Kelepce - élő szabadulós kalandjáték

Én biztosan nem. Ha ismernénk a jövőt úgy általában, akkor nagy valószínűséggel ki sem kelnénk az ágyból. Ezért is inkább most egy olyan új lehetőségre hívnám fel a nagyérdemű figyelmét, ami eddig talán elkerülte becses figyelmét, pedig bizony mondom, érdemes miatta kimozdulni, sőt, az elgémberedett agysejteket is újra hadrendbe állítani egy új élmény érdekében. Léteznek ugyanis a szabadulós-játékok, melyeket ráadásul éppen hazánkban találtak ki eredetileg.

Lényegében és leegyszerűsítve ezek olyan „pályák” vagy még inkább „szobák” amelyek egy témára vagy hangulatra berendezve szolgálják a beleélést egy történetbe, melynek milyensége és minősége nagyban függ ugyebár az alkotóktól. Sejtésem szerint ez egy olyan interaktív műfaj lesz, amit X idő múlva legalább olyan könnyedén fogunk azonosítani és kötni egy-egy alkotóhoz, mint most és eddig a könyveket (vagy kalandmodulokat).

Szétnézve az igen széles palettán, amit szülőhazánk fővárosa nyújt személyes választásunk egy kifejezetten történetorientált és thriller-horror beütésű darabra esett, a Kelepce csapat Ébredés című pályájára. Kísérőm már veterán volt 1-2 ilyen megmérettetés után, arról nem is beszélve, hogy hozzám hasonlóan Monkey Island-en szocializálódott (és más kecsesebb német kalandjátékokon) így elmondhatjuk, hogy megfelelő felkészültséggel álltunk neki a kalandnak.

Az Ébredés története szerint elrabolnak minket megszokott szürke életünkből, hogy magunkhoz térve egy jóval sötétebb vízióban találhassuk magunkat és ki kell szabadulni szorult helyzetünkből és felfedezni elrablásunk okát, célját. Ahhoz azonban, hogy a szabadulás megtörténjen megfelelő mélységig kell elmerülnünk a minket körülvevő világ részleteiben és háttértörténetében, melyeket folyamatosan adagol nekünk szűk marokkal a játék visszaemlékezések és személyes jegyzetek alapján.

Anélkül, hogy túl sokat elspoilereznék a történetből, de azért mégiscsak az első ilyen élményemről írok beszámolót és kritikát (ilyen sem volt még) jegyzem meg, nagyon tetszett az, hogy mindenki érvényesülhet a csapatból egy jó kezdőmegoldásnak köszönhetően. Szokatlan randiélmény, de ennek ellenére is jó.

A feladatok meglepően kreatívak és meglett korom ellenére is találkoztam olyan elektrotechnikai kihívással, ami nagyjából egy bakelit lejátszó nosztalgiahullámával csapott le rám. Elsőre nehéz is talán különválasztani a hasznos kellékeket a díszlettől és nem is kell, hiszen a beleélés hála az életszerű környezetnek sokkal könnyebben ment, mint ahogy számítottam. Jobb LIVE szervezéseinkhez hasonlítanám.

Persze mindenki nem jut ki mégsem éppen ezért vagy más okból. A Krónikák Szervezői két részletben látogatták meg a helyet és míg az első, háromfős kommandó sorsát homály fedi, addig a második turnusban érkezett kettősünk egy alidaxi boszorkány és Axel Ragaen képében kivágta magát a Kelepce első fejezetének színhelyéről és még maradt is 17 perce a játékból.

Éljenek az új hóbortok. Mindenkinek ajánlom ezt komoly csapatépítési szándékkal vagy anélkül, könnyed kikapcsolódásnak vagy csak felkészülésnek a következő Krónikás tali dungeon/labirintus szegmenséhez hangulatkeltőnek. Kalandjátékosok előnyben, de józan ésszel és logikával (nem kell hozzá matek!!!) megoldhatóak a feladatok. Többféle megoldás, változatos és kreatív rejtvények… egy kalandmodultól sem remélhet többet az ember. Nekünk 17 percünk maradt, várom egy sörre, aki jobban teljesít.