Mafia III: Rivals - Teszt (iOS)

Lopj, csalj, hazudj és gyilkolj ha Új Bordeaux vezére akarsz lenni.

A nemrég megjelent Mafia III egy nagysikerű sorozat legújabb része, eléggé vegyes értékeléseket kapott világszerte, ennek legfőbb oka hogy az első két rész túlságosan magasra helyezte a mércét. A teszterek is emberek, hiába próbálnak objektívek lenni, a szubjektivitás, a személyes élmények és elvárások elkerülhetetlenek. Mit várhatunk vajon akkor egy mobilos változattól, ha már a nagy cím se lett olyan jó amilyennek lennie kéne?

A Mafia III: Rivals egy akció RPG, abból is a legegyszerűbb fajta, igaz első körben szinte semmit nem magyaráznak el nekünk és a bután kitalált menüpontok között teljesen elveszve, eleinte még arra se fogunk rájönni hogyan tudunk visszlépni egyet. De miután autodidakta módon, magunktól rájöttünk mindenre, azt fogjuk észrevenni, hogy a játék olyan egyszerű alapokon fekszik mint egy óvodás kirakó.

A játék elején megkapjuk Lucca Barretot a Tommy Gunos fanatikus, vadállat, hidegvérű gyilkos uncommon kisfőnököt, akinek különleges tulajdonsága, hogy némi százalékot pakol a csapat kritikus sebzésére. Ebből már mindenki sejtheti, hogy lesznek vezérek (leader) és lesznek a csicskái, a mobok, akikből egyszerre maximum négy lehet a csapatban. Célunk nagyon egyszerű, megyünk egyik kerületről a másikba, megfenyegetjük az ottani vezért, megy a szájkarate, igencsak változatos szövegfordulatokat felvonultatva, az angol nyelv legváltozatosabb szavát - fuck - kismillió módon felhasználva. Majd a két brigád egymásnak esik, van hogy több körön keresztül is és literszámra fog fröcsögni a vér.

Igen, a Mafia III mint ahogyan az a nevéből is kiderül nem éppen gyerekeknek való játék, mindezek ellenére biztos vagyok benne, hogy a játékosok kb. 60%-a kiskorú. De ez itt most nem egy szociális tanulmány, hanem a Tesztlabor, szóval menjünk is tovább. A harcrendszer mint minden ebben a játékban rendkívül egyszerűen és logikusan van felépítve. Egyrészt itt is meglesz a szokásos kőpapírolló - jelen esetben négy ágú - változata, amiket elegánsan csak a franciakártya jeleivel bélyegeztek meg. Minden karakternek lesz egy jele, amiből tudni fogjuk, hogy kik ellen erősebb és kik ellen gyengébb. Mi döntjük el hogy a saját körünkben kivel kit akarunk támadni, idővel mindenkinek fel fog töltődni a „vengeance” csíkja, amivel a saját speciális támadását vagy támogató mozdulatát tudjuk aktiválni. Ezeknek a használata nagy mértékben változtatja meg egy-egy meccs kimenetelét, tapasztaljuk ki, mit mikor érdemes használni és verhetetlenek leszünk.

Maga a csatározás tulajdonképpen ennyi is volt, sajnos nagyon hamar bele lehet fáradni az ismétlődő és dög unalmas harcokba és mivel ez képzi a játékidő kb. 95%-át ezért előre sejteni lehet mennyire lesz tartósan a telefonunkon. A sztorizáson kívül lehetőségünk lesz arra, hogy online, más játékosok ellen is próbára tegyük tudásunkat, a gond itt csak azzal lesz, hogy folyton nálunk jóval erősebb emberekbe fogunk belebotalni, mert a kereső engine-t nem igazán érdekli a mi szintünk, örül ha talál valami balekot aki egy vagyont költve a játékra velünk nagyjából egy időben nyomott a keresés gombra. Tehát innentől fogva gondolom már mindenki sejti, hogy az online csatározások se fognak minket maradéktalanul boldoggá tenni, vagy kielégíteni szerény vágyunkat némi sikeréklmény után.

Minden egyes megnyert csata után - legyen az single, vagy online - kapni fogunk némi szerény lootot, szerencsére R.N.Gesust úgy írták meg, hogy az esetek többségében semmit ne kapjunk, tehát tulajdonképpen csak akkor lesz esélyünk arra, hogy embereinket komolyabban felszereljük, ha vagyonokat költünk hála a csodálatos F2P modellnek, vagy éppenséggel egy-egy pályát több tucatszor kitolunk annak a remnyében hogy na majd most biztos megkapjuk amire vágyunk. Végül pedig de nem utolsó sorban megemlíteném, hogy új embereket szinte sose kapunk, csak akkor ha csomgban megvásároljuk őket. Sejtitek már mire akarok kilyukadni ugye?

A Mafia III: Rivals alapvetően nem lenne egy rossz játék egy nagyon kellemes, közepesen jó cucc lehetne, ha nem tették volna tönkre azt a minimális élvezetet is amit tartogat, azzal hogy játszhatatlan ráköltés nélkül. Mindemellett megjelenéskor még a heat level system - minden csata után pár számmal nő a mutató, amiből tudni lehet a rendőrség által mennyire keresettek vagyunk - miatt egyszerre csak tíz perceket lehetett játszani. Ezt szerencsére a legújabb tapaszban orvosolták, most már jóval hamarabb csökken a Heat szintünk. De ennek ellenére a Rivals nem elég jó játék ahhoz, hogy pár óránál esetleg napnál többet nyomuljunk vele.

5/10