről és arról hogy milyen trükkjeik vannak, milyen fegyverrel érdemes ellenük menni. Közben folyamatosan fejlesztjük a hajónkat, fegyvereinket, egyre erősebb és hatékonyabb hajók és fegyverek tervrajzait megszerezve. Mindeközben jön a képbe a második feladatunk ami igazából nem kötelező, de erősen javallot tevékenység tud lenni. Ez a különböző szektoroknak a felkutatása szállítmány láda és információ után. Erre kapni fogunk egy ultracuki kis szondát, aki hangokkal és fényekkel fog nekünk jelezni, ha a közelben van valami. A piros fény fogja jelenteni hogy rossz az irány, a sárga azt jelenti hogy jó irányba haladunk, a zöld pedig azt hogy közel a cél, ha elérünk egy bizonyos távolságba akkor meg odarepül hozzá és egy fénycsóvával fogja mutatni hogy hol van a keresnivaló. Egy-egy szektor kipucolásával elég sok pénzre és ultra ritka Maan-Tiq fizetőeszközre találhatunk, illetve néha az is előfordulhat hogy kapunk egy új hajót. A gyorsabb fejlődés érdekében tehát érdemes ezzel is foglalkozni, kevésbé izgalmas dolog, de megvan a maga bája, illetve nem árt készenlétben lenni keresgélés közben mert nem mindig csöndben és békességben zajlik a dolog, néha vannak forgalmasabb szektorok is. A harmadik tevékenység pedig a mellékküldetések kipipálása lesz, amik eléggé ritkán jelennek meg, rövid ideig elérhetők és igaz a jutalom értük eléggé csekély, de a fejlődéshez ezek is kelleni fognak, arról nem is beszélve hogy meglehetősen változatosak, éppen ezért egy kis szint visznek a játékélménybe.

Mert a játék egy idő után bizony eljut egy olyan pontra amikor már jóval lassabban megy a fejlődés, a bossok és minibossok legyőzéséhez meg kell a megfelelő erő ugye – ami pontban jelentkezik egyébként – ha ezt nem érjük el, neki se mehetünk ellenfeleinknek. A Manticore egyébként Freemium játék, de mint olyan kiválóan játszható ráköltés nélkül is, ez a legminőségibb F2P játékok ismerve. Akárcsak a Supercell címeknél itt se kötelező költeni a játékra, igaz ha megtesszük jóval gyorsabban lehet haladni, mindenki eldöntheti maga hogy mi a fontos, mik a prioritások, mi most nem költöttünk a játékra és egy hét alatt majdnem kivégeztük az első fejezetet. Családos emberként én ráérek, nem sietek sehova és nagyon örülök annak, hogy gyönyörűen lehet haladni enélkül is.

Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy a fő küldetéseket sose fogjuk egyedül csinálni, mert ahogyan a játék is mondja „egy pilóta egyedül halott pilóta”. A progi mindig ki fog sorsolni mellénk az erőnkhöz nagyjából megfelelő szinten lévő szárnysegédeket, szám szerint kettőt, ha pedig vannak Facebook barátaink akiket el sikerül csábítanunk, akár velük is nekimehetünk egy-egy csatának. Mondanom sem kell ez mekkora móka, olyan élvezeti faktor ami semmihez sem fogható, szóval bátran ajánlom a kipróbálását, tinik előnyben, ki ne hagyjátok!

A Galaxy on Fire harmadik részére érdemes volt ennyit várni. A sorozat rajongói talán kicsit csalódottak lesznek itt ott a játékmenet miatt és részben igazuk is lesz, hiszen eléggé repetitívvé tud válni sajnos. De minden más dologban olyan magas színvonalat képvisel ami miatt egy igazi must have anyag, legyél fiú vagy lány, kicsi vagy nagy, öreg vagy fiatal ki kell próbálnod!

9/10