Ismeritek a fenti urak nevét? Nem hiszem. Pár év múlva én se fogom. Pedig az ő szemükön át játszottam két kiváló játékkal. Az amúgy se embertelen gaming tempómon lassítottam az elmúlt hónapokban és mindössze ezekkel töltöttem komolyabb időt. Igazán tartalmas szórakozást nyújtottak.
Időrendben haladva, először Adam Renner bőrébe bújhattam, aki cyberpunk Detroit, Shanghai és Montreal utcáin, csatornáiban és irodaépületeiben nyomozott az igaza után. Félreinformált voltam és egy lopakodós-lövöldözős játékként álltam neki a Deus Ex Human Revolutionnak, ami sokkal inkább rpg mintsem akció. Miután ezt helyretettem magamban, elmúlt a csalódottságom és igazán élvezetes játékot kaptam. És ugyan egy végigjátszás alatt maxolhatók is a trófeák, eredmények (ami nekem mindig vonzó alternatíva), ez olyan játékstílusba kényszerít (riasztók aktíválása és ölés nélküli végigjátszás) ami kb másfél órán keresztül lebegett a szemem előtt, majd rájöttem hogy ez így nem pálya és elkezdtem kitekerni a nyakakat ha ahhoz volt kedvem. Nekem itt nyílt ki a játék és lett igazi rpg, beleéltem magam a sztoriba és igazi asszasszinként bújkáltam, orgyilkoltam magam végig a pályákon. Igazán emlékezetes játék, csak ajánlani tudom a cyberpunk és rpg fanoknak.
Egy igen komoly bugba, vagyis inkább igénytelen kivitelezési hibába futottam bele: egy detroiti mellékküldetés helyszínén egy emeletes társasház sokadik emeletén hatástalanítottam az ellenségeket, összeszedtem amit kellett és távoztam. Sokadik próbálkozásra sikerült, így eléggé az agyamba égett a helyszín. Sok órával később Shanghajban kószálva egy liftből kiszállva, a töltőképernyő után deja-vu érzés fogott el az ismerős folyosón lopakodva. Az első sarok után látom ám, hogy ott fekszik a még Detroitban kiütött ember, majd a második, a harmadik, sőt minden egyes berendezési tárgy, eldobott fegyver stb ott van ahol hagytam. Elég gáz volt. Talán arra számítottak, hogy nem fognak a játékosok minden egyes mellékküldetést megcsinálni, így nyugodtan felhasználhatják kétszer ugyanazt a helyszínt, de ez valahogy olyannyira szarul sikerült, hogy nem újrahasznosították azt, hanem csak simán visszadobott a shangaji lift a detroiti garzonba. Ennek ellenére remek alkotás.
Ezután a csendes ócéáni szigetvilágot választottam, tudván hogy Far Cry 3 jobb lett mint az előző rész, amit én minden hibája ellenére szerettem. Egy FPS - sandbox játszótér nyílt ki előttem, sokkal barátságosabb megoldásban mint a Far Cry 2. Gyorsutazás, felszabaduló és ezután ellenségmentes területek: pontosan erre vágytam előzőleg. Emellé fasza kis fejlődési rendszer, véges idő alatt összegyűjthető relikviák, élvezetes co-op küldetések és embertelen időbefektetést nem kívánó 1000 GS társul. Csillagos ötös a Ubisoftnak!
Amit külön köszönök a készítőknek az a soundtrack, illetve 1-2 konkrét track, amivel megkoronázták a játékot. Szerintem az intro is elég faszányosra sikerült M.I.A. - Paper Planes-el, de az igazi epic gaming élmény volt nekem az a küldetés, ahol egy cannabis ültetvényt kellett felgyújtani. Közben persze hősünk a szálló füsttől beszívott, támolyogva kellett levadászni a riadtan szaladgáló ellenséget mindeközben az alábbi track (Damian Marley & Skrillex) bömbölt, amit akkor ezúton köszönök a Ubisoft Montrealnak (és ezen a ponton döbbentem rá, hogy a Deus Ex HR pedig Eidos Montreal. O Canada!!)