Eltûnõben a kalózkodás a digitális vizeken? Történt ugyanis, hogy a Just Cause 3 több mint egy hónappal a megjelenése után még mindig nincs feltörve. Egyes cracker csoportok berkein belül alattomosan leselkedõ bestiaként fészkelte be magát a félelem, mi lesz, ha a kiadók most tényleg egy életképes védelmi rendszert hoztak össze?
Szerintem mindez nem jelenti azt, hogy az internet megszabadul a feltört kópiák arzenáljától. Régebben is felütötték a fejüket hatékonynak tûnõ törésvédelmek, hogy végül meghajoljanak a kitartó crackerek tudása elõtt. Most se lesz másképp, de ha már maguk a törõk fogalmazzák meg aggodalmaikat, akkor arról érdemes lehet beszélni.
Nem vagyok szakértõ, ha valaki a téma technikai oldalát is ismeri, nyugodtan világosítson fel a komment szekcióban. A lényeg, hogy az ún. Denuvo DRM alapos kihívás elé állítja azt, aki fel akarja törni a védelme alatt álló programot. Nem gondolom, hogy ha mától nem léteznének kalózmásolatok, az hatalmas érvágás lenne a játékos társadalomnak. Olyan gyakran annyira kedvezõ leárazásokkal találkozni a digitális piactereken, hogy akárki gyakorlatilag fillérekbõl megoldhatja a havi szórakozását, arról nem is beszélve, hogy egyre nagyobb mennyiségû minõségi free-to-play játék áll rendelkezésre, amik ráadásul keményen rátelepedhetnek az emberre, aki aztán azt is elfelejti, hogy létezik kívánságlistája.
Persze kalózkodás már az õsidõk óta létezik és ezután is gyakorolják majd, de a játékiparban egyre kevesebbet hallani arról, micsoda károkat okoznak az illegális letöltések. Mégis, talán az elfogadható fogyasztói magatartás felé vezetõ út elsõ állomása lehet a törések háttérbe szorulása. Nem kell feltörhetetlen védelmet kialakítani, ilyet talán nem is lehet, de elég, ha csak két-három hónapig tehetetlenné teszik a crackereket, és talán többen úgy döntenek, inkább megvásárolják a kívánt címet.
Aki úgy határoz, hogy élvezi valaki munkáját, és azt nem kínálják ingyen, akkor természetesen illik kifizetnie. Ugyanakkor mindez nem mentesíti a fejlesztõket/kiadókat azon „kötelességük” alól, hogy játszható programot adjanak az ember pénzéért. Ma már az megy ritkaságszámba, ha egy játék gond nélkül elindul, és hibák nélkül fut.
Több helyen futok bele abba véleménybe, miszerint a delikvens megfelelõ helyekrõl letölti a kinézett játékot, hogy kipróbálja, aztán dönt a vásárlásról. Hogy aztán egy, az igényeinek megfelelõ fejlesztés valóban az online vásárlókocsiban landol, nem tudom, de talán itt lenne az ideje a demó gyakorlatát ismét feléleszteni. Fõleg a nagyobb AAA játékoknál vakon fut az ember, akkor is, ha elõtte nem egy anyagot megnézett, mindannyian tudjuk, hogy a puding próbája az evés.
A nap végén az éremnek úgyis két oldala van. A játékosok tiszteljék meg azzal a fejlesztõket és kiadókat, hogy a játékaikért fizetnek, de ez a tisztelet legyen kölcsönös, mert sokszor a kiadói oldalról se mézeskalács érkezik a házhoz.
|
Szep dolog azt mondani, hogy letoltottek 1millioan, az 60 dollarral szamolva 60millio dollar kieses. De azert ehhez nagyon hulyenek kell lenni, hogy valaki elhigyje.
Ha nem lehett volna letolteni, akkor abbol az 1 milliobol mennyien vettek volna meg? Tizen? Szazan? Ezren?
Erdemes ennyi plusz eladas miatt annyi penzt kolteni a DRM-re? (Valoszinuleg nem... ezert is jelenik meg egy csomo jatek DRM nelkul.)
Viszont egy elonye mindenkeppen van a kiadok fele. Sikerult atverni a magasabb arat a jatekosok fele. Es es marad is. Akkor is, ha holnaptol senki nem tolt le semmit. Ugyhogy mindegy, DRM ide vagy oda, kalozkodas ide vagy oda, megszivtuk.
(Igen, megszivta az is, aki premiernapon vasarol, meg az is, aki kivar. Na jo, aki kivar az anyagilag lehet, hogy nem annyira, de idoben jobban. Valoszinuleg sokkal kesobb jut hozza a cucchoz.)
...ami gáma bugzik, az láma efix marad...