Need for Speed: Rivals - teszt

A hosszú évek alatt rájöttem arra, hogy mi hiányzik nekem az NFS címekből, pontosabban mondva mi az, ami miatt a Need for Speed nekem az, ami. Ez nem más mint a történet, a sebesség, és az árkád játékélmény kombinációja. Sajnálatos módon a Carbon volt az utolsó olyan rész ahol kitaláltak egy remek - igaz sablonos mégis nagyon hangulatos - történetet, jó színészekkel, filmes effektekkel, csavarokkal megfűszerezve. Miután a sztorizást valami oknál fogva eltörölték, már sose volt a sorozat az, ami miatt annyira megszerettem, mert ha a mágikus trióból egyvalamit elveszünk, vele együtt odalesz az egység is. Történet nélkül csak üres, árkád száguldás volt évről évre, amire könnyen rá lehetett unni. Az Undercovernbe próbáltak némi sztorit vinni, de sajnos harmatgyengére sikeredett ez a vonal. Éppen ezért volt remek ötlet minden idők legkirályabb csapatát; a Burnoutos Criteriont felkérni, ezzel némi vérfrissítést eszközölve.

A Hot Pursuit egy mestermű volt, a Most Wanted már kevésbé, félő volt, hogy a Rivals újra visszaesik a kedveltségi ranglistán. De szerencsére az új csapat biztosra ment, keverte a korábbi két rész legjobbját, ebből jött létre egy kellemes egyveleg, aminek az alapja még mindig a Burnout Paradise. Történet sajnos nem igen van, de az alaphangulatot remekül megadják nekünk egy narrátoron keresztül, illetve bevágott internetes felvételekkel, ezzel némileg olyan dokumentufilmes feelinget kölcsönözve egy-egy epizód között. A látvány mint mindig most is Pazar, erről a Battlefiledes Frostbite 3 motor gondoskodik. Még korábbi genes gépeken is vakítóan gyönyörű a játék, bele se merek gondolni a mostaniakon milyen lehet.

Az alapkoncepció a szokásos, adott egy hatalmas város (Redview County), ahol a versenyzők és rendőrök örök macska-egér harcát vívják egymás ellen. Gyalogosok természetesen nincsenek, ebben a községben nem létezik ilyesmi, mindenki autóval közlekedik, szóval senki és semmi nem fog minket megakadályozni abban, hogy szabadon garázdálkodhassunk, legfeljebb csak megpróbálják. Két karrier közül is lehetőségünk lesz választani, amik között bármikor válthatunk. Eldönthetjük, hogy zsernyákok akarunk-e lenni, vagy pedig illegális versenyzők. A városban teljesen szabadon mozoghatunk, adott lesz mindig pár versenytípus (verseny időre, többiek ellen, checkpointokat érintve, menekülés a rendőrök elől stb.), amikhez kedvünkre odaugorhatunk vagy éppenséggel a GPS segítségével el is gurulhatunk. Ezekből sajnos nem lesz túlságosan sok fajta, ami miatt könnyen belefásulhatunk a játékmenetbe.

Kisebb vérfrissítésnek számít a kihívás rendszer, a sztori minden epizódjában adott lesz három játékstílus, amikhez kapcsolódnak különböző kihívások (ugorjunk x métert, csússzunk x ideig, üssünk ki x rendőrautót stb.), amikor ezeket teljesítettük már jöhet is a következő része a sztorinak. Sajnos a kihívások, akárcsak a versenytípusok könnyen kiismerhetőek lesznek és hamar ismétlődnek, belefásultsági faktor újfent magas. Szerencsére a rengeteg megszerezhető autó, amiket kedvünkre festegethetünk és matricázhatunk, illetve a különböző fejleszthető fegyverek arzenálja (semmi különös, az összes volt már korábbi részekben), visz némi színt a játékmenetbe. De legjobb ötlet talán a kampányok bármikori váltogatása volt. Érdekes látni a cimboráimon, hogy kinek melyik játékmenet jött be a legjobban. Kissé egyedül éreztem magam a zsernyákos vonallal, a legtöbben ugyanis az üldözött szerepet kedvelték. Nem tudom, talán a Burnoutos múltam miatt, de nekem az ellenfelek kiütése jött be a legjobban.

Akárcsak az ősöreg Burnout Paradise-ban itt is hasonló multis élményekre lehet számítani. Az egyedüli különbség csak annyi, hogy itt folyamatosan online van az ember, a szerver kioszt egy hostot, a többi öt játékos (tehát összesen hatan lehetünk, érthetetlen hogy miért, hiszen mindig is nyolcjátékos volt ez a rendszer) csak vendég lesz, akik kedvükre váltogathatják a kampányaikat, eldönthetik hogy beleavatkoznak a többi játékos életébe, vagy éppenséggel tőlük teljesen függetlenül élik a kis életüket. A rendszer rendkívül folyékonyan működik, ritka jópofa dolog tud lenni, amikor valamelyik játékos becsatlakozik az üldözésbe vagy éppenséggel tönkreteszi a versenyünket azzal, hogy jól kilök minket. Úgy gondolom, hogy ez igazán csak akkor élvezetes, ha nyitunk egy partyt és a saját haverjainkkal ökörködünk, ellenkező esetben a random playerek leginkább csak az agyunkra mennek az idióta próbálkozásaikkal. R-go, a folyamatosan online állapot még se volt olyan jó ötlet, legalábbis szerintem.

Mindent egybevetve az új NFS meglepően kellemesre sikeredett, jót tett neki a régi játékmenetek felfrissülése, a pár maradék Criterionos arc, illetve a Frostbite 3 engine is. Nem egy forradalmi pillanat a sorozaton belül, de ezt már megszokhattuk, Talán ideje lenne pontot tenni a végére, mert már nagyon felhígult ez a játékmenet. Mindezek ellenére élvezetes, remek darab, rajongóknak kötelező vétel, másoknak meg csak könnyed szórakozás valószínűleg fél áron.

8/10