Tokió és Gémsó élmények

Előre szólok, hogy hosszú lesz :)

Szeptember 17. Új nap, új utazás és persze hogy Tokióba és nem először csak hogy irigykedjetek is egy kicsit. :)

Frankfurton keresztül vezetett az út, meglovagolva a Lufthansa büszke vezérgépét az Airbus A380-ast. Igazából csak kintről tekintve durva a kétszintes gép látványa, belülről semmi extra. Mondjuk az jó buli, hogy van kamera a gép orrában, az alján és a hátsó vezérsíkon így több szemszögből meg lehet tekinteni a fel és leszállást az ülésekbe épített monitoron keresztül. Ami azért lássuk be királyság.

Persze most sem tudtam aludni az út alatt, pedig ittam a gin tonikokat rendesen, meg dedalon-t is vettem be, de max csak fél órára szedált le. A gép ugye másnap reggel landol Naritán, szóval maradt a redbull-káve-redbull kombó az érkezés napjára, amivel szerencsére kihúztuk estig.

Szállás elfoglalva Asakusa negyedében, Tokió legújabb látványosságától, a Skytree-től kb. negyed órára. A szállás nem volt extra, kb.. egy kollégiumi szobának felelt meg két emeletes ággyal. Négy férfi nemű jóembernek tökéletesen megfelelt, úgysem akartuk a napjainkat egy szobában tölteni ha már japánban vagyunk.

Ja a neve Khaosan Tokio Samurai volt. Már áprilisban lefoglaltuk, mert írták több helyen is hogy ilyenkor sok a látogató :) De nem csak a kiállítás miatt hanem volt valami ünnep is.

A megérkezés után gyors kipakolás, átöltözés mert 30 fokos kánikula várt minket. Aztán kaja Asakusa-dori egyik étkezdéjében majd irány a Skytree ha már ilyen közel van. Két órás sorban állást kihagytuk, inkább úgy döntöttünk hogy visszamegyünk másnap.

Mivel én már párszor jártam Tokióban inkább a többiekre hagyatkoztam, hogy azt nézzük meg amit akarnak. Így jutottunk el a Miraikan múzeumba, ahol meg lehetett tekinteni az IIS űrállomás lemodellezett belsejét. Belebújhattál egy kutató tengeralattjáróba és persze megnézhetted ASIMO robot félórás műsorát ahol a robot, táncol, focizik és persze ékes japán nyelven karattyol amiből persze egy szót sem értettünk. Beültünk valami 3D-s vetítésre ami az univerzum dolgait tárgyalta. Persze full japánban tolták. Annyira egyikünket se kötötte le, szerintem itt mindeki aludt egy pár percet :)

Tokióval az a baj, hogy hatalmas így egyik helyről eljutni a másikra nem egy pillanat, szóval aki szeretne várost nézni az készítsen egy tervet, mert anélkül nem fog menni a dolog. Ráadásul csomó minden bezár délután ötkor szal nem árt pörögni.

Kb ennyi volt az első nap, este egy jó kis vacsi, (életem legjobb tintahalát ettem az biztos) aztán szunya.

Másnap délelőtt vissza a Skytree-hez, már csak 45 percet kellett várni így beálltunk a sorba. Kiderült, hogy lehet a neten is venni rá jegyet. Az a sor 5 perces volt :)

Felmentünk 450 méter magasra, ismét meggyőződtem arról, hogy Tokió hatalmas. Kár, hogy nem volt teljesen tiszta az ég (por, szmog..stb) így nem láttuk a Fujit, pedig elvileg lehetne.

Utána irány Ginza. Megcsodáltuk a Kabuki színházat, meg a divatvilág plázáit. Nem vicc, a Diornak komplett toronyháza van. Meg a többieknek is. Aztán sétáltunk a császári és a Hibiya parkban.

Majd visszamentünk Asakusába. Megnéztük a Senso-Ji templomot és a Nakamise-dorit, ettünk egy zseniális miso rámen levest. Meleg szakét ittunk hozzá, de nem kellett volna. Harmadjára próbálkozok a szakéval de nem megy. Nem ízlik, olyan mintha ragasztószagú vizet innék. Szerintem többet nem fogom erőltetni :)

Kaja után kis séta az üzletek között. Láttam olyan inget, hogy elsírtam magam annyira jól nézett ki. Aztán az árán is sírtam: 29.000 yen. (65.000 Ft).

Egy live sex show-t hirdető épületnél tipródtunk egy darabig de inkább nem mentünk be. Szerintem a gatyánkat is ott hagytuk volna :)

Estére bementünk Shibuyába lazulni egy kicsit. Találtunk egy kellemes, a magyar pénztárcának is megfelelő helyet: GasPanic.

Csütörtökönként minden ital (sör, koktél, rövid) csak 300 yen (670 Ft). A hely amúgy olyan volt mint a pokol egyik bugyra :)

Szólt a veretős reaggeton, villogtak a fények és olyan dohányfüst volt, hogy biciklit lehetett volna támasztani hozzá. Ekkor esett le, hogy itt kéremszépen bennt is lehet füstölni. Már négy éve leszoktam de szerintem itt pótoltam mindent :)

Ahogy telt múlt az idő, egyre jobban ellazultunk a zene is átváltott elektronikusabbra, az emberek egyre közvetlenebbek lettek. Beszélgettem és táncoltam mindenkivel aztán egy japán jóemberrel megvitattuk a Resident Evil játék hanyatlását. Kiosztottam Máriót, az egyik japán lány kézen fogva ráncigált egy darabig, a többiek táncoltak és ismerkedtek, a helyiek is adták az ívet rendesen, sokat piáltak majd elfeküdtek :). Az egyik utastársunk eltűnt. Hívtuk vagy százszor, küldtünk nyomdafestéket nem tűrő sms-eket. Később kiderült, hogy az nem is az ő száma volt. Máig nem tudjuk kit zaklattunk és nem is merjük megtudni :)

Amúgy azért is volt kis pánik mert nála volt a kulcs meg bejárati ajtó kódja. Egy órával később küldött üzenetet. Másnap meg anyázott mert a taxis jól megjáratta 8000 jenért. Nekünk a felébe volt a hazaút :D

Ja és lett a végére egy házibuli meghívásunk szombatra :)

Reggel fél hétre értünk haza, aludtunk vagy délután kettőig. Aztán megint kaja, kis városnézés, kaja majd alvás mert másnap irány a TGS.

A szállásunktól a TGS kb egy órára volt. Metró-vonat kombóval jutottunk el oda. A leszállás után csak követtük a tömeget :)

A TÖMEGET. Rengetegen voltak. Ha jól tudom majd 300.000 ember látogatott ki két nap alatt. A bejutás viszont egész szervezetten ment, kb 40 percet vett igénybe. A kellemetlen oldala azt volt, hogy addig a tűző napon álltunk.

Aztán végül bejutottunk. Istentelen sokan voltak. Nem is, még annál is többen.

Most ha azt várjátok, hogy ömlengeni fogok akkor sajnos ki kell hogy ábrándítsalak benneteket. Ilyen tömegben annyira nem jó kiállításon lenni. Azért persze szétnéztünk rendesen, megcsodáltuk a PS4-es játékokat. Killzone, ResOgun nagyon durva. Amit a Watch Dogs-ból láttam az eléggé kiábrándító volt. Persze a PS3-om is jelen volt Beyond, Ace Combat, GT6...stb.

A játékokat kipróbálni egyszerűen lehetetlen volt. Ugyanis minden játékhoz külön sor vezetett. Végigálltad, játszottál 10-15 percet majd jött a következő emberke. Aztán ha másik játékot akartál kipróbálni, semmi gond. Álljál be a következő sorba! A legrövidebb sorban is 50-60 perc volt a várakozási idő. A Killzone 120, God Eater 2 140, Monster Hunter 4 150, GTA V 180 (volt az 210 is )!!!!

Szóval inkább azt néztük hogy más hogyan játszik, de nincs az az isten hogy 10 percért két órát álljak sorba :)

De láttam egy csomó indie játékot, meg persze echte japán gammákat, meg tapogattam az Ouyát. Az Xbox One és a PS4 vitrinben volt így azokat nem tudtuk megszagolni, csak messziről fotózni. Ja fotózás, a játékokat nem lehetett, de még a kivetítőkön zajló eseményeket se. Ha megpróbáltad akkor egyből ott termett valaki és mondta, hogy ezt ne csináld.

Voltak persze Cosplay-eskek is, fotókat készítettem. Az MH4 standnál valami híres gémer tolta a játékot, több száz ember feszült figyelemmel követte és amikor legyakott egy nagy szörnyet olyan éljenzés volt mit egy focimeccsen gól után :)

Legközelebb inkább a sajtós napon kellene menni, akkor talán pár játékkal tudnék is játszani. Lehet, hogy pár itthoni gémer újságnál be kéne próbálkoznom. Utat, szállást mindent magamnak fizetek csak belépőt intézzék el és tudósítok! :)

Természetesen akkor profibb fényképezőgépet viszek magammal és szebb képeket csinálok! :)

Azért persze ott voltunk egész nap, zárás előtt nem sokkal hagytuk el a helyszínt. Képek pedig ITT!

Hazafelé a TGS-ről a vonaton azon gondolkoztunk, hogy valamit csak kellene vinni a házibuliba. Recepciósunkat kikérdeztünk, hogy ilyenkor van-e valami speciális japán szokás. A válasz egyszerű volt: Nem kell semmi komolyra gondolni, ha eleget teszünk a meghívásnak és megyünk az már jó, ha esetleg viszünk magunkkal valami italféleséget az még jobb.

A közeli italbolt bőséges kínálatot nyújtott. Végül egy üveg Bacardi és egy bor mellett döntöttünk. De nem akármilyen mellett:

Szóval kis hazánk bora megtalálható a japán fővárosban. Sajnos csak ez az egyféle bor volt és csak egy üveg. Drágább mint itthon de ez betudjuk az importnak.

Italokkal felvértezve meg sem álltunk az Aoyama-itchōme állomásig.

Itt vártak minket a jóemberek ketten és tereltek a közeli lakás felé.

A ház egy hatlakásos társasház volt és bejutni egy vastag üvegből készült biztonsági ajtón keresztül lehetett. Egy vastag kulcsot kellett beledugni majd elfordítani az ajtó melletti panelba és a masszív üvegajtó már félre is siklott.

Ugyan még nem voltam japán lakásban, de azért mindannyiunknak az ugrik be japánról, hogy mivel rengetegen laknak ezért pár négyzetméteres otthonban húzzák meg magukat. Ez a lakás viszont volt vagy 70 négyzetméter. Tágas nappalival, konyhával és három különböző méretű szobával. Persze a cipőket itt is illik az előszoba elején levenni :)

Az este további része egész jól telt. Bemutatkoztunk, voltak rajtunk kívül francia srácok, kínai lányok meg persze japán fiatalok vegyesen. A franciákkal konstatáltuk, hogy korban mi vagyunk a rangidősök. Az általunk vitt bor és Bacardi hamar elfogyott. A házigazdával Rin-nel később kétszer fordultunk a közeli boltban, ahol további söröket és italokat vettünk magunkhoz. Természetesen

mi fizettünk amiért a nem győztek hálálkodni. és bármikor szívesen látott vendégek vagyunk.

Az este folyamán sokat beszélgettünk, söröztünk a ház előtti parkban, rendőrök jöttek és kedvesen megkértek hogy hagyjuk el parkot mert tilos ott a fűre lépni. Amúgy az egyikük ismerte Budapestet. A végére a csapat is megfogyatkozott, páran kidőltek, én véletlenül lebontottam egy szúnyoghálót de sikeresen visszaapplikáltam, magyar komáim a japán hölgyeket próbálták becserkészni aminek az lett a végeredménye hogy az én ölemben kötött ki az egyik :). Igazából nem is értettem őket, hisz a lányok jöttek maguktól érdeklődni és beszélgetni. Meg amúgy sem lehet csak úgy randira hívni őket egyszeri megismerkedés után.

Reggel hétre értünk haza és délután kettőig aludtunk. Az aznapra tervezett TGS elmaradt, mert későn és kábultan keltünk ráadásul mire kiértünk volna a rendezvényből már nem sok lett volna hátra.

Inkább csak lazítottunk és vásároltunk ajándékokat a közeli piacon.

Persze azért estére megint sikerül kimozdulnunk, egy bárban összeismerkedtünk fogorvosokkal és a nővéreikkel. Pezsgőztünk, táncoltunk, megtudtuk hogy a japán férfiaknak mi nem tetszik a japán nőkben, keddre az egyikük berendelt egy fogászati vizsgálatra (szerencsére lelkiismeret furdalás nélkül utasítottam vissza, mert kedden indultunk haza).

Másnap meg Akihabarába vettük az irányt. Az egyik munkatársam kért meg, hogy vegyek neki objektívet de sajnos nem tudtam, mert pont az nem volt, vagyis volt csak raktáron és pár nap mire kihozzák az üzletbe. Pedig több üzletet is végignéztünk.

Vettem hordozható töltőt a PS Vitámhoz, bagóért MicroSD kártyákat. Közülünk még vettek órát, telefonhoz külső aksit, fülhallgatót,...stb. A többszintes Softmap, Bic-camera, Yodobashi-Akiba áruházakban bőséges a kínálat minden téren. Órákat lehet bennük bolyongani.

238.000 jenért (536ezer Huf) is láttam már 65"-os 4K tévét. Viszont megbántam hogy nem vettem Sharp telefont. Olyan szép Aquos-okat láttam, microSIM-esek, hálózatfüggetlen,van angol menüje és persze only japan modell. Mindegy, majd legközelebb.

A boltok este nyolcig tartanak nyitva. Utána még lehet tovább folytatni Tokió élvezését Akihabara megannyi Maid kávézójában, ahol a legcukibb sütik,ételek és fodros miniruhába öltöztetett felszolgálólányok lesik a kérésedet. Az utca is tele van ilyen lányokkal akik invitálnak be ezekre a helyekre.A lányok kb. 14 évesnek néznek ki de valójában inkább 18-20 évesek. Állítólag.

Írjátok be a youtube-on, hogy Maidreamin vagy Maid Cafe Akihabara és meglátjátok milyen is egy ilyen hely :)

Este még ellátogattunk egy igazi steak bárba, ahol japán legízletesebb marhahúsait kóstoltuk meg. Mondanom sem kell ez volt a legdrágább étkezésünk de az egyik legfinomabb is. A húsok gyönyörű szépek voltak, a zsírszövet lágyan, márványszerűen hálózta be a húst. Kaptunk egy saját, parázsló bödönt, amit az asztalba süllyesztettek és ezen sütötte meg mindenki magának a húst olyanra ahogyan szereti.

Ezután mégy utolsó esti séta az Asakusa-dorin. A Skytree fáradhatatlanul magasodik a háttérben. Még egy utolsó hatos pakk Asahi sör a közeli boltból. Az utolsó éjszaka Tokióban. Szállásunk a Khaosan Tokyo Samurai is búcsút vesz a négy magyar szamurájtól, akik azért beleadtak mindent, hogy ezalatt az egy hét alatt jól érezzék magukat:)

Valamint a PS Vitámon is gyűlnek a kilométerek:

Eddig úgy voltam vele, hogy jó japánban lenni, de nem élnék ott. Harmadjára már úgy gondolom, hogy imádok japánban lenni és már élni is tudnék akár. Aztán lehet, hogy fél év múlva visítva rohannék haza, kitudja. :)

Élvezem az emberek közvetlenségét, azt ahogy velem mint vendéggel bánnak, a vonatok pontosságát,a finom ételeket, a fűtött vécéülőkéket, a kissé párás óceáni klímát ahol nincs szükségem testápolóra mert nem szárad ki a bőröm. Japánhoz csak jó emlékek kötnek. Négy év telt el az ezelőtti látogatásom óta. Még egyszer nem szeretnék ennyit kihagyni.

Nektek meg azt üzenem, egyszer mindenképp menjetek el Japánba. Ha kell dolgozzatok, spóroljatok többet, mert ha Ken Kutaragi szavait vesszük alapul, amikor anno a PS3 megjelent és a magas ára miatt fanyalgóknak azt üzente, hogy ez a gép birtoklása megér annyi plusz munkaórát akkor egy út Japánba mindenképp megéri az erőfeszítést. Tudom nem lesz olcsó és nem lesz könnyű összehozni a pénzt de olyan élményben lesz részed amire életed végéig emlékezni fogsz.

Szóval GO JAPAN! :)