Monster Super League - Teszt (iOS)

Első ránézésre csak a Pokémon pofátlan másolása, mi a helyzet másodikra?

Bevallom kissé ledöbbentem, majdhogynem kellemetlenül éreztem magam amikor belekezdtem a tesztelésbe. Astromonok? Tojásból kikelő lények? Pokéball helyett Astrotoken? Jópofa, fiatal gyerekek a világ megmentéséért kűzdenek, miközben pici, ultracuki szörnyeket kapdosnak el, amik egyenként kettő evolúciós lépésre is képesek? Nem is tudom mit mondhatnék erre …

Pofátlanságnak tűnt, aztán igyekeztem minél hamarabb megemészteni a dolgot és csak a jó dolgokra koncentrálni, mint a kimagaslóan jó hangulat, fantasztikusan szép, egyedi grafika, addiktív játékmenet, a gyűjtögetés és fejlesztgetés élménye, kellemes harcrendszer, nagyon magas színtű szavatosság, majd kb. 15-20 óra játékidő után a hidegzuhany és az ami mindezt tökéletesen tönkreteszi. Ha mindez érdekelne bővebben is, ne menj sehova, maradj velünk!

Sajnálom hogy mindig ezt kell írnom, de a történetet inkább hagyjuk, mert bugyuta, egyszerű mint a bot és egy felesleges szót nem érdemel. Leginkább olyan embereknek, vagy inkább gyerekeknek készült, akiknek ez életük első játéka és le vannak döbbenve attól hogy elolvashatnak két küldetés között három mondatot, érzelmeket erőteljesen kifejező állóképes, kísérettel egyetemben. Első körben csak annyi dolgunk lesz, hogy kiválasszuk a személyiségben tökéletesen megegyező, ámbátor nemben különböző fiatal, tinédzser kis főhősünket. Ő fog minket végigkísérni, őt személyesítjük meg, ő lesz az Astromon mester, akinek legfőbb különleges tulajdonsága, hogy ki lett választva, más egyéb nem nagyon.

Első feladatunk az lesz, hogy összeszedjünk egy négy fős csapatot, az Astromonok elkapása fájdalmasan megegyezik azzal ahogyan egy Pokémont kell, nem igazán értem miért nem lehetett valami újat kitalálni, akár névben akár módszerben, de ebbe most inkább ne menjünk bele. A lényeg, hogy szépen haladjunk előre a sztoriban, tapasztaljuk ki a végtelenül egyszerű, mégis élvezetes és látványos harcrendszert és hamarosan rá fogunk jönni, hogy ebben a játékban mindennek az alapja a farmolás, farmolás és még egy kis farmolás és ha már úgy érezzük vége, farmoljunk még egy picit.

A fejlesztés a játékban eléggé komplex, bár egy rutinos akció RPG fannak nem fog semmilyen gondot okozni. Egyrészt találni fogunk gemeket, amikből összesen hármat tudunk belerakni az Astromonjainkba - pont mintha tárgyak lennének - ezeket egyenként is tudjuk fejleszteni némi pénzmag fejében, fontos tudnunk hogy melyik szín mire képes illetve azt is, hogy ha három azonos színűt rakunk bele egy lénybe, akkor extra statot is kapni fogunk, olyanokat mint életerő, védekezés vagy éppenséggel támadás. Magukat az Astromonokat is tudjuk fejleszteni, mégpedig háromféleképpen, lesz az alap szintépés amihez csak különböző erősségű gyümölcsökre és némi pénzre lesz szükségünk. Majd lesz az evolúció, amihez farmolnunk kell pár ugyanolyan Astromont mint amit léptetni szeretnénk, az eredmény fizikailag és statsiztikailag is jelentkezni fog. A leglátványosabb fejlődést a humanoid lényeknél lehet látni, kedvencem a kis szöszi Miho, a makkoscipős, minidollos cukimuki plüss cicából, két lépéssel később egy atomdögös, hipercsöcsös sztiptíztánocsnőt tudunk magunknak evolúcionálni, hogy utána mit fogunk csinálni vele az már csak ránk van bízva és szerintem ez egy másik fajta játékban fog megtörténni, a 18-as karika mellett nem sokkal. Végül pedig de nem utolsó sorban felemelni (Ascension) is tudjuk őket, ennek következményeképpen növelni tudjuk a maximális elérhető szintjét, minden kedvenc lényünknek.

Mondanom sem kell, hogy ez a folyamat meglehetősen időigényes, elég ha csak arra gondolunk, hogy öt különböző ellemmel rendelkező csoport van, ezen belül pedig egyenként minimum ötven féle Astromon, összerakni és kimaxolni a tökéletes csapatot nem kis meló. Szerencsére nem csak sztoriból és farmolásból áll az egész játék, hiszen számtalan mellékküldetéssel is találkozni fogunk, amiket teljesítve értékes jutalom üti a markunkat. Aztán idővel elérhetővé válik a „Dragon Dungeon” ahol hatalmas Boss Fightokat vívhatunk értékes Astromon kövekért cserébe. Majd ott lesz a „Astromon League” ahol más játékosok ellen tudunk védekezni, illetve mi is támadhatunk kedvünkre. Majd ha már elég magas szintre eljutottunk, a „Tower of Chaos”-ban ötven szinten keresztül tesztelhetjük csapatunk erejét.

Rendesen el tudja kapni az embert a gépszíj, beszippant a játék és nem enged el, de sajnos pont amikor a legjobban élvezzük jön a hidegzuhany, egy idő után sajnos képtelenség továbbjutni ráköltés nélkül. A F2P model egyik legalattomosabb fajtája ez, amikor folyamatosan ömlik befelé a pénz, amikor az energiánk - ami egyébként minden egyes támadáshoz kell - olyan magas szinten van, hogy elfogyni soha nem látszik, amikor az Astrogem száma 1000 felett van és eleinte semmire nem kell költeni. De aztán szépen lassan feléljük a készleteket, alig marad egy napra pár tucat energia, az arany semmire nem lesz elég, a fontosabb és erősebb cuccokhoz meg olyan sok Astrogem kell hogy azt elérni napokba, akár hetekbe is telhet, de mi nem ehhez vagyunk hozzászokva, hiszen idáig minden olyan szépen, gyorsan, flottul, folyékonyan ment. Igen, sajnos bele kell nyúlni a pénztárcába, nem is kicsit jó mélyen, ha megszerettük a játékot és folytatni szeretnénk. Alattomos és szerintem végtelenül gusztustalan módja ez a pénzszerzésnek, nem is tudom ezek után hogyan ajánljam bárkinek is ezt az alapvetően fantasztikusan jó játékot. Minimum kettő pontot levonok ezért a teljes értékelésből, hogy elrettentő legyen mindenki számára és érthető is miért tettem, minden más már a ti felelősségetek!

6/10