Játékosnaplóm 2014 - első félév

Kíváncsiság, a fejlődési rendszeren való kiakadás majd megszokás és végül élvezettel, többnyire co-opban végigjátszás. Így jellemezném a Dead Island-hez fűződő pár hetes viszonyomat. Bejött a játék, talán a harmadik (Jungle) helyszín volt egy kissé fapados, a színes üdülőövezet és a baljós, zombikkal zsúfolt városi pálya után, amik szerintem nagyon hangulatosra sikerültek. A negyedik, börtön helyszínt tapasztalt co-op társakkal villámgyorsan abszolváltuk, mély benyomást nem is tett rám.

A kommenteket olvasgatva úgy tűnt hogy nagyon sokaknak voltak technikai jellegű problémái a játékkal, amiket én 2014 január havában már nem tapasztaltam, így összességében jó vásárnak éreztem a játékot 10 font körüli áron beszerezve, amíg februárban ingyenesen letölthetővé nem tette a MS.

Annyit tudtam a játékról előtte, hogy a csavaros története görbe tükröt tart a játékosok elé. Na egy FPS-nél elég egyértelmű volt, hogy mi lehet a görbe tükör túloldalán így nem lepődtem meg túlságosan a játék közepe felé, amikor kezdett felsejleni a mondanivaló. Amúgy korrekt kis súter, pofás díszletek között, de nálam a meghökkentőnek szánt sztori nem ütőtt akkorát. (Najó a legvégén van egy utolsó csavar, arra tényleg nem számítottam). Én nem mint történet, hanem mint FPS játék próbáltam élvezni és így maximum a különböző fegyverhasználatot díjazó achievementek kilockolása maradt meg szép emlékként.

Fantasztikus mese, néhol valamennyi játékelemmel, amelynek a végén hadd fogalmazzak úgy, hogy elérzékenyültem. Nem akarok spoilerezni, hátha van olyan balga gamer, aki még nem játszott ezzel a gyöngyszemmel. A Brothers mellett a Walking Dead "játékosított képregény" első évad vége felé volt képes mélyebb érzelmeket kiváltani belőlem, nem sokkal ez előtt. Mindkétszer új tapasztalat volt kontrollert szorongatva könnyeket törölgetni. Bár lehet hogy csak apaként lettem ilyen lágyszívű, gyerekek khmm kalandjait látva, míg mások értetlenkedve nézik a képernyőt, hogy ez most mi akar lenni?

Az általam gyakran látogatott Trueachievements.com szavazásán a generáció legjobb játéka lett. Ez megadta a lökést, hogy muszáj azonnal végigjátszanom és ez legyen a következő darab a backlog leépítésem során.

Így 6-7 évvel a megjelenés után már egyértelműen a hangulata és a története a legerősebb elemei a játéknak. Mindamellett a Fallout játékok és most a Bioshock kapcsán is rá kellett jönnöm (ezek hangulata nálam hasonló érzéseket váltott ki), hogy az 50-es évek (legyen az bármennyire is alternatív) távolról vonzó, de benne kalandozva inkább frusztrál és előbb-utóbb idegesít. És habár egyértelműen jónak tartom a játékot a többi elemében, 2014-ben már semmi olyasmit nem találtam, ami miatt ez a generáció legje legyen. Így miután felfedeztem Rapture titkait és igazságot szolgáltattam, azzal a konklúzióval töröltem a vinyóról, hogy ezt bizony a szép (vagy megszépült) emlékekek miatt választhatta az a közösség az elmúlt 8 év legjobbjának.

De az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a Bioshock játékélményem közepébe belerondított a DS2 megjelenése, ami miatt nyilván hónapokra a partvolnalra került.

Áramvonalasított (újoncnak nem feltétlenül könnyebb) folytatást kapott az általam korábban a generáció legjobbjának választott Dark Souls. Egyszerűbb utazás, 10-15 levágás után kihaló ellenfelek? Sok-sok ekézést kapott ezek miatt a játék, utóbbi nekem kifejezetten tetszett. Külön kihivás volt végleg kiirtani egyes területek szörnyeit, védelmezőit. Utána meg külön kihívás volt a titanite farmolás, főleg hogy a kereskedők csak bizonyos mérföldkövek teljesítése után bővítették a kínálatukat. Így sajnos véget ért a többirányba történő fegyver fejlesztgetés és próbálgatás. Még valami véget ért, a megbeszélt co-op játszmák kora. Sajnos egy idióta koncepcióra cserélték a korábbi soul level szisztémát, a soul memory rendszere nálam kiverte a biztosítékot. F@szság.

Főleg úgy hogy közben a csatlakozás sokkal simább, gyorsabb lett, mint az első részben.

A fentiek ellenére epekedve várom a DLC-ket, hogy ennek ürügyén elővegyem és az NG+ végén várakozó karakteremmel kimaxoljam azokat és emellett begyűjtsem az alapjáték hiányzó 3 csívóját is.

Kedvenc zombijaim ebben jó kis XBLA játékban tértek vissza gépemre. Hibátlan alkotásnak nevezném, ha a nem a generáció hajnalát megidéző grafikai megoldásokkal operálna. Bár szebb kiadásban már nyilván nem is letölthető játékként jelent volna meg, de az érdeklődők elbírtak volna egy lemezes játékot. Szépen meg van támogatva DLC-kel is, amik nekem egyenlőre kimaradtak, így további szórakozást garantál majd. Csak ajánlani tudom, akit vonz egy zombiapokalipszis illetve az azutáni túlélés ügyes-bajos dolgai, azoknak sürgősen pótlandó címként javasolnám.

Két (időben és esetleg témában) komolyabb játék közé időzítettem ezt a remek kis nyári cső FPS-t: Kőkemény űrzsoldosok landolnak egy banditáktól és mutánsoktól hemzsegő planétán rendet vágnak köztük, miközben sablonos macsó dumát nyomnak. Lehet ezt nem szeretni?

De a játék nagy dobása a "kill with skill" rendszer, mellyel a tüskés, rozsdás, égő és még 5-10 egyéb módon halálos tereptárgyakba lőhetjük, rúghatjuk, vagy eletromos "lasszóval" ránthatjuk az ellenséget. A campaign után pedig mindezt tökélyre fejleszhetjük az Echo módban, ahol a barátok idejét és pontját is döntögethetjük. Rohadt élvezetes. Több ilyen FPS játékra lenne szükség, ami nem veszi komolyan magát.

A fentiek szellemében folytatom az évet és próbálok backlogot irtani, ami biztosan eltart még egy ideig, főleg ha jönnek a kihagyhatatlan akciók a kis prevgen masinámra.

Majd elfelejtettem! Jó időzítéssel beszereztem egy PS Vitát, gondolván hogy a gyerekek mellett majd könnyebben tudok erre időt szakítani. Pár hétre rá a Sony végleg feladta a platformot. Jó hír mondjuk, hogy ott így nehezebben tudok backlogot építeni.

További kellemes nyarat és jó játékot mindenkinek!