Eddigi életem 84.61%-át konzolozással töltöttem.
Hamarosan itt a Karácsony. Rohanás a plázákban, bolondokháza a tömegközlekedésen, és Kevin a tévében. Karácsony napján süti sütés, fadíszítés, és az elengedhetetlen klisék illata már most belengi a szobát ahogy írok. 24-én eszembe jut, hogy akkor lettem konzolos. Ennek most lesz 22 éve.
Azon a napom kaptam egy Atari 2600-ast, amit szüleim egyik öreg munkatársa adott oda nekik. Nem értettem a legtöbb játék lényegét, a tipikusan ős-Atari grafikából pedig még sokszor azt sem tudtam leszűrni, éppen melyik kis pont vagyok a képernyőn. Nem mellesleg a legtöbb játék hangjától annyira féltem, hogy egyedül nem mertem játszani. Akkor valami elkezdődött.
Az évek során sok gép fordult meg nálam és mindegyik a szívemhez nőtt. NES kalandok és titkok, amik kis baráti körben legendaként terjedtek, A Dreamcast hangja, amikor a lemezt olvassa, vagy a PSX-korszak. A Super Mario-tól kezdve, a barátokkal Crash-ezés-en át, az online FPS játékokig minden élmény eszembe jut. Sokat megéltem már. Volt, amikor az egész strand körbeállt, mert sorra vertem le a felnőtteket Tekken 3-ban, volt már kettétört Ninja Gaiden lemez, és volt, hogy az egész iskolában csak nekem volt Xbox-om, és ezért bezártak a csaj mosdóba.
Gyerekként játékokat akartam készíteni, ezért elmentem egy infós suliba. Hátha megtanulok programozni. Cserébe rájöttem, hogy nulla a képességem hozzá, utálom, és a tanárok sem járultak hozzá, hogy a diák megszeresse a tantárgyat, amit tanít. De arra is rájöttem idővel, hogy a rossz játékokat is tisztelni kell, amiatt, ahogy készült. A programozás résszel felhagytam, azóta jobban érdekel a design része. Level design, lead design, rendezés stb.
Ahogy idősödöm, egyre jobban érdekel a játékok technikai része, a komponensek, amik megalkotják az élményt. A mód, ahogy egy sztorit megírnak, a megvalósítás, amivel megcsinálják az atmoszférát, az élményt. Érdekel milyen hatással van az emberekre a gamer kultúra, a pszichológiája, a fogyasztói háttér változása, az új trendek. Láttam hogyan alakulnak ki ezek, mi a menő ma és mi az oka ennek.
Nem tudom mi lesz a jövőben. Kezd a lelkesedésem lejjebb hagyni. Egy ideje valami hiányzik...
Boldog Karácsonyt!