Egy játékot várni jó dolog. Nem arra gondolok, amikor megnézel róla pár videót, a hozzá kapcsolódó hírekhez hozzászólást fogalmazol meg, jobb esetben pedig megveszed és végigjátszod. Én az izgalommal teli várakozásról beszélek. Számolod a napokat, pár óránként látogatod a rajongói oldalakat, tudod, hogy maradandó élménynek nézel elébe. Több, mint öt éve így lelkesedtem a GTA IV előtt. De mi a helyzet a másfél hónap múlva érkező ötödik résszel?
Fél évtized alatt sokat változik az ember, főleg, ha a fiatalabb korosztályba tartozik. Igaz, az idősebbekről nem tudok nyilatkozni, tíz év múlva visszatérhetünk a kérdésre. Nem szeretem kevésbé a játékokat, mint annak idején, sőt, többet játszok most, mint akkor. Valahogy mégis minden más. Talán a magánéletem alakult úgy, hogy nem tudok gyermeki lelkesedéssel várni valamit, talán nincs elég energiám, nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a GTA V számomra egy nagyon kedves élmény lesz. Sok fejlesztés alatt álló, még meg nem jelent cím van, amire már most rábólintottam: igen, én ezzel játszani akarok. A GTA ettől mindig többet jelentett számomra. Egyértelmű a dolog, a kedvencek kosarának kiváltságos tagjáról van szó, azt hiszem, a San Andreas máig a kedvenc játékom. Életem egy kellemes szakaszában a személyes ízlésemnek megfelelő, saját zsánerében kiemelkedő alkotás került a kezeim közé. Vicces, de ha felidézek akár egy jellemző hangot, megindul az endorfin termelés, mintha csokoládét ettem volna. Azt hiszem, olyan lélegzet visszafojtás, mint a GTA IV előtt, már nemigen adatik meg. Előzetesek, interjúk, képek, videók, elhintett információk, elemzések, találgatások. A Grand Theft Auto egyébként is olyan sorozat, ahol hírértékként szolgál egy új jármű vagy egy régi zenekar visszatérése. Érdekes, ha a részleteket és apróságokat nézzük, akkor a szerepjátékoknak illene vinniük a pálmát, erre a fél világ a bűnözőkre mereszti a szemét, hogy „Azta, megint lehet biciklizni! Olé!” Egy szó, mint száz, nem tanulom meg az összes jármű márkát, de a korábbi énemhez képest jelentősen visszafogott módon szeretettel várom a játékot. Széljegyzet: nagy változásoknak nézek elébe, szeptembertől dolgozok, hirtelen rengeteg kétség szakadt a nyakamba: elköltözés itthonról, függetlenedés, és minden más, ami a felnőtt élettel jár. Talán ez a zavaros és félelmetes időszak is rányomja a bélyegét korábbi fanatikusságomra.
Úgy érzem, ilyen arccal veszem majd kezembe először a játék dobozát.
De mit is várhatunk a Rockstar nagyágyújától? Ez az első generáció, ahol nem az aktuális gengsztersztori a fejlesztők legnépszerűbbje a palettáról. A GTA IV-et övező rózsaszín felhő már régen eloszlott, kapott is a játék hideget-meleget. Eladási rekordokat döntött, mondhatnánk, hogy húszmillió légy nem tévedhet, minimum minőségi fekáliára telepedtek. Vagy a név és a marketing adta el Nikot? Egy bő évtizede a GTA III forradalmi megoldást választott és emelte végleges trónjára a sorozatot. Mégis, a következő felvonások rendre felüllicitáltak. És ez így van rendjén. Aztán jött a generációváltás, ami változásokat kellett, hogy hozzon. Nem kérdés, olyan bravúrt, mint a három dimenzióba ültetés, már nem lehetett elkövetni és véleményem szerint a Rockstar felismerte a helyes lépést. Minden eddiginél hihetőbb és lélegzőbb várost álmodott meg. A modern Liberty City nem varázslatos, sőt, önmagában nem emlékezetes térkép, de funkcióját szépen betölti. Én azóta sem láttam ennyire hiteles és egyben ilyen méretekkel operáló metropoliszt. Az ördög a részletekben rejlik: ha eleredt az eső, az emberek előkapták az esernyőjüket vagy a fejük felé emelt újság oltalma alatt igyekeztek a legközelebbi fedett helyre. Ha két kocsi összekoccant, a sofőrök kiszálltak és kiabálva méregették a kárt. Hogy a kötelezőt is megemlítsem: a grafika, a fizika is fejlődött, nem is keveset. Technológiailag minőségi ugrás szemtanúja lehetett a nagyérdemű. Ez áldozattal járt, a szerencsétlen neve tartalom. Új alapokra kellett helyezni a sorozatot, ami sikeresen megtörtént, sajnos nem maradt idő olyan tengernyi tartalom implementálására, mint a San Andreas esetében. Most ez a probléma fog megoldódni. Kis finomítás és jöhetnek a finomságok. Nem várok forradalmat, az már régen megtörtént, a Rockstar pedig újra bizonyíthatja, miért ők a sanbox műfaj mesterei. Tennivaló, fekete humor, komolytalan, de szerethető szereplők, rengeteg kikacsintás, egy jól felépített játszótér. A GTA mindig erről szólt. Persze újításokra mindig szükség van, és lesz is mire rácsodálkozni, a legkomolyabb elem a sokat hangoztatott triumvirátus, a három főszereplő. És hamarosan az online szegmensről is megérkeznek az első részletek, ha hinni lehet a srácoknak, itt is komoly előrelépésre számíthatunk. És miért ne hinnék? Mert egy játékot várni jó, de még jobb elhinni, hogy újra gyermeki lelkesedéssel játszom majd.