Játékosnaplóm 2013-ban

Számomra a generáció legjobb játéka.

A nehezségéről ódát / fikát zengő vélemények után igazi tisztelettel közelítettem a kalandhoz és ugyan teljesen más lett, mint amit vártam, 3-4 hónapig esélye nem volt más lemeznek kerülnie a meghajtóba. Ha kérdezik, a mai napig nem tudom megmagyarázni, mi az a faktor ami miatt abbahagyhatatlan.

Azon nagyon kevés játékok egyike, amit kimaxoltam. Teljességgel megérdemli (meg aztán 3+ hónap alatt illik is), de ha ez a kényszer nincs, akkor is simán beleteszem a 3 végigjátszást, amivel szerintem kezdő kis Dark Souls-osnak számítok, a fórumbejegyzéseket olvasgatva :)

Kétségkívül vannak hibái (a képfrissítéssel komoly gondjai vannak 1-2 helyszínen), de mindez eltörpül amellett, hogy mint játék és kaland nagyszerűen teljesít. Nekem emellett a multiplayer megoldás nagyon tetszett. Mind a co-op, mind a PvP nagyon ötletesen van megoldva. Lehet hogy én vagyok a nyeretlen kétéves, de szerintem egyedülálló az, hogy itt (kis túlzással) az álmosnak nem nevezhető single campaign bármikor átcsaphat egy online játékost jelképező piros vagy kék fantom elleni élethalálharcba vagy esetleg az előle való menekülésbe. Hasonlóan könnyen találhatunk kooperatív segítőt, akivel összefogva igazi mészárlást rendezhetünk, az addig roppant veszélyesnek tűnő kreatúrák között.

De nem akarom bő lére ereszteni, a Dark Soulsról szerintem mindenki hallott és biztos nem én fogom megváltoztatni a véleményeket. Mindenesetre nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam és alig várom a folytatást.

Az előzőek után egy viszonylag egyszerű, gyorsan végigjátszható játékra vágytam, amit tökéletesen hozott ez a letölthető cím. A Shadow Complex nagyon bejött, a zombi apokalipszis népszerű téma nálam is, így már régebben kinéztem magamnak ezt a 2D-s akció / platformert. Egy év eleji leárazáskor szereztem meg. Megérte a pénzét és a belefeccölt néhány órát. Messze nem egy Shadow Complex, egy irányba haladunk végig és kerülgetjük a zombikat, de amit vártam, azt prezentálta a Deadlight.

Itt, a blogomon keresztül végzett közvéleménykutatás után folytattam John Marston kálváriájával. A sztori, a játékmenet minden tökéletes, de nem tudott lekötni, valahol Mexikóban félbehagytam a játékot, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy folytatom heteken belül. Gyanítom, hogy nem fog rá sor kerülni.

Kooperatív mód miatt szereztem be ezt a shootert egy baráttal közösen. Viszonylag sokat toltuk, és elmondhatom, hogy rohadt nehéz ketten normál (!) fokozaton lezúzni a co-op küldetéseket. Vagy csak nem megfelelően fejlesztettük az ügynököket. A single kampány, az egy igazi semmi pluszt nem nyújtó tucatlövölde. Felejthető alkotás.

A Vanquish nagyon bejött nekem, így gyorsan beszereztem egy másik japán TPS-t, amiben nem is kellett csalódnom. Más hangulattal, jóval lassabb játékmenettel és csipetnyivel érdekfeszítőbb sztorival, simán hozta az általam elvártat. Az első 1-2 pályán mondjuk eléggé megijedtem, mert döbbenetesen szarul nézett ki. Aztán szépen jöttek az egyre normálisabban kidolgozott helyszínek, de ezzel szerintem elég nagy öngólt lőttek a készítők, bizonyára volt aki kitépte a lemezt az első helyszín ocsmány, elnagyolt betontömbjei és víz effektje láttán.

TPS játéktól nem vártam, de a sztori is bejött nekem, a vége felé kifejezetten érdekelt, hogy mi fog történni. Szerintem az ellenfelekben is volt fantázia, igazán príma kis shooter, bátran ajánlom, ha kifogytok játszanivalóból a generáció végén.

A Mass Effect szériával való kapcsolatom eléggé rapszódikus. Az első részt nagyon szerettem, csak éppen nem tudtam befejezni, a végén a főgonosz Saren-el valami szűk helyen kellett megvívni a csatát de folyamatosan legyakott. A kettes részbe ezért nem tudtam normálisan exportálni a mentést, nem is tetszett annyira, túlságosan lineárisnak éreztem.

A harmadik epizód viszont újra nagyon tetszett. Legfőképpen a multiplayer, horda-szerű küldetések. Azzal három karaktert kimaxoltam, elküldtem őket segíteni a single campaign végső összecsapását, majd kb az utolsó előtti főküldetésnél a campaign mentésem megsérült, ”corrupted” lett és nem tudtam visszatölteni. Természetesen nem kezdtem újra az elejéről. A gondosan, előre letöltött extended cut endinget se tudtam megcsodálni.

Ajándék volt a Microsofttól. Nagyon pozitívan csalódtam benne. Az első részt hajdanában félbehagytam, amikor rádöbbentem, hogy én itt nem tudok mindenkit megmenteni és nem tudom nyugodtan felfedezni a pláza titkait. Azóta valszeg érettebben gondolkodok és nem akarom megváltani a világot :)

Ezt elfogadva az egész játék egy őrült rohanás, de tudván hogy van NG+ is, nem bánom ha kihagyok valamit. Második végigjátszás során sokkal tapasztaltabban és erősebben, könnyen pótolható a korábban kimaradt tartalom vagy acsívó. A történet szerintem szórakoztató, paródiába hajlik ahogy tökéletesen hozza a megszokott filmes figurákat, kliséket és fordulatokat.

Az előzmény és utószó DLC-ket is lehúztam az akció keretében és azokat is igazán értéknövelő produktumnak éreztem.

Süldőkorom egyik kedvenc játékának remake-jét szintén leakciózta a MS valamikor a nyáron, így kötelezően letöltendőnek éreztem. Nem csalódtam benne, tökéletesen sikerült a konzolosítás. Az erős stratégiai vonal megmaradt, próbáltam gyorsan letudni a harcokat, hogy újra a bázison prücskörészhessek. Méltó remake-je a nagy klasszikusnak.

A bővített verzió okán megjelent lemezes kiadást is szinte biztosan beszerzem a jövőben.

A megjelenés óta szerettem volna pótolni a Metrót, most sok évvel később sikerült. Nos előbb kellett volna. A tökös amerikai főhős helyett Artyom irányítását a kezünkbe adó, fasza sztori nem tudta elleleplezni az öreges grafikát. Vártam a végét, pedig ez a játék többet érdemelt volna.

Meg kell állapítsam, hogy az FPS játékok tudnak a legcsúnyábban öregedni, talán mert azok rendszeresen álleejtős prezentációként is szolgálnak. Vagy azt várom tőlük. Vagy azt szoktam meg a CoD / Halo sorozattól.

Azt hittem elég érett vagyok Asura tombolásának végigkövetéséhez. Sajnos nem vagyok, félúton érdektelenség miatt egy boss fightot nem kezdtem újra sokadszor. Egyébként rohadt nezéznek éreztem. A mentor Augus-t semmilyen taktikával nem tudtam térdre kényszeríteni miután előkapta a kardját a csata második felében. Gratulálok azoknak, akiknek sikerült!

No comment

Megjelenéskori vétel volt, és azóta játszom kihagyásokkal a Borderlands 2-t és a DLC-it. Az alapjátékot sikerült befejeznem a múlt héten, de még sok felfedeznivalóm van Pandorán. Ez a rész nem szippantott úgy magába, mint az első, de azért az ünnepek elteltével lemészárolom a maradék Invincible főellenségeket.

Szóval ez volt a 2013-as évem a konzol előtt, meg talán néhány Arcade alkotás. Közben, ahogy ezt a bejegyzést írom észrevettem, hogy átléptem a bűvös 50,000 GS-t. Fog ez még tovább gyarapodni Xbox 360-as platformon, mivel a közeljövőben nem tervezek generációs ugrást. Jó két évre elegendő anyag van a polcomon és vinyómon. Ráadásul egy másfajta generációs ugrásnak vagyok állandó tanúja és főszereplője, mivel szeptember óta már két trónörökös igényli az extra figyelmet, így a virtuális kivetülésemnek egyre csekélyebb idő jut. Ezzel zárom is soraimat:

Kellemes ünnepeket és BÚÉK a gamer365 közösségnek!