Commander Video bepongolja magát a videojátékok közé!
A Bit.Trip Beat eredetileg 2009-ben jelent meg a Wiiware, azaz letölthető Nintendo címként, a Gaijin Games fejlesztése viszont 2011-2012 során számítógépes és mobil (+3DS) platformokon is elérhetővé vált. A játék induló címe volt a Bit.Trip indie szériának, amiből a Runner alcímű epizód feltehetően sokatoknak ismerősen cseng.
A játék főhőse, Commander Video száll az űrben, mi pedig az ő kalandjait élhetjük át - a klasszikus Pong által ihletve. Bal szélen egy téglalap blokkot irányítunk Wiimote-tal vagy egérrel, amivel vissza kell vernünk a jobbról érkező pixelek sokaságát. Ha ez maradéktalanul sikerül, akkor bónusz pontot meg multiplikátorokat kapunk, ha viszont hibázunk, úgy ez csökken. Túl sok vétség esetén sincs baj, ilyenkor átkerülünk az Atari játékok alkonyzónájába, ahonnan még vissza lehet jönni. Ám ha ez sem sikerül, akkor ennyi volt a menet, kezdheted elölről.
A három pálya teljesítése egyenként kb. 15 percet vesz igénybe (ha sikerül...), a végén egy-egy stílusos főellenség "harccal" zárva az utat. Bár a szintek és az érkező pixelek tanulhatóak, ráadásul a színük révén következtethetsz egyesek viselkedésre is, nem lesz egyszerű végigvinni a pályákat. Különösen, hogy jó teljesítmény esetén plusz zavaró tényezőként betársul még némi extra effekt is, ami látványos, de a háttér animációkhoz hasonlóan inkább csak elvonja a figyelmed.
A játékot én Normal-on kezdtem, azonban a második szint felétől olyan szinten bedurvult, hogy vissza kellett vennem a nehézséget Easy-re - ahol csak a hibázás büntetése kisebb, a pálya és az érkező pixelek sebessége viszont ugyanaz. Emiatt hiába tűnhet a Bit.Trip Beat csupán egy órányi szórakozásnak, valójában nem az. Ha te is megcsináltad a 3. pályát normál fokozaton, akkor le a kalappal előtted!
Pro:
a Pong alapötletének továbbfejlesztése;
a játék bónusz-málusz rendszere;
a pályák elején látható animációk;
kellemes chiptune zenék;
a főellenség "harcok";
multiplayer Wii-n;
az Easy mód PC-n;
Kontra:
stílusos, de körülményes menürendszer;
a háttér animációk inkább elvonják az ember figyelmét;
rövidebb, de több pálya talán jobb lett volna;
nincs multiplayer PC-n;
Kiknek ajánlható?A hardcore Pong fanatikusok mellett a chiptune zenét kedvelő ritmusjáték fanoknak, illetve minden indie játékért rajongó Wii, Wii U vagy 3DS tulajnak is.