Polgárháború

Mert a tíz túl sok lett volna.

Először a képregényfilm kifejezést akartam használni, de aztán rájöttem, hogy annyi képregényfilm van, hogy ki se igazodom köztük (a Scott Pilgrimtől a Transformersen át a Dick Tracy-ig) én meg nem erre gondolok, amikor képregényfilmről beszélek, hanem szuperhősökre, szóval maradtam annál.

Nem nagyon szeretnék magyarázkodni, ezek az én kedvenceim, semmilyen egyetemes mércéje nincsen, de pár "kimaradót" megemlítek, amiken sokat tanakodtam.

*Batman vs Superman: nagyszerű hangulat és képi világ, béna minden más, beleértve a fő bunyót

Sin City: nagyszerű hangulat és képi világ, de nem igazi szuperhős film

Iron Man: nagyon jó, de valami hiányzik belőle - vagy csak Tony Stark nem annyira érdekes figura? (mondjuk én eleve a több karaktert megmozgató képregény filmeket szeretem)*

Többet nem lövök le, ezek a kedvenceim:

7. Man of Steel

Nem teljesen értek minden kritikát a Man of Steellel kapcsolatban, mert az igaz, hogy a film hosszadalmas, túl sok mindennel foglalkozik (Kódex) és Supermant sem teljesen annak a figurának mutatja be, aminek megszoktuk, de ennyi baja legyen minden filmnek, és akkor elégedett leszek.

A repülési/verekedős jelenetek fantasztikusak, utoljára ilyen végső összecsapást japán animékben láttam, és tudnám értékelni gyakrabban is amerikai mozikban.

A hangulata egyébként ennek és a BvS-nek is bejön, én biztos nem fogok azért lehúzni filmet, mert "túl sötét" - ellenben ez izgalmas: a BvS sajnos nem az.

Highlight: A végső bunyó. Nem tudom hányszor újranéztem, hogy tényleg így néz-e ki. Így.

6. X-Men: First Class

Ha csak az utolsó fél óra alapján kellene megítélnem, az X-men: First Class nemcsak minden idők legjobb szuperhős filmje, de minden idők egyik legjobb filmje is. Nagyon nagyra tartom az X-Men végjátékát, egész rendezését, a színészi játékot, az élethű megközelítést. Nagyon sok képregényfilm példát vehetne a First Class-ről, ahogy az kezeli a karaktereit: soha nem lógnak ki az életből, de nem is falsulnak be a hétköznapi karakterek mellé.

Ha lenne még egy ilyen izgalmas fél óra, a First Class sokkal előrébb állna. De így se kell X-Men nélkül maradnunk a továbbiakban.

Highlight: Az utolsó fél óra. Minden idők egyik legjobb befejezése.

5. Captain America: Civil War

Sokat elmond egy filmről, hogy a legnagyobb hibája az erényévé is válik: nevezetesen Pókember bevonása a forgatókönyv legnagyobb gyengesége, amit nem lehet kimagyarázni, de hát ki bánja, amikor ilyen Pókembert kap?

És akkor a filmnek a felső tíz százalékát karcolgattuk. A Civil War szó szerint mindent bevet, hogy lekösse a nézőt, és részemről sikerrel teszi. Soha ennél jobb akciójeleneteket (láttam a Winter Soldiert, igen), soha ennél viccesebb beszólásokat, soha ennél jobban eltalált érzelmi konfliktust, ami a legfájóbb pontján találja meg valamennyi karaktert; és soha ennél jobb bemutatkozást, mint Black Pantheré, vagy a már említett pókfiúé.

Ha csak a repteres jelenet lenne, már önmagában érné a listás helyezést, de ezenkívül a Civil War-nak szinte csak pozitívuma van, ami meg negatívum...nos, arról írtam.

Highlight: Természetesen a repteres jelenet. De az összes akciójelenet rendben van.

4. Guardians of the Galaxy

A Guardians of the Galaxy messze a legprofibb munka, amit képregény adaptációtól láttam, és ha csak ez alapján ítélném meg, még előrébb is állna, de van egy nagy hibája: számomra teljesen ismeretlen forrásból táplálkozik, és minden karaktere, minden történése az ismeretlen homályába vész. Így meg csak egy nagyon vicces valami sül ki belőle, nem egy mindent meghatározó szuperhős film.

Nevezik Űr-Avengersnek is: hát, annál sokkal jobb.

Nevezik új Star Warsnak is: annál sokkal rosszabb.

3. Batman Begins

Ami engem illett, Nolan teljesen eltalálta első szuperhős filmjének hangvételét. Ennél soha nem volt szimpatikusabb Batman (számomra), vagy beleélhetőbb a története.

Minden a film előnyére válik, a rendezés csavarjai, a színészek (Bale itt a legjobb, Caine kitűnő, Katie Holmes pedig sokkal jobb Rachel, mint Gyllenhaal), de a film legvonzóbb pontjai számomra a főgonoszok Ra's Al Ghul és Scarecrow, és az ő viszonyulásuk hősünkkel. Remekül átjön, hogy nem többek ők, mint legyőzendő akadályok Batman számára, akik arra jók, hogy előhozzák igazi énjét.

És Batman önfejlődése nagyjából itt abba is maradt, a két másik film már teljesen másról szól, és szuperhős filmként nehezen is értelmezhető.

Highlight: Bruce Wayne hazaküldi a vendégeket, majd leég a ház.

2. X-men: Days of Future Past

Írnám, hogy ahol a First Class abbahagyta...de nem, a Days of Future Past teljesen más mint a First Class, teljesen más síkon mozog, teljesen más időszakot ölel fel, más jövőt és más múltat jár be.

De másfelől igaz: ahol a First Class abbahagyta a franchise építést, a Days of Future Past ott folytatta, és merészen keverte a régi franchise szereplőit az újakkal.

És eddig tart a bullshit. Mert bár mindez igaz a Days of Future Past-re, de én nem ezért szeretem.

Azért szeretem, mert semelyik időutaztatós (technikai értelemben nem az, de a filmek általános logikáját tekintve akkor is) film nem volt képes ennél többet kihozni a témából. Csak a Source Code-hoz tudom hasonlítani a film logikáját, és az első rész fináléjához azt az érzelmi töltetet, amit a végén kap a néző.

Az X-men: Days of Future Past-ben mindenki mindent kihoz magából. A szereplők elmennek a végsőkig, a sorsszerűség (hogy ki milyen karakter) érvényesül, de mégis egy megjósolhatatlan, előre nem látható kimenetelben.

Mindenki a maximumig használja a képességét, Quicksilver, Farkas, Kitty Pride, Magneto, Xavier, Mystique ebben a filmben a legjobbak, ahogy a film pedig a végén összehúzza a két idővonalat, azt tanítani kéne.

Highlight: Az egész film egy nagy highlight, de ami a legemlékezetesebb - Quicksilver jelenetén kívül - , az egyértelműen a vége.

1. Watchmen

De az első hely a Watchmené, mint ahogy nagyjából ez a kedvenc filmem is, tehát nehéz lenne ennél hátrébb sorolni.

A Watchmen nekem nem képregény filmként jó: a Watchmen nekem egy különleges érzékszervi élmény, amellett hogy az agyamra is hat. Könnyű lenne elkezdeni boncolgatni, hogy kinek van igaza, de azt hiszem ez lényegtelen.

A Watchment a különböző karakterei teszik nagyszerűvé, és ha valamilyen hibát fel kell rónom a filmnek akkor az az, hogy túl sok időt szentel Rorschachnak, de ez meg a film végét tekintve érthető.

És minthogy a kedvenc filmemről kéne írnom, inkább befejezem, maradjunk annyiban, hogy a Watchmen olyan szuperhősökről szól, akik nem szuperhősök. A film pedig így végül tagadja a szuperhősséget, és mindazt, amiért a szuperhősség egyáltalán létrejött.

Highlight: Az egész film egy nagy highlight, de talán Dr. Manhattan jelenetei a legjobbak.

És mivel a doomsday clock már nálam is éjfél körül jár (ezt a bejegyzést tegnap éjfél körül írtam meg), ezért legyen ennyi.

Neked mik a kedvenceid?