A faun labirintusa

Egy rejtélyes nyílás keletkezik a felszínen, melynek alján, a föld mélyén egy varázsló alussza évszázados álmát, képzeletének eltorzult rémképei pedig manifesztálódnak és a békés emberek életére törnek. A helyi katonák - akikről a szabadságharc huszárai jutottak eszembe - leakasztják a falról régóta pihenő kardjaikat, de leginkább a szörnyek megjelenésével karöltve rájuk nehezedő mentális teher miatt képtelenek visszaszorítani őket. Ebben a helyzetben jelenik meg Kathrine, a titokzatos, akrobatikus mozdulatokkal operáló harcos nő, aki láthatóan sokkal jobban tisztában van a történésekkel, mint bárki más. Őt terelgetve merültem el a mágus kataklizmájában, hogy véget vessek a rémálomnak.

Az Abyss Odyssey a rouglike játékok egyre népesebb csoportját gyarapítja, előre elkészített elemekből generált pályaszakaszokon kell túljutni, ha pedig elbukik a játékos, akkor próbálkozhat újból, esetünkben visszakerül a felszínre, hogy aztán ismét alámerüljön. Nyilván nem mindenki értékeli ezt a felépítést, főleg manapság, amikor a nagyobb közönségnek szóló játékok folyamatos előrehaladást biztosítanak. Velük ellentétben az Abyss Odyssey kitartást és türelmet vár el a játékostól. Fejlődés és építkezés azonban itt is van, sosem a nulláról kezded újra a kalandozást.

Az anomália epicentruma felé haladva ellenséges lényekkel harcoltam és az aktuális szekvenciát felderítve értékes felszerelésekre, kincsekre tettem rá a kezem. A szörnyetegek legyőzéséért tapasztalati pont jár, ami permanens, az újrakezdések alkalmával sem veszik el, és a barlangokban található oltároknál költhető el Kathrine tulajdonságainak növelésére. Nemcsak ez az egyetlen tényező, ami jelzi, már beleöltél pár órát a játékba. Egy idő után újabb városokban is megnyílik a föld, több helyről ereszkedhettem alá. Ezeken a helyeken az árusok értékesebb portékával kínáltak, és azon nyomban a földalatti labirintus mélyebb részeibe jutottam, de ennek megfelelően rögtön a nagyobb kihívást jelentő területeken találtam magam, ráadásul a varázsló felé haladva kevesebb lehetőségem volt kibővíteni felszerelésem.

Az elhalálozás elkerülhetetlen, ez pedig az éppen nálam lévő motyók elvesztését is jelenti. Nem kellemes, de a műfaj velejárója, és a barangolásom során összegyűjtött aranyérmékkel okosan gazdálkodva gyorsan felszerelkezhettem. De mit is rejt a főhősnő tarisznyája? A legfontosabb természetesen maga a kard, e nélkül nehéz lenne felvenni a kesztyűt az életre kelt rémképek ellen. Kathrine csak az egykezes vívókardokkal bánik jól, ezért senki ne lepődjön meg, ha a boltosnál vagy egy rejtett sarokban lándzsára vagy kétkezes kardra bukkan, amiket fel sem tud venni. Ahogy a felszínen új nyílások jelennek meg, úgy idővel további két karakter közül is választhattam. Miért érdemes kipróbálni őket? Mert ugyan drasztikus változásokat nem jelent, de más támadásaik vannak, amik egy kis frissességet csempésznek a sajnos hibáktól nem mentes harcba. A 2D-s megjelenés miatt vagy szemben vagy háttal állhatsz az ellenfelednek, és gyakran előfordul, hogy ezek közötti átmenet közben minden fejre áll. Példa: az egyik jelenés épp akkor ugrott felém, amikor kardommal suhintottam, mögém került, így nem sebeztem meg. Megfordultam, de megint mögém került, ilyenkor előre- vagy hátragurultam, hogy kisebb távolság keletkezzen közöttünk, és ismét lehetőségem legyen sebzést bevinni. Ez akkor lehet igazán zavaró, ha az ellenlábasom makacsul jött utánam, így kettőnk hitbox-a nem tudott kigabalyodni egymásból. Nem ritka, hogy egyszerre több ellenséggel harcoltam és miközben próbáltam az egyikhez képest jól pozícionálni magam, addig a másik alaposan megnyesett.

A harcokban különböző kiegészítők is segítettek, különböző gyűrűk és nyakékek emelték meg mutatóimat vagy ruháztak fel extra képességekkel, például minden sikeresen bevitt szúrás, vágás után kaptam egy kis életerőt vagy ha megfagyasztottak, gyorsabban olvadtam ki. Bár a figyelmetlen játékos - vagy az akadozó harcrendszer áldozatai - hamar azon veheti észre magát, egy hajszálon függ az élete, a legyőzött ellenségek életerő visszatöltő golyóbisokat dobnak, a katakombában elszórtan sebüket szorongató katonák vagy a ládák gyógyító italokkal ajándékozhatnak meg. Emellett ajánlatos bőszen felszedegetni a lépten-nyomon előforduló kék labdákat, amik a karakter varázserejét növelik, ha pedig feltöltődik az ezt jelző csík, akkor egy rövid, de annál erősebb varázslat válik aktiválhatóvá. Érdemes takarékoskodni vele, és az erősebb ellenfelekre, esetleg nagyobb csoportokra zúdítani, mert nem egy perc újra feltölteni a sávot.

Ha elfogy az életerőd - és ez garantáltan meg fog történni -, még nem kell elkeseredni, ugyanis a hősnő segítségére felesküdött katonák egyike fölött veszed át az irányítást, aki lassabb, gyengébb, ügyetlenebb, de kellő kitartással eljuttathatod a legközelebbi oltárig, ahol a fő karaktered feléled, igaz, felszerelésednek ekkor is búcsút inthetsz. Nem ez az egyetlen szerepcsere, kis szerencsével a játék összes lényének megszerezheted a lelkét, amit aztán kedvedre használhatsz. Ilyenkor lényegében az adott identitássá alakulsz át, aki saját mozdulatokkal bír, de ami talán még fontosabb, külön életerő csíkja is van, így ha már alig vonszolod magad, átválthatsz a jobban bőrben lévő alakodra.

Érdemes még szót ejteni az Abyss Odyssey látványvilágáról, ami először a képek alapján nem tetszett, de mozgásban egészen megkedveltem. Rengeteg a szín, de mindegyik fakó egy kicsit, mintha egy koros festményt néznék, picit andalító, de kellemes. Ugyan a pályageneráló miatt a szakaszok picit egyhangúak, de pár téma visszatérően képviselteti magát, az egészen szürreális ellenségek pedig bőven kárpótolnak. Találkoztam hosszú, éles csőrű, de szárnyak nélküli madárral, mohával borított termetes bikával, és olyan alakkal is, aki mintha egy röntgenképből lépett volna elő.

Az első komolyabb nekifutásom alkalmával megtörtént velem az a szerencsétlenség, hogy csak a mélyedés tetején tudtam ellenőrzőpontot aktiválni. Az ehhez szükséges követ a boltosnál tudom megvásárolni, de a későbbiekben vagy nem volt pénzem, vagy éppen nem volt készleten belőle. Több sebből vérezve értem el a mágust, aki túlságosan is erősnek bizonyult, elbuktam, majd visszakerültem egyetlen ellenőrzőpontomhoz, ami után már nem volt kedvem újra nekiveselkedni a dolognak, így kiléptem. Azt vedd számításba, hogy ha kilépsz, akkor legközelebb a felszínről folytathatod, így akkor érdemes nekivágnod a játéknak, ha egy ültő helyedben eljutsz a mélység végéig - vagy el nem buksz.