MGSV-Phantom Pain alternativan

Metal Gear Solid

The Phantom Pain

Rohano vilagunkban ketlem, hogy egy durvan fel eves jatek barkit is erdekelne, raadasul boldog-boldogtalan aki akart mar boven elmondhatta, leirhatta velemenyet a jatekrol, megis miutan kin-keservesen atverekedtem magam minden misszion es nehezsegen azt hiszem egy par sort megis meger az utolso(?) Metal Gear Solid.

Akit erint. A kovetkezokben minden, de minden SPOILERES, szoval aki szeretne maga felfedezni es elvezni a jatekot az ne olvasson tovabb.

Kezdjuk a kotelezovel. A Phantom Pain a legjobb Metal Gear jatek, messze. Amennyiben a Metal Gear-re csupan mint egy lopakodos jatekkent tekintunk, a PP kimerit minden lehetoseget ahogy csondben, hatulrol vagy akar frontalisan szembe szallhatunk az ellenseggel. Perverzebbek a legdurvabb vagyaikat is kielhetik amennyiben azok magukban foglaljak jol megtermett ferfi emberek becserkeszeset is.

Van itt minden mi szem-szajnak ingere, elkepeszto mennyisegu, kifejlesztheto fegyver, kommandirozhato bajtarsak, taktikai lehetosegek egesz armadaja, jarmuvek, helikpopterek, sot sajat bazisunkrol is kerhetunk bomba csapast az ellenre. Ehhez nyilvanvaloan kivalo jatszoteret nyujt a PP nyitott vilaga ami ujdonsag a sorozat torteneteben.

Az iranyitas tokeletes ami azert valljuk be korabban nem mindig volt elmondhato a szeriarol. Minden kezre all, minden mukodik, minden gyors es elvezetes. Egy szo mint szaz, sosem volt meg ilyen jo lopakodni.

A grafika gyonyoru, mikor eloszor szabadon enged a jatek Afghanisztanban, alig akar hinni az ember a szemenek, hogy ez a terulet ilyen minosegben teljesen szabadon bejarhato modon lett elkeszitve, bamulatos. Mas kerdes, hogy velemenyem szerint Afrika mar nem sikerult ilyen meggyozore (ennek okairol picit kesobb), de elkepzelheto, hogy ez csupan szemelyes problemam illetve a dzsungel mar nagyon sok grafika specifikus jatekban volt kivaloan abrazolva igy talan enyhebb a sokk hatas. Az arcok kidolgozasa is az egyik legmegyozobb amit eddig lattam, az arcok es erzelmek kepi megvalositasaban szerintem a Japan jatekipar tovabbra is messze eleorebb tart mint a nyugat, ha ez mar mas tekintetben nem is feltetlenul igaz.

Technikai, gyakorolati ertelemben a PP tokeletes. Pont.

A Phantom Pain-nek ket jol beazonosithato ellensege van. Az ido es a Peace Walker.

Kezdjuk az utobbival. Kojima lathatoan beleszeretett a Peace Walker-ben altala lefektetett szisztemaba. A bazis epitesbe , a katonak es celszemelyek osszegyujtesebe, a sajat Metal Gear megepitesebe, a forrasok kiaknazasaba, a managelesbe es a side ops-okba.

Ezzel nem is lenne baj, de ami kivaloan mukodott egy kezi konzolon ahol a gyors, kis megis elvezetes side ops-oknak igenis van letjogosultsaga ez mar nem feltetlen allja meg a helyet egy nagykoltsegvetesu “egesz estes” MGS eseten.

Otthon, a nagy kepernyon nem akarom ugyanazt (mert valljuk be durvan 4-5 fajta misszio van) a munkat elvegezni, szorakozas cimszo alatt. Metron igen, otthon nem. Ezt erdemes lett volna atgondolni a fejlesztes korai szakaszaban. Marpedig side ops-ok nelkul nem jut az ember egyrol a kettore.

A masik dolog a Fulton, ami mellett szerintem sokan elmennek a diagnozis soran. Igen, tudom van a valosagban is az eljarasnak megfeleloje, megis hulyen nez ki, ne szepitsuk. Van egy gyonyoru, mondhatni elethu jatek amit baratnod szajt tatva bamul mikor jatszol vele, aztan hirtelen egy ember, egy kecske, egy medve majd egy egesz tank eltunik a semmibe az egbe.

Nem tul bizalomgerjeszto.

Azonban nem ez a legnagyobb baj a Fulton-nal, hanem a gyujtogeto eletmod meghonositasa es a jatekos lelkebe egetese. Egeszen atalakitja a jatekmenetet, a donteseidet, az elmenyt az a teny, hogy alapvetoen nem a feladatra hanem a gyujtogetesre koncentral a jatekos, nagyban gatolva a kreativitast, csokkentve a valosag erzetet es meggatolja a tortenetkozpontu felepitest. Big Boss bazist epit, de ehhez nehogy mar Afrikabol keljen osszelopkodnia a terepjarokat…

Tovabbra is, ami mukodott kezi konzolon az nem mukodik otthon. Mig a PSP eseteben az volt a legnagyobb problema, hogy otthoni elmenyt probaltak raeroszakolni a kisgepre, addig Kojima ennek epp az ellenkezojet teszi es egy kezi konzolos elmenyt eroltet ra a nagykepernyore. A mellek missziok ilyen felepitese, az allando helikopterezgetes, a bazisra valo folyamatos kenyszeru visszateres es az ezekkel jaro toltes elkepesztoen megtori a jatek folyamatossagat es a meglevo hatalmas jatekter is elveszti jelentosseget, mivel folymatosan apro jatekterekre zsugorodik es nem egy egyseges nagy-nyitott vilag kepzetet kelti. A misszio struktura a tortenetet is teljesen megtori es elvezhetetlenne teszi, eppen zajlik a drama, de te azert elmesz meg gyorsan elejteni a legandas medvet meg Fultonozol nehany kecsket? Na, ne…

Nyilvanvalo a problema, meg kell tolteni a nyitott teret.

Ehhez pedig valoban szuksegesek a mellek tortenetek, apro kuldetesek es bizonyos mertekeben akar meg a gyujtogetes is. Ezt azonban sajnos sokkal finomabban es intelligensebben kellett volna megoldani, hogy megmaradjon a jatek folyamatossaga es a vilag egysege. Erdmes lett volna Kojima-nak tanulmanyozni a Witcher 3 felepiteset, az talan jo tampontot adott volna milyen uton kell elindulni (nyilvanvaloan ez nem volt lehetseges). Elsore talan meredeken hangzik, de bizony egy modern Zelda fele felepites es mellekkuldetes rendszer kivaloan mukodott volna az MGS eseteben is.

Ami szinten a Peace Walker oroksege az atlathatatlan es vegelathatalan 80-as eveket idezo menurendszer. Elkepeszto sok informacio, menu, almenu, opcio, lehetoseg, rendezhetoseg, alakithatosag egy olyan vizualis kornyezetbe helyezve amiert barmelyik kezdo designert kirugnanak. Ez egyebkent ugy tunik tipikus Konami betegseg, erdmes egy pillantast vetni a Winning Eleven menurendszerere, de tovabb megyek, barmelyik lokalis Japan weblap elrendezesere.

Kivalo pelda amikor fertozes tor ki a bazison es erdemes azonositani annak okat. Kis figyelemmel konnyen megtalalhato a Kikongo nyelv ismerete, mint kozos pont a fertozottek kozott. Nosza, rakjuk oket karantenba. Igen am, de szuresre a katonak kozott semmilyen lehetoseg nincs, igy egyesevel(!) kell oket karantenba tenni. Ez az en esetemben ugy durvan 400 embert jelentett es egy kifolyt szempart…

Tovabbra is, a metron hajlando vagyok menukben kotoraszni es pocsolni, de otthon a keves rendelkezesre allo idomet a nagykepernyo elott elmenyekkel akarom megtolteni, ebben nincs benne a menu terkepenek bemagolasa.

Azonban a Peace Walker aldatlan oroksegenel is sokkal nagyobb problam mindenki legyozhetetlen ellensege az ido. Legyunk oszintek, ez a jatek nincs kesz. Nem olyan problemakrol van szo mint napjaink jatekainak tobbsegeben, nincsenek bugok, nincsenek akadozasok, nem techinkai problemakrol van szo, mert ezen tekintetben a jatek tokeletes. Bar ilyen problemakrol lenne szo, mert ezeket egy patch formajaban orvosolni lehetne. A PP egyszeruen, mint tortenet, mint jatek, mint alkotas nincs keszen.

Egyertelmu, hogy ez a jatek negy fejezetre lett tervezve. A prologust eladtak nekunk fizetos demo formajaban, az elso fejezet elkeszult, a masodik felig, mig a lezarast, az epilogust kivagtak es valoszinuleg mar soha nem is fog elkeszulni.

Felreertesek elkerulese vegett, nem csupan a youtube-on fellelheto 51-es kuldetesre gondolok ami valoszinuleg a masodik fejezetnek lett volna tagja, ahol Eli(Liquid) kis szigeten kellett volna kommandozni, hanem a lezarasrol es annak a jelenlegi csonka, kielegitetlen fordulatarol. Olyan dolgok maradtak ki amik valoszinuleg eredeti tervek szerint a jatek csucspontjait jelentettek volna, a sajat Metal Gear megepitese es harc Eli-al, a nuklearis csapas, a gyerek katonak szenvedeseinek bemutatasa, a dramai jelentek es a Phantom leleplezese.

Milyen megoldas az kerdem en, hogy az utolso misszio ami elmeseli, hogy mi is a valodi tenyallas, hogy az eddigi cselekedeteink mind hiaba voltak, a szemelyisegunk meghasonulasa, az onfelaldozas, onmagunk elvesztese es minden fajdalom bemutatasa egyszercsak elobukkan a missziok hosszu listajaban, mindenfele felvezetes nelkul, aztan durr bele ismerd meg a valosagot. Viszontlatasra. Ez igy nem mukodik, kerem.

Pedig barki barmit mond onmagaban ez a lezaras igen dramai es kivaloan be lehetett volna mutatni. Arrol nem is beszelve, hogy szinkornban van a tortenet egeszevel es onmagunk, a szemelyisegunk, a nyelvunk, a kulturank elvesztesevel es az onfelaldozassal ami mondjuk annyira hatasossa tette az MGS3 lezarasat. No, csak ezt azert valahogy elo kellett volna vezetni, az ebredes es a ketely folyamatait bemutatni, a belso harcot, a cimado “Phantom Pain”-t. Ez lett volna a prologus.

Ahogy joggal a tortenet elso reszet is szamtalan kritika eri, maga az alapkoncepcio velemenyem szerint nagyszeru. Skull Face akar az egyik legerosebb, legoszetettebb karakter is lehett volna, a nyelv es a kultura temajanak ilyen modon valo korbejarasa eredmenyezhetett volna egy valoban komoly, mely tortenetet, felelevenitve a trianoni fajdalmat ami Skull Face motivaciojaul is szolgal vagy akar a Japanok nyelv pusztito elkepzeleseit, egy nep a kulturan es nyelven at torteno megtoreset. Komoly, erett tema.

Na, most ebbol annyi lett, hogy Skull Face egy tura soran magyaraz jobbra-balra amit Big Boss teljes kussban vegig hallgat es nezegeti a mellette elsuhano tajat. Teljesen folosleges volt barmilyen neves szinkron szineszt felkerni, mert azt a tulzas nelkul 10-20 mondatot amit Boss kipresel magabol a teljes tortent soran igazabol akar en is elo tudtam volna adni, peldaul helyesloen morogni nagyon szepen tudok.

Aki pedig azt mondja, hogy a tortenet nagyresze a kazettakrol ismerheto meg az bizony tevuton jar, mar en nem hangos konyvre ruhaztam be. Igen, regen is voltak codec beszelgetesek, de azok egyreszrol joval szinvonalasbbak voltak, masreszrol pedig szervesen belepultek a tortenetbe ami teljesen mas hatast nyujt, mint vegig hallgatni a tortenetet egy helikopteren csucsulve.

Nyilvanvaloan a karakterek felepitese es akar uj karakterek behozasa is ido hianyaban maradt el. Erdemes megnezni Quiet tortenetet ami szinten alapjaiban egy dramai, megrazo tortenet lehetett volna, de ezt nem lehet annyival elintezni hogy a kislany ott hagy egy istenverte kazettat logni a sivatag kellos kozepen egy fan.

Aztan itt van a masodik fejezet felepitese. Mig az elso fejezet ebben a szerintem alapjaiban teves rendszerben ugyan, de megis kovetkezetesen vegig lett vezetve addig a masodik fejezet maga az osszecsapott kaosz.

Megbomlik a kuldetesek strukturaja, valamilyen erthetetlen dontes soran bekerulnek a regi missziok orult modon nehezitett variansai a fo missziok koze, amikre raadasul semmi szukseg nincs, hiszen az utolso kuldetes eleresehez nem kotelezoek. Errol azonban az eg vilagon semmi informacio nem talalhato meg a jatekban.

Valojaban a masodik fejezet durvan 7 uj missziot tartalmaz es elkepeszto mennyisegu folosleges szenvedest. Az egesz rendszer atlathatatlan. A fo missziok kozul sok inkabb side ops-nak illenenek be, mig sok side ops valojaban story misszio, a logika minden alkalmazasa nelkul. Ez, ahogy mondtam tovabb fokozodik a masodik fejezetben, egyedul arra tudok gondolni, hogy Kojima tudta a PP-bol nem lesz semmilyen bovitett kiadas, igy gyorsan a rajongok kedveert bedobta ezeket a nehezitett missziokat. A milliom egy menupont kozott egy ujabb azonban meg nyugodtan elfert volna vagyis inkabb azt mondanam mar igazan nem ezen mulott volna a dolog.

Valoszinuleg az elso fejezet jatszodott volna Afghanisztanban (ez el is keszult), a masodik Afrikaban bemutatva a gyerek katonak szenvedeseit (valoszinuleg erre utalt Kojima egy tweet-jeben) es Eli kis magan akciojat a Legyek szigeten.

Akar technikailag is lathato, hogy az elso helyszin bizony jobban kidolgozott, mint Afrika, ami ugyan meg mindig gyonyoru megsem kelt annyira kidolgozott es egyseges kepet. A lezaras, nos az pedig annyira nem keszult el, hogy egy koncepcio nem sok annyi sem keszult el belole.

A helyszinek ugyan gyonyoruek, de emlkezetes, jol beazonosithato alig van koztuk. Ertem, hogy se a sivatag, se a dzsungel nem egy valtozatos helyszin, de nemi kreativitassal (aminek azert nincs hianyaban Kojima) lehetett volna egy-ket olyan palyat kialakitani, amire esetleg emlekeznenk is.

Pedig maga a koncepcio es a tortenet alapjai erosek, ha nem is feltetlen bovitik az esemenyek drasztikusan az MGS univerzumat, megfeleloen elmeselve es eloadva az egyik legerosebb, legfelnotesebb, legemlekezetesebb lehetett volna.

A Phantom Pain-nek azonban ido kellett volna. Sok. Nem egy ket het vagy honap, hanem bizony evek. A rendelkezesre allo ido a jatekmenet, a technikai hatter es az alapok kidolgozasara volt eleg, a jatek elettel es ertelemmel torteno megtoltesere mar sajnos nem. Igy a Phantom Pain nem marad mas, mint egy legendas sorozat csonka lezarasa, egy nagyszeru koncepcio, egy valoszinuleg tul grandiozus terv ami sosem valosult meg. Olyan mint egy szivvel-lelekkel elkeszitett, jatekmenetben tokeletesre csiszolt MGS univerzumba helyezett Assasins Creed, ami nem rossz, nem keves, de nem is eleg.

A Phantom Pain a legjobb jatek, megis a leggyengebb Metal Gear.

[6]