Ma két olyan játékról szeretnék beszélni, amik egyszerre repítenek vissza a múltba és mozdítják előre az általuk képviselt műfajt. A régi időket felidéző pixeles megjelenést sokan magamutogató művészieskedésnek bélyegzik, ami olyannyira az atmoszféra teremtés eszköze, hogy a készítők nyugodtan elfelejthetnek játékot készíteni mellé. Vendégeim esetében azonban erről szó sincs.
A Heart Machine kicsiny csapata Kickstarter-en indította útjára Hyper Light Drifter névre keresztelt játékát. Természetesen ilyenkor a fejlesztők titkon nagy reményeket táplálnak, de ekkora sikerre ők sem számítottak. A kitűzött 27.000 dolláros célt messze túlszárnyalva majd 650.000 zöldhasú vándorolt a céghez, ami újabb lehetőségek egész tárházát nyitotta meg. Az elképesztő gyűjtés eredményeként tehetséges művészek veszik ki részüket a játék fejlesztéséből, érkezik WiiU, PS4, Vita, és Ouya verzió is, lesz co-op és challange mode is.
De mi is a Hyper Light Drifter? A készítők bevallása szerint a SNES érához megjelenésében és atmoszférájában visszanyúló 2D-s akció-szerepjáték. Egy világégést követő könyörtelen és a vadon által nagy részben visszahódított korban járunk, ahol az úgynevezett drifterek járják a poszt-apokaliptikus tájakat, hogy a letűnt civilizáció technológiáját, történelmét kutassák. A játék univerzumában együtt él a természet és a tudomány, a régi laboratóriumokat, gyárakat benőtte a gaz, a kontrollból kitörő robotok és mutálódott élőlények egyaránt komoly veszélyt jelentenek a felfedezőkre.
A fejlesztők a nyitottságra törekednek, nem fogják a játékos kezét, mindenki arra indul el, amerre szeretne. Bár az eddig nyilvánosságra került videókból leginkább a harcrendszert lehetett megismerni, a kutakodás is nagy hangsúlyt kap. Fontos, hogy a kalandort az ismeretlen felfedezése hajtsa előre, hogy meg akarja nézni, mi van a sarkon túl.
Sok mai játékkal egyetemben itt is lesz egy központi város, ahol a drifter küldetéseket vehet fel, fejlesztheti felszerelését. Az elsődleges fegyver a Star Wars filmekre hajazó fénykard lesz. Gyors, szinte bármit átvág, de ami a legfontosabb, nem merül ki. Ellenben a másodlagos fegyverekként funkcionáló pisztolyokkal és puskákkal, amik kizárólag a világban található elemekkel működnek, nem árt tehát alaposan szétnézni, ha valaki távolsági harcra szeretne szakosodni. Mindezek mellett egy kis drone is segíti a driftert, ami pajzsot generál, segít megtalálni a rejtett utakat, de még zseblámpaként is használható, az előrehaladás során felmerülő fejlesztési lehetőségekről nem is beszélve.
Ugyanígy növelhetők a drifter különböző tulajdonságai is, de sokkal fontosabb lesz elsajátítani a hadakozás művészetét. Hiába van több életerő pontod, ha az ellenfelek minden második csapása eltalál. A Hyper Light Drifter-ben a harc gyors, nincs pihenő, ugrálás és kitérés közben kell váltogatni a képességeket és a fegyvereket a pillanatnyi helyzetnek megfelelően. Az igazi móka pedig akkor kezdődik, amikor tucatnyi szörny támad rád. Ilyenkor nem árt, ha képes vagy megosztani a figyelmed, mert ennyi ellenség között lavírozni és sebeket ejteni nem kis kihívás.
A felfedezésre és a pörgős harcokra kihegyezett játékmenet egy egészen varázslatos, a 8 és 16 bites korszakot idéző látványvilággal és földöntúli zenével egészül ki, amit bárki megtapasztalhat a legutóbbi trailer-ben. Természetesen az animációk sokkal folyamatosabbak és kifinomultabbak, mint húsz évvel ezelőtt, de úgy tűnik, hogy nagy felbontásban fogunk visszautazni az időben.
A Capybara Games már megmelengette az indie rajongók szívét a Sword and Sworcery című kalandjátékukkal, de nekik köszönhető a Live-on nemrég osztogatott Might and Magic: Clash of Heroes és majd fél tucat mobil fejlesztés is. A csapatról a legtöbbeknek a One exkluzív Below juthat eszébe, de ma egy másik, szintén Xbox platformokat becélzó alkotásukról fogok áradozni. Ez a Super Time Force. Az első pillantásra a hipszter önérzetet tápláló pixelart mögé bújó megyek és ölök akciójáték többet rejt, mint azt az egyszeri ember gondolná. Nem hiába szerepel a címben az idő. Az örök változó manipulálásáról van szó. Nem új keletű a dolog, már a Prince of Persia is az időfolyam köré építette történetét, ahol azt bármikor visszatekerhettük, de a folytatásban már a játéktér is megváltozott a múlt és jelen között való ugrálással. A Capybara side-scrolling lövöldözős játéka - hogy szép angol kifejezéssel éljek - inkább a Sands of Time féle visszatekeréshez nyúl, de egy új fűszert szór a levesbe, de gazdagon ám.
Összesen tizenhat karakter közül válogathatunk, akik különböző fegyverekkel és mozdulatokkal keserítik meg az útjukba kerülők életét - ez alatt totális eliminálásukat értem -, így érdemes felmérni a helyzetet és ennek megfelelően kiválasztani az aktuális hőst. Mivel a játékos felé kígyózó halálos lövedékek egy shoot 'em up játéknak is javára válnának, a halál elkerülhetetlen. Ilyenkor jön a képbe az idő manipulációja, addig tekerünk vissza, ameddig megfelelőnek tartjuk - és közben a levegőbe bokszolunk, a régi idők videomagnóira jellemző sercegős visszatáncolásban gyönyörködve, majd kiválasztunk egy olyan hőst, akivel teljesíteni tudjuk azt a szekvenciát, ahol az előbb elhaláloztunk. Igen ám, de ezzel a lépéssel a nem olyan távoli múltba kerültünk, azaz az előbbi, vagyis most következő események megtörténtek, vagyis meg fognak történni. Jaj! A jobblétre szenderült karakter ugyanúgy végighalad a már megtett útján, ugyanúgy telepumpálja ólommal rosszakaróit, majd kap egy fejest. Ennek tudatában érdemes a korábban életben maradt ellenfelekre koncentrálni. Felmerülhet a kérdés, mi történik, ha még azelőtt megöljük azt az opponest, aki véget vetett előző karakterünk életének, mielőtt meghúzná a ravaszt? Mivel a megmentett hős időfolyama megszakadt, így eltűnik.
A készítők nem győzték hangsúlyozni, hogy az élvezetes játék előnyt élvez a tudomány mintaszerű szolgálatával szemben, természetesen lesznek logikai buktatók, de emiatt felesleges szégyenkezni, a mindent a helyére rakó magyarázatok és megoldások szinte minden próbálkozásból hiányoznak. Inkább derüljünk, hogy így lesz az egyszerű adok-kapokból co-op singleplayer.