Payday 2 - teszt

Aki esetlegesen nem találkozott volna a Payday első részével - többek között én sem - annak röviden jellemezném a játék lényegét. Emlékeztek még arra a zseniális De Niro - Pacino filmre, aminek az angol címe The Heat volt? Volt benne egy legendás jelenet, minden idők talán legvérfagyasztóbb és legprofibb bankrablása, amikor a szereplők elegáns öltönyben, oldaltáskával és bőrkesztyűvel markolt gépkarabélyokkal felszerelkezve kb. 5 perc alatt kiraboltak egy hatalmas bankot, egyszer sem hibázva, egy felesleges mozdulatot nem téve, majd a végén őrületes lövöldözésbe keveredtek a zsernyákokkal. A játékot tesztelve végig olyan érzésem volt, hogy ezt a hangulatot próbálták nekünk visszaadni a készítők. A Payday 2 ugyanis félelmetesen hangulatos, őrületes és utánozhatatlan atmoszférával rendelkezik, a lövöldözések, a realizmus, a közben szóló pörgős drum&bass muzsika, ezres fordulatszámon tartja a vérkeringésünket.

A most már sorozattá avanzsálódó játék rajongói joggal tehetik fel a kérdést, hogy vajon mi változott az első rész óta. Sajnálatos módon ami rossz volt az továbbra is maradt olyan amilyen. Első körben a grafikán akadt meg a szemem, kissé magasra húzott bal szemöldökkel, ugyanis így a generáció vége felé, amikor már nem kevés videót láthattunk arról ami ránk vár pár hónap múlva, ritka nagy merészség kell egy ilyen megjelenítéssel bíró játékot kiadni, ráadásul teljes áron. Igen … a grafika szinte semmit nem javult, a pocsékból simán csúnyává tudott csak fejlődni. A társaink intelligenciája a zsernyákokéval egyetemben egészen egyszerűen katasztrófa. Egyedül játszani a játékkal és az AI társakra helyezni a bizalmat olyan élmény, mintha mondjuk Angliában próbálnánk jobb kéz szabály szerint vezetni a szembeforgalomban. Az ellenfeleink leginkább öngyilkos hullajelöltekre hasonlítanak, akik csak akkor képesek hirtelen megtáltosodni, ha körbevettek minket és meg se tudunk mozdulni olyan sokan vannak körülöttünk.

Szerencsére azonban az új Crime.net opció hibátlanul működik, kivétel nélkül mindig találunk majd pár élő embert, akiknek a meccsébe beszállva részt vehetünk pár felejthetetlen online meccsben, mert a játéknak ilyenkor jön elő az igazi erőssége, ami az élő emberek intelligenciájában rejlik. Ha meg esetlegesen össze tudunk kaparni három havert magunk mellé, akkor aztán végkép halálosan rá fogunk kattanni a játékra, de sajnos csak pár napig. Én legalábbis így voltam vele, mivel a cucc sajnos rendelkezik semmiféle történettel vagy kampánnyal, csupán szabadon választott küldetések egyvelege amiből ráadásul nincs is olyan sok fajta. Ezért nem tud minket hetekig, hónapokig urambocsá évekig lekötni, a képernyőhöz láncolni meg végképp nem. Egyedül talán az új képességfa-rendszer lehet az, ami némi szavatosságot csempész a játékmenetbe, ami valljuk be ritka jól ki lett találva.

A csapatunkban ugye négyen vagyunk, innentől fogva logikus, hogy négy osztállyal fogunk találkozni, az első ilyen a Mastermind aki a manipulatív vezetői képességek nagymestere, ő lesz az igazi támogató ember, ha egy kis gyógyításról vagy kiszabadításról lesz szó. A következő osztály az Enforcer, ő lesz a csapat tankja, aki akkor jön jól ha a szituáció kissé kicsúszott a kezeink közül, halkan megjegyezném, hogy szinte mindig ez lesz a helyzet. A Technikusról és fontosságáról nem hinném, hogy túl sokat kéne regélni, főleg ha az automata gépágyú lerakásáról vagy éppenséggel a széfek feltöréséről van szó. Utolsó osztályunk a manapság oly divatos Ghost lesz, az ő szerepe a felderítés, észrevétlen osonás és az ellenfelek szívatása lesz. Külön érdekesség szerintem, hogy nem vagyunk kötelesek csupán egy osztályra rákattanni, megtehetjük, hogy egyszerre akár mind a négyet fejlesszük egy kicsit ebből egy kicsit abból, így érdekes hibrideket létrehozva. Nyilván az eredeti hatékonyság csak akkor jöhet ki - főleg mondjuk egy Ghost osztály esetében - ha csak az ő képességeit fejlesszük, de a döntés szabadon adott, nem leszünk lekorlátozva.

Ha felfogtuk az alapokat esetlegesen megvan a haverokból álló elit csapatunk, nem is marad más hátra mint nekimenni a pörgős küldetéseknek. Ékszerboltok kipakolása, szórakozóhelyek megtisztítása, bank kirablása és még sorolhatnám a változatosabbnál változatosabb küldiket, amikből igaz csak picivel több mint egy tucat van, de a véletlenszerű eseményeknek köszönhetően illetve a változó rizikófaktor miatt, némileg újszerűnek fognak hatni, de mint ahogyan azt már írtam csak egy ideig óráig. Ha sikerrel jártunk egy melóban, akkor természetesen elosszuk a pénzt, egy része marad nekünk KP-nak amiből rengeteg mindent tudunk majd vásárolni (elsődleges és másodlagos fegyverek, felcsatolható kiegészítő kütyük, védőfelszerelés, maszkváltozatok stb.), a nagyobb része az offshore számlánkra utalódik, míg természetesen tapasztalati pontokkal is gazdagabbak leszünk. Majd szintlépésenként egy képességpont is üti a markunkat, amit érdemes jó alaposan átgondolva bölcsen felhasználni. Szerencsére lehetőségünk lesz arra is, hogy töröljük a kiosztásunkat és újra elosszuk pontjainkat, szóval elrontani nem igazán tudjuk a karakterünket.

A Payday 2 tisztességes folytatása az első résznek, de a középszerűség nehéz örvényéből nem tudott kiemelkedni, egy picivel jobb lett, fejlettebb, átgondoltabb, de ami nagyon rossz volt az maradt olyan amilyen. Kipróbálni mindenképpen érdemes, de túl sokat ne várjunk tőle.

6,5/10