MGS5: PP - első benyomások

A gyalázatos negyedik rész után volt szerencsém a Portable Ops-hoz (tetszett) és a Peace Walkerhez (nem tetszett). Mindkettőt kényelmetlen volt játszani kézikonzolon. A Ground Zeroes kimaradt, én lezártam a PW eseményeit és karaktereit magamban. De visszatértem, hogy HARMADSZOR is felépítsek egy hadsereget, valami állatnevű elitegységet és egy pszeudó vallásos elnevezésű olajfúrótornyot (ahhoz képest, hogy a PO-ban még csak egy vászontetős teherautó volt a bázis azért kinőttük magunkat.

Szóval megint minden harmadszor ... nem baj. Megesküdtem, hogy nem térek vissza, de a konyhámban áll egy egész alakos BIg Boss papírmasá figura ami minden reggel vádlón állt közém és a hűtő közé. Cselekednem kellet. Az install hosszú, az intró rövid, a totarial kínos volt. Aztán jött maga a játék ... mármint nem tudom pontosan melyik játék, mert ez nem Metal Gear Solid. Ez nem feltétlenül baj a negyedik rész után, de akkor minek van rajta ugye a sorozat címe ... ugye.

Szóval sikerült harminc év alatt és 23 játék utána újra feltalálni a spanyol viaszt. Emlékeztek a PS2-es korszak Mercenaries játékára? Mert ez tök ugyanaz. Persze rengeteg opció és nyalánkság van itt, az Assasin's Creedeket sújtó kötelező unalomhullám ellen a játék 4-5 óránként harcol egy 2 perces semmitmondó átvezető videóval.

Mivel még küzdök így a harc nem dőlt el. A 22. missziónál tartok, nagyon hiányzik a történet ... mármint, hogy legyen olyan. Sokat unatkozom. De legalább lehet '80-as évekbeli zenéket hallgatni (megjegyzem youtube-ról is ha a van melletted egy gép). Fájlalom, hogy a kutyát opcionálisan felszedhetőnek rakták bele ... de mivel igazából senki nem beszélget senkivel így mindegy ... még David Hayter sem hiányzik. Kussolni mindenki ugyanúgy tud.

Azért az elég nagy gond szerintem, hogyha egy MGS játéknak nincs története. Persze vannak it érzelemre ható részek, sőt volt, hogy a frász kapott el a Skullok megjelenésekor késő éjjel játszva, na de akkor is. Egyetlen reményem, hogy sikerül tisztességesen az első rész történetéhez passzintani az eseményeket itt a megvadult sand-box közepette. Gratulálok Kojimának, hogy a PW unalmas és idegesítő játékmenetét továbbörökítette. Még a főszereplő is megjegyzi egyszer, hogy deja vu-ja van.

Na mind1, régi harcostársak elmentek, én sem hiszem, hogy full ismertetőt írnék majd róla ... sem kedvem ... sem időm rá. Meg nem szoktam a PS3-as játékokról. Régi MGS rajongóknak mondom, hogy ne várjanak tőle MGS-t. Nyomokban tartalmazza csak. Annyira ... de annyira ... hogy gondoltam rá, hogy előveszem a kettőt (ha megvan még) ...