multishoot2016.01.22. 20:35

Metal Gear Solid V kritika

Végre én is górcső alá vettem Kojima utolsó Metal Gear-jét.

Amikor először szembesültem a ténnyel, hogy Mr. „nem akarok Metál Gear-es csávó lenni” Kojima, a negyedik résszel megtörtént komplett lezárás, és a Peace Walker Big Boss-os ráadása után, ismét egy számozott epizódon dolgozik, akkor igencsak vegyes érzések kavarogtak bennem.

Bár nem az elejétől kezdve, de egy jó 10 éve (természetesen sorban pótolva az összes részt) biztosan nyomon követem már Snake történetét (történeteiket) és a harmadik rész befejeztével már büszkén jelentettem ki: az én kedvenc játéksorozatom bizony nem más, mint a Metal Gear Solid széria.

Imádom, ahogy Kojima történetet mesél és karaktereket épít. A történet nem attól jó, hogy Tarkovszkij mélységekig leásva kutatja az élet legnagyobb kérdéseit, a szereplők pedig olykor ki sem látszanak a klisékből.

De Kojima azon kevés művészek közé tartozik, akik bármit és bárkit képesek tovább gondolni, ezzel létrehozva egy olyan univerzumot, amely legfeljebb első blikkre nem mutat túl sokat, a felszín alatt egy rettentően árnyalt történet és karakter felhozatal tanyázik.

Így, ahogy egyre többet láttam a The Phantom Pain-ből (NUCLEAR TRAILER, VÁÓÓÓ), szépen lassan elkapott és megcsócsált a hype, így végül azt is elérte, hogy a tavaly évvégén vásárolt Playstation 4, gyakorlatilag 99%-ban az MGSV-nek volt köszönhető.

Mivel már mindenki (aki csak akarta) végigjátszotta a játékot, így ömlesztve, de ABSZOLÚT SPOILER DÚSAN FOGOM FELSOROLNI, MI AZ, AMI TETSZETT, ÉS MI AZ, AMI KURVÁRA NEM TETSZETT A NAGY FINÁLÉBAN.

  • Az első óra: a széria általában a prológust kőkeményen az expozícióra helyezte korábban, amit baromira lassan indított, rengeteg magyarázattal. Őszintén szólva imádtam őket, de meg kell hagyni, a TPP első órája, egy exponenciálisan növekvő szájtátás orgia (semmi rosszra nem gondolni!), ahol percenként történik valami zsigerekig ható érdekesség és elképesztő izgalom.

  • Az első afganisztáni pillanat: a játék szép… és nagy. Az első alkalom, amikor a játék kienged minket a játszótérre és elengedi a kezünket, meglehetősen döbbenetes élmény. Hiába jelent meg az előző generációra is, egyértelműen érződik rajta egy erős technikai kurrensgen báj és a szabadság mámorító íze.

  • A játékmenet magja: hát srácok, én már rengeteg lopakodós játékkal játszottam (kedvelem a műfajt), de a Blacklist után, nem hittem volna, hogy fogok még tapasztalni radikálisan új és élvezetes játékmenetet. A TPP azonban remekül kidolgozott mechanikával és talán a jelenlegi legfejlettebb mesterséges intelligenciával rendelkezik, amivel csak találkoztam, így ebből a szempontból, a játék néhány küldetése hatalmas élmény volt.

  • Készült hozzá néhány remek zene. A „Quiet theme” egészen gyönyörű.

  • A kazikon vannak érdekes párbeszédek és adalékok.

  • A küldetés, amiben a katonáinkat kell agyonlőni. Tetszett, hogy némileg műfajt váltott és az érzelmi töltete is jól működött.

Ennyi.

Most jöjjön a feketeleves.

  • Történet: van, jó kevés, jó kis adagokban adagolva, de legalább szar. A történetnek Big Boss, az MGS univerzum legfontosabb karakterének azon életszakaszát kellett volna bemutatnia, amikor a két oldal között vívódó hősből, egyfajta antihős, de még inkább egy neutrális „nem számít a nemzet, ideológiai háttér, vagy bármi egyéb, csak a kitűzött cél” végrehajtóvá válik. Ehhez képest az egész sztori, gyakorlatilag nélkülöz minden érdemi dramaturgiát vagy monumentalitást. Nevetségesen egyszerű missziók sorozatát végezzük el újra és újra, hogy apránként, de beteljesíthessük bosszúnk, Skullface-en és a Cipher-en. Igaz, a végén van egy fordulat, kiderül, hogy Big Boss mégsem Big Boss volt, de közben mégis, alaposan pofán kúrva a játékost, amiért száz óra mókusszimulátor után egy csapással illegitimálják az egész történetet és karaktert. Persze, meglepő és érdekes fordulat volt, de lényegében csak arra jó, hogy végül a kánont tekintve, tényleg ne adjon hozzá lófaszt se az univerzum történetéhez.

  • Karakterek: talán a legnagyobb negatívum mind közül. A korábban megszokott, több dimenziós, érzelmekkel, motivációkkal, stílusjegyekkel rendelkező karakterek, gyakorlatilag teljesen eltorzultak. Részletezném:

  • Ocelot: Ocelot egy túlbuzgó, önző, folyamatosan májerkedő revolverhős, kinek saját egójánál csak a fegyverforgatási képességei nagyobbak. Az első részben karját vesztett aggastyán később méltó módon veszi át a stafétát Liquid-től és válik az univerzum főgonoszává. Ikonikus karakter, akiből (mint általában a gonoszokból) soha, semmi jót sem lehetett kinézni, hisz bárkit elárult, megölt, megszerzett a cél érdekében. A harmadik részben látott ifjonc Ocelot, bár a legtöbb jellemvonását már őrizte későbbi karakterének, de a hosszú frizurát leszámítva, egy másodpercig sem volt kérdés, hogy ő, hogyan válik azzá, akivel a történet végén le kell számolnunk. Erre, a történet közepén, a karaktere kifordultabb nem is lehetett volna. Egy bölcs, higgadt vezér és segítő, aki sem beszédstílusában, sem viselkedésében, még csak egy jottányit sem emlékeztet arra, aki előtte volt… vagy utána lesz.

  • Miller: alapjáraton tetszett, ahogyan a bosszúvágy az eszét vette, ám olyan apróságokat igencsak megnéztem volna, hogy egy fizikailag és szellemileg lenyomorodott figura, aki a végére meggyűlöli Big Boss-t, mégis hogyan lesz Big Boss fiának legfőbb mentora. Példának okáért, mi a teve csecsért nem kapott ő is egy műkart és lábat, hogy legalább fizikálisan tudjon már mutatni egy-két fogást Solid Snake-nek? Talán még így is ő volt az egyik legérdekesebb karakter, de szerepe nem volt számottevő, így emlékezetes sem maradt annyira, amit pedig kellett volna, nem magyaráz meg.

  • Huey: érdekes egy szarkavaró volt, de ha belegondolok… karaktere inkább csak fia, Otacon miatt érdekes igazán, hisz a kánonhoz ezen kívül ő sem tett hozzá valami sokat.

  • Quiet: új szereplő! És még azt is megmagyarázták, hogy miért ennyire mezítelen… egyszerűen kell neki a Napfény a fotoszintézis folyamatához. Bravó! Ezen túlmenően, nevéből adódóan egy csendes karakter, akinek pont ezért a formás popsiján és mellein kívül nincs is túl sok karaktere. A Quiet ending pedig egy ostobán és teljesen rosszul felvezetett, felesleges romantikázás volt, aminek gyakorlatilag a zene volt képes megadni az egyetlen hatáselemét. Az MGS 3 Snake és EVA „románc” milliószor érdekesebb volt, minden kliséjén túl.

  • Code Talker: misztikus, bölcs, idős… és egy ponton túl totál felesleges. Ugorjunk.

  • Eli: amennyi szerepet kapott, ennyi erővel akár ki is hagyhatták volna. Az apa-fia kapcsolat az ég adta egy világon nem kerül bemutatásra egy-két elejtett utaláson kívül, Liquid pedig… gonosz és kész. Ok. Értjük.

  • Skull Face: kinézetében kissé hümmögésre, motivációiban ásításra késztető, szinte bármibe beilleszthető sablon főgonosz, akinek rossz gyermekkora és tragédiái miatt, legfőbb vágya a béke, ami az emberiség egy tetemes kiirtásán át hozható el. Aham. Ráadásul az a vajmi kevés magyar szöveg, amit mond a játékban, legalább egy fél fokkal lehetett volna érthetőbb. Külön nevetségesség plecsnit érdemel az, ahogyan a legvégén, egy körtúrán darálja le mindazt, amire a játék előtte nem volt képes, mint ha csak akkor kaptak volna észbe az írók, hogy ideje lenne felépíteni a karakterét. Beszél, beszél, beszél (Big Boss rá sem bagózik), zenét kér, majd beszél, beszél tovább. Ebből a szempontból akárcsak, ha Anettka forró drótját néztem volna, aki a két idiótasága közti lányos zavarait szintén valami muzsikával próbálta oldani.

  • Sahelontropus (vagy mi a retek): mi ez? Mi ez a transformereket megszégyenítő, két lábon járó, animéből kiugrott, csúcstechnika? Hová tűnt a korábbi, de időrendben később játszódó részekre? Már a Peace Walker gépszörnyei sem voltak semmik, de legalább maga a Peace Walker még igyekezett megtartani a csirke dizájnt, ám ez a kimondhatatlan nevű förmedvény úgy kilógott a sorból… mint bárki más a játékból.

  • The Skulls: szintén az a legnagyobb baj velük, hogy egyszerűen iszonyatosan túlfejlettek. Nanomasinák ide, Kobra Egység technológia oda, ezek még az MGS4 speciális alakulataihoz képest is száz szinttel magasabb technológiai színvonalon mozognak, abszolút kilógva az időrendből.

  • Mantis: pfffff, köszönöm, hogy a karaktere kifejtett volt, mint egy jókai bableves alapanyaga. Tényleg, rendkívül érdekességekkel gazdagodhattunk őt illetően. Ja, nem. Kurvára nem.

  • Man on fire: komolyan, ki nem látta, hogy ő Volgin? És komolyan, minek kellett visszatérnie, azontúl, hogy semmit nem tett hozzá a történethez?

  • Big Boss: akiről mint kiderül, nem derül ki semmi, csak, hogy elmegy titokban megcsinálni mindazt, amit mi a játékban a fantomjával csinálunk. Ergo, csak azt nem látjuk valójában, amiről elvileg ez a játék szólt volna. Kurva anyád, Kojima.

  • Sandbox: de minek? A területi adottságoknak valóban vannak jó ötletei, különösen, ami a napszakváltakozásokat és az időjárás változásokat illeti, de ezen túl Afganisztán és Afrikai is rém unalmas, ráadásul néhol a legkisebb sziklák sem mászhatóak meg, így unalomig kerülgethetjük őket, vaaaaaagy, utazhatunk a helikopterrel is küldetésről-küldetésre, bevállalva ezzel az állandó töltési időket és csodálatos helikopteres animációt.

  • Önismétlő: de mennyireeeeeeeeeeeeeeee. Elhiszem, hogy a Konami nyomása miatt a játék nem lett teljesen olyan, mint amilyennek megálmodta Kojima, de azt hiszem a repetitívségét semmivel sem lehet megmagyarázni, hisz már a Peace Walker is ezen az ösvényen járt, így ez gondolom így maradt volna 5 év múlva is. Szánalmas, hogy a sztori teljes megismeréséhez vagy 100 órányi gyűjtögetés és küldetés grinde-olás szükséges. A feladatok csak annyira egysíkúak, hogy a játék a mellékküldetéseknél még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy valami fantázia nevet találjon ki nekik, így a „hozd ki a rabot” küldetést megszorozza 20-al, beszámozza húszig, és kiosztja nekünk 20-szor. Jóllehet, ezek teljesítése néha akár 1-2 perc alatt is megoldható, de azt hiszem az elkészítésük sem igényelt több belefektetett munkát.

Álérettség: Kojima többször is kiemelte, hogy most aztán mindenki kösse fel a fehérneműjét, mert egy sokkal sötétebb, felnőttesebb történetnek lehetünk tanúi, amiben a belekben turkálás és végtagveszteség még csak a felszín. Ehhez képest ezeken túl a játék semmi igazán érett, sokkoló dolgot nem mutatott. Az egyetlen része a játéknak, ahol villanthatott volna, az a néger gyermek RUF katonák, akiket valóban morálisan erősen megkérdőjelezhető lett volna lemészárolni… de ha tetszik, ha nem, egy démonná vált harcostól, ezt várom el. Ne kegyelmezzen senkinek, és semminek, ha az az útjában áll. Ehhez képest hozzájuk sem nagyon lehetett érni. Az állatokat sem húsnak, hanem kedvességből gyűjthetjük, a rétekről pedig virágokat is szedhetünk. Gyönyörű.

  • Felesleges: a TPP tipikusan a Star War előzmény trilógiája. Persze, az emberek imádják, két pofára zabálják, kérdések pedig maradtak a történetben, ám amikor jobban belegondolunk, rájövünk, hogy tulajdonképpen egyszer sem biztos az, hogy a fővonal lezárása után tényleg tudnunk kell-e a válaszokat. A lényeget eddig is tudtok. Ott voltunk a kezdetnél és a végnél is, továbbá bepillantást kaptunk a híd közepére is, így arra a nüansznyi időszakon, amit még eddig nem karolt fel az univerzum, nem hiszem, hogy bárki feltétlenül sokat rágódott volna. De ettől függetlenül volt benne potenciál, nem is kevés, és igazi munkával, ez valóban lehetett volna az átkötő kapocs, a félresiklott Big Boss és a hatalomvágy szülte báb Solid Snake találkozásának és csatájának epizódja is. De nem. Gyakorlatilag a játék befejezése után több kérdés maradt, mint válasz, és így vált az eddigi legtartalmasabb és hosszabb Metal Gear Solid epizód, a széria legfeleslegesebb, a történet koherenciájára katapultból kősziklaként kilőtt ostoba fináléja.

Ez a 10 pontos játék? Baj van a világgal. Hatalmas baj.

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwie3twYXRofX1wYXRyZW9uLW1wdS1iaWcucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDo2MDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cblxuPHN0eWxlPlxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSwgLi0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5Om5vbmV9XG4ubGFyZ2U+Li0tYm5yLXt7aWR9fSwgLm1lZGl1bT4uLS1ibnIte3tpZH19e2Rpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuLnNtYWxsPi4tLW1wdS17e2lkfX17IGRpc3BsYXk6YmxvY2s7fVxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMHpcL3BhdHJlb24tbXB1LWJpZy5wbmciLCJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC9wYXRyZW9uLW1wdS5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5nYW1lcjM2NS5odVwvYXJ0aWNsZVwvcGF0cmVvbiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB6XC8iLCJpZCI6MzV9
eyJodG1sIjoiPGlmcmFtZSBmcmFtZUJvcmRlcj0wIHNyYz1cImh0dHBzOlwvXC94Ym94MzY1Lmh1XC9iYW5uZXJcIiB3aWR0aD1cIjMwMFwiIGhlaWdodD1cIjIwMFwiPjxcL2lmcmFtZT5cbiIsImltYWdlcyI6W10sInVybCI6IiIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzB5XC8iLCJpZCI6MzR9

CHASE
Top 15 FIFA

1 napja

Necroman Mk2
Majd nálatok

4 napja
5

p34c3
PlayStation VR2: Valós halál?

4 napja
2

drag
2023 legjobb filmjei - szerintem

9 napja
8

Necroman Mk2
Flashpoint Archive bemutató

2024.02.25.

Malleus
Mists Beyond the Mountains

2024.02.17.

p34c3
Red Dead Redemption dedikálás

2024.02.15.
2

Necroman Mk2
Barbie Fashion Designer

2024.01.11.
3

liquid
Wonka

2024.01.07.
10

p34c3
Marvel's Spider-Man 2 ajánló

2024.01.04.
11

mcmacko
Pecker - egyem a pöckölőjét

2024.01.02.
3

Burzum
Kísértethajó

2024.01.01.
4

CHASE
Kedvenc soundtrackek

2023.12.31.
1

Necroman Mk2
2023. év dala

2023.12.31.
3

Burzum
"A legjobb lehetett volna!"

2023.12.24.
32

p34c3
Globular Cluster CMP2 PS VR2-höz

2023.12.24.

liquid
Az univerzum urai

2023.12.17.
3

liquid
Minden idők legjobb trailere?

2023.12.05.
10

p34c3
Én kicsi gamer sarkom

2023.11.22.
34

p34c3
Negyven2

2023.11.14.
26

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuPGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIiB0YXJnZXQ9XCJfYmxhbmtcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImJpZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19cGF0cmVvbi1tcHUucG5nXCIgc3R5bGU9XCJ3aWR0aDozMDBweFwiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvcGF0cmVvbi1tcHUucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cuZ2FtZXIzNjUuaHVcL2FydGljbGVcL3BhdHJlb24iLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8xMFwvIiwiaWQiOjM2fQ==