PS2 Best of

Túl sokat nem kell róluk mondanom, akinek valaha volt ps2-je, és kicsit olvasgatta az online/offline médiákat, az tisztában van a fenti két alkotás kultikus státuszával. Számomra az ICO volt a meghatározóbb élmény, de mind méretében, mind kidolgozottságával a Kolosszus ott van minden idők legmehatározóbb játékai között. És kedves Sony: leginkább azért pártoltam át az Xboxhoz, mert csesztetek ebben a generációban a jrpgkre, és a Last Guardian sincs még kanyarban sem.

Az első rész óta odáig vagyok a sorozatért, mindegyik rész többször végigment, ha akkoriban lett volna acsirendszer, ki lettek volna ezrezve. Így azonban "csak" olyan horror-élménnyel gazdagítottak, amire néhány, kevés kivételtől eltekintve más nem igazán volt képes. Külön fájdalom, hogy a negyedik rész csak wii-re jött. Apropó, ha valakinek megvan a wii-s rész, megvenném :)

Ha egyetlen jrpg-sorozatot kellene megjelölnöm kedvencként, ez lenne az. A történet, karakerek, a játékrendszer...mind-mind a tökéletesség határáig csiszolva. Azóta sem láttam ennyire jó törtnetet videojátékban. Érdekes, hogy a második epizódon kívül a többi nem jelent meg eu-ban.

A taktikus shooterek akkori királya. Gyönyörű, nagy pályák, magával ragadó kommandós-hangulat, a sokféle feladatmegoldási lehetőség és a headseten keresztül kiadható parancsok kuriózuma jellemzi a sorozatot (az első részhez adtak ilyet). Sajnálom, hogy a mostani generációban gyakorlatilag kiherélték mind a Zippert, mind a sorozatot. De legalább a psp-s részek még jók lettek.

4 játék, amit érdemes egyként kezelni, elvégre egy történetet mesél el. Rendesen össze volt rakva a cucc, ha nézted mellette mind a lemezhez adott, mind a tv-ben futó animét, még jobban el lehetett mélyülni a világában. A GU-sorozat sajna kimaradt, amikor azok megjelentek, már nem igazán gyűjtöttem ps2-re, de ha valaki nagyon meg akarna válni tőle, szóljon bátran :)

Na kéremszépen, a Siren-játékoknál semmitől sem féltem jobban...és azóta sem. Kevés hízelgőbb dolgot lehet elmondani egy horrorjátékról, ezért nem is magasztalom őket tovább. A Haunting Grounds egy méltatlanul radar alatt mozgó cucc volt, a Clock Tower nyomdokain, de azoknál jobban tetszett. Többször is végigjátszottam, remek élmény volt. A Silent Hillre kár szót is pazarolni, na nem azért, mert nem érdemelné meg, pusztán eléggé mainstream cucc, a második és negyedik epizódok a kedvenceim, össze sem bírom számolni, hányszor vittem őket végig pc-n, ps2-n, 360-on. A Kuon pedig inkább csak kuriózum, leginkább a furi játékmenete miatt.

És most jöjjenek a jrpg-k! A Suikoden-széria leginkább a játékok mögött meghúzódó háttérvilága miatt meghatározó szereplője a jrpg-palettának. Nincs még egy játék, ahol ennyire éreznénk a részeken átívelő pontos tervezést és a történetszálak ilyen mesteri szövését. Olyannyira magával ragadtak, hogy psp-re megvettem a csak japánul kommunikáló első két részt, és voltam olyan sutyerák, hogy leírás alapján végig is toltam őket. A régi szép kocka-idők :D A Final 12 szvsz a széria legjobb tagja a legtöbb, hasznos újítással. És ugye ez is Ivalicében játszódott, mint a másik kedvenc: Tactics.

Radiata Stories, Star Ocean, Shadow Hearts: Ha ezek a sorozatok újra feltűnnének egy akármilyen konzolon, azonnal megvenném. Komolyan, aki nem játszott velük, pótolja be azonnal! Zárójelben megjegyzem, hogy a 360-as Star Ocean is nagyon jó, a Lost Odyssey és Infinite Undiscovery mellett jelen generációnk legjobb jrpg-i közé tartozik. A Wild Arms széria sokkal inkább rétegjáték, nekem bejött a westernes-logiaki feladványos dolog, és szuper zenéi voltak.

A legjobb hekkendszlessek, Kiemelném a Demon Stone-t, ami gyakorlatilag aláz mindent a stílusában. Gyönyörű tájak, tisztességes Salvatore-történet, kiváló harcrendszer és meseszép zenék jellemzik. Nálam a hekkenszless stílus trónján ül mind a mai napig.

A Tales of játékokról egy dolog jut eszembe: az, hogy a ps1-es idők óta változatlan formula alapján működnek. A ps2 érában még nagyon szerettem őket, de olyan csekély változatosságot tudnak felmutatni, hogy mára már elveszítettem a sorozat iránt az érdeklődésemet olyannyira, hogy a Vesperia kb 2 éve pihen a vinyómon végigjátszatlanul. Az Abysst viszont nagyon szerettem. A jrpg-k képzeletbeli trónján nálam a mai napig a VP:Silmeria csücsül. Nem is értem, miért nem kapott ez a széria folytatást.

Karmolom az árkád száguldásokat. Jók voltak a burnoutok, az nfs szériát is szerettem akkoriban, de a szememben semmi nem ért fel a ridge racerig. A Modellista pedig inkább a különleges megjelenítésével nyűgözött le, és az akkoriban még nem elterjedt tuning-lehetőségeive.

Szintén egy méltatlanul alulértékelt széria. Oké, a grafika és a játékrendszer már akkoriban is idejétmúlt volt, de annyira magába szippantott a hangulata, hogy meg sem álltam mindaddig, amíg mindkét részt többször végig nem toltam. És nagyon gonosz volt a Cavia, amiért a második epizódban SPOILER ki kellett nyírnunk az első rész protagonistáját :(

A felülnézetes hekkendszless rpg-k -konzolon- koronázatlan királyai, mármint a Champions-játékok. Nem is értem a sony-t, miért nem kapott nextgen folytatást, elvégre ott van a kezükben a hatalmas Everquest-világ, a kiváló recept és játékegyensúly, erre ezt is eltűntették a süllyesztőben. Hogy az akkor barátnőmmel mennyit nyomtuk ezt koopban... A Bully pedig mindmáig a favorit sandbox-játékom. Olyannyira, hogy 360-ra is megvettem és ott is végigvittem.

A Primal szintén ps2 klasszikus, érdemeit sem vitatni, sem bemutatni nem kell. Ami kevésbé ismert, az a Ghosthunter. Szintén a Primal-banda követte el, és közel olyan jó, mint az, még ha más a stílusa is. A Soul Reaver 2-t már rongyosra játszottam ps-n, mikor is egyszer megláttam aa ps2 verzát egy MM-ban bagóért, úgyhogy nem haboztam. A Crystal Dynamics készíthetne már egy új Defiance of Kain-részt a Tomb Raiderek helyett!

A végére két, szintén kultjátékot hagytam. A Killer 7 a bizarrságával hódított meg, míg Amaterasu a csodálatos, művészi megvalósításával.