LISA - boldog születésnapot!Ajánló

A LISA első ránézésre egy igen taszító játék: ronda, nyers, durva és a harcrendszere sem túl mély vagy izgalmas. Ám annál szórakoztatóbb és élvezetesebb a saját megoldásaival és kötetlenségével (miközben azért tesz róla, hogy állandóan kényelmetlenül érezze magát az ember). Még a hangeffektek is zenék is olyanok a játékban, amik elsőre kellemetlenek, de egy óra múlva már dúdolod őket.

Na de mi is ez a LISA (nem, nem rókatündér). Alapjáraton egy JRPG (as far the menu based combat system goes), aminek a mászkálós részét lecserélték a kvázi felülnézettről side-scroller platformerre. Ennek ellenére nem kell majd ügyesen ugrándozni a pályán, ez csupán lehetőséget ad olyan részekre, ahol ezt kihasználják. Például amíg az embernek nincs biciklije és gyalog közlekedi, addig az egységnyi szakadékokat nem fogja tudni átugrani. Vagy vannak olyan részek, ahol ha ügyes vagy, akkor nem kell harcolnod. Az oldalnézetes megoldás két dolgoban lett igazán jó. Egyrészet meglepően szövevényes pályákat sikerült készíteniük az alkotóknak, amik egymásba csatlakoznak (én rendesen el tudtam tévedni), és hangulatra, kinézetre is rendre mások. Márészt ahányszor valamilyen eseményre vagy visszaemlékezésre kerül sor, a játék stílusa nem törik meg, marad oldalnézetben és lejátszhatod az eseményeket (persze ilyenkor korlátozott lehetőségek mellett). A felfedezés során érdekes emberekkel találkozhatsz, akiknegy egy része hangulati faktor, vagy történeti adalékkal szolgál, netán játékmechanikára utal, küldetést ad, vagy csak úgy része a LISA különös világának. Küldetésekhez egyébként nincs quest log vagy journal, ha valaminek küldetés szaga van, akkor azt az ember dobpergés megjegyzi.

És hogy miről szól? A LISA egy posztapokaliptikus világban játszódik, ahol csak férfiak maradtak életben, de senki sem tudja, pontosan mi okozta a pusztulást vagy miért csak férfiak élték túl. A főszereplő egy nehéz gyerekkort megélt, drogfüggővé vált (egyébként 'csak' fájdalomcsillapítóról van szó, de sajnos tudva levő, hogy a szervfüggők nagy része fájdalomcsillapítókkal kezdi) férfi, aki hogyhogy hogy nem a tragédia után nemsokkal talál egy csecsemőt, aki lány. Félve a legrosszabtól próbálja eltitkolni a világ elől a létezését - de ez nem tart örökké. Célunk tehát a lány felkutatása, utunk pedig k***@ rögös (és meglepően hosszú is, minimum 15 óra, de ha mindenre kíváncsi vagy akkor 20+, de láttam olyan adatokat is, miszerint 5 óra alatt is végig lehet rohanni rajta, valakinek meg már 40 órája is van benne - én még nem értem a végére, de van egy olyan tippem, hogy ebbe a legutóbbiba fogok tartozni). A posztapokaliptikus környezet miatt farakstörvények uralkodnak, a bandák kegyetlenebbek, mint korábban, emellett pedig szinte mindenki bekattant, ki jobba, ki kevésbé. A grafika ijesztő, a táj rohad, mindehhez pedig még olyan történeti körítés járul, ami való életben is jelen lévő problémákra utal, csak hogy tutira kellemetlenül érezze magát az ember a játék elejétől a végéig.

És nincs vége. Mindehhez hozzájön még egy nagy adag humor, a tárgyak leírásától a teljesen abszurd és szürreális szituációkig. Amikor már azt hinnéd, mindent láttál, még akkor is jönnek sorra az olyan helyek és események, amiken meglepődsz. Rengeteg a feszültségkeltés és a jump scare is a LISÁban, ám ezeket jól időzíti. Sokszor választás elé is állít a játék, ezek pedig kemény döntések. Tényleg kemény. Teszem azt vagy levágod a karod, vagy megöljük a haverodat szintű. Az egészt pedig ez a roppant ronda art style teljesen mértékben támogatja. Mert ha grafikai szempontból szeretnénk megítélni a LISÁT, akkor ahogy Chéf mondaná a South Park egyik részéből: “Szívvel lélekkel csináljátok, csak tehetségetek nincs.” Ám ez a szívvel lélekkel olyannyira látszik a játékon, hogy a nap végén még a tehetségről is vitatkoznék.

Ami még feltűnt a LISÁban, hogy az eddigi játékaim közül itt éreztem magam a legkevésbé biztonságban. Ezt most nem fejtem ki bővebben, mert már így is elengedtem egy-két spoilert, többet már nem szeretnék. Röviden szólva: a LISA egy bizzar hot-mess abból a fajtából, amivel játszani akarsz.

Vagy nem.

Hogy ez eldönthetőbb legyen, készítettem még egy videót egy random szeletéből a játéknak. A kommentára sajnos gyatra lett (ezért elnézést), viszont ez a kiragadott 42 perc annyira jól bemutatja, hogy mi a LISA, hogy úgy döntöttem, maradjon.