Itt az E3, én magam is izgatott vagyok, hiszen kedvenc hobbim legnagyobb eseményére kerül sor Los Angeles-ben. A konferenciákat megnézem, átrágom magam a bejelentések, videók, bemutatók, hírek, pletykák, fórumviták tömkelegén, ilyenkor könnyű lelkesnek és derűlátónak lenni. Nem venném el senki kedvét ettől a gamer ünnepségtől, de az izgalomtól teli sutyorgások közé beékelnék egy kis józanító pofont. Mitől félek az új generációban?
Grafikai butítás: igen, a vizualitás nem minden, a pixelrengeteg semmit sem tesz jó játékká, ami más gyermekbetegségektől szenved, és a művészi rendezést se hagyjuk figyelmen kívül. A Watch Dogs megjelenése aktuális példa a jelenségre, a fejlesztők évekkel a megjelenés előtt mindenkit levesznek a lábáról, aztán a premierhez közeledve szépen lassan visszavesznek egy kicsit. Hatalmas probléma nincs, legalábbis a gyakorlatban, a játékok így is jól néznek ki, de ez a népámítás szépen magyarosan "nemgyerebe". Hosszútávon ezzel maguknak ártanak a kiadók és a fejlesztők, akik fűt-fát ígérnek, majd nem szállítják azt. Inkább mutassátok azt, amire ténylegesen várhatnak a játékosok.
Még több DLC: egy szót sem szólhatnék, vettem elég felesleges tartalmat az előző generációban, ez a trend pedig folytatódni és erősödni fog. Nem lenne ezzel gond, ha a pénzünkért arányos kiegészítést kapnánk, de ezt az elvet csak a kisebbség vallja, rengeteg fizetős tartalom kerül fel a digitális piacterekre egy-két órás játékidőt biztosítva vagy pár multiplayer pályát kínálva. Hol vannak már az alapjátékkal vetekedő expanziók? Hogy panaszomnak létjogosultságot nyerjek, megemlítem, hogy nem egy játék játszotta el a "Tudni akarod a sztori végét? Akkor vedd meg a DLC-t!" arcpirító gyakorlatát.
Még több előrendelői tartalom: bocsánat, hogy megint a Ubisoft hacker szimulátorával hozakodom elő, de olvastam egy érdekes cikket, amiben kiszámolták, hogy több, mint ezer dollárt kell költened, ha a Watch Dogs összes kiadását be akarod szerezni. Sajnálatos, hogy attól függ, milyen kis extrákat kapsz, hogy éppen melyik időzónában lógatod a kolbászt. Megértem persze, ezekkel az apróságokkal meg lehet győzni x játékost, hogy nálam vásárolja meg, rendelje elő a játékot, és ne a riválisnál. De legalább ne válna elérhetővé később digitálisan.
Uniformizálódó játékok: kisebb problémák után súlyosabbak következnek. Az AAA fejlesztések költségeinek drasztikus növekedésével egyre kevesebben mernek kockáztatni. Valaki talál egy tuti receptet, a többiek pedig ehhez próbálnak igazodni. Nem csoda, hogy a Ubisoft az Assassin's Creed II sikereit látva nagy sorozatait ennek a szisztémának rendelte alá, jól látható ez a Watch Dogs vagy a Far Cry 3 esetében is. Persze a jelenség nem csak egy cégen belül érzékelhető, senki sem mer eltérni a zsánerek aranyszabályaitól, nehogy pofára essen, de éppen ezért a játékok uniformizálódnak, oda a változatosság.
Sok indie cím: a független fejlesztésekkel nincs gondom, mert a sokmilliós projektekkel ellentétben itt jóval több újító szándékkal, merész húzással találkozni. Nem ritka, hogy olcsóbban maradandóbb játékélményhez jutok. Felismerték ezt a konzolgyártók is, akik egyre több indie fejlesztőt karolnak fel, ezzel megágyazva a kisebb fejlesztéseknek. Itt jön a probléma, a mennyiségi növekedés elkerülhetetlenül minőségi romlást eredményez, sorra jelennek meg a relax, művészieskedő, megjelenésükben vonzó, de játékmechanikailag nulla játékok.
A B játékok eltűnése: de jól szórakozom idén a tipikus másodvonalas játékokkal. Csak néhány cím, hogy képet kapjatok arról, mit értek B játék alatt: Wet, Binary Domain, Condemned 2. Ezek általában gyengébben fogynak, és hiába nyújtanak friss élményt a tucat-AAA címek között, a kiadók nem akarnak bukni, a szerencsétlen másodvonalasok pedig eltűnnek a süllyesztőben.