DARK - teszt

A sötétség az én barátom, sötétben születtem, sötétben haltam meg, sötétségben születtem újjá. Ott érzem otthon magam, az ad nekem erőt, ha körül ölel úgy érzem bármire képes vagyok. Nemrég lettem a sötétség gyermeke, nem ismerem még a képességeimet, igazából arra sem emlékszem én ki vagyok, kissé sablonos sztori tudom, de még szerencse, hogy nem valami hülye filmben, vagy ami még ennél is rosszabb egy videó játékban vagyok. Mert ez itt bizony a valóság, a véres fajtából való, szó szerint, ugyanis valami jött ment vérszívó szörnyeteg engem is azzá változtatott. A gond csak annyi, hogy mivel én nem ittam a véréből, nagy az esélyem, hogy egy lélektelen, förtelmes szörnyeteggé - Ghoullá - változzak. Szóval sürgősen találnom kell valami ősi vámpírt, hogy igyak egy kortyot a vénájából, különben végem! Az idő szorít, a védelem erős, de itt van nekem a sötétség, a legjobb barátom!

Mielőtt neki kezdenénk a tesztelésnek tisztáznunk kell a játékkal kapcsolatban kettő fontos dolgot. Az első, hogy ez nem egy rossz játék, sajnos a jelenlegi tesztelők igencsak nagy százalékának a tízes skála helyett, két kategória létezik csupán, a nagyon rossz és a nagyon jó. Mindenki hajlamos megfeledkezni a közepesség fogalmáról, ami valóban nehezen meghatározható, de fel kell ismerni, mivel a negatív teszt nagyban befolyásolja a játékélményt, sokan ki se próbálják miatta. A Dark tipikusan egy közepes játék, abból is szerintem inkább a jobbik fajta. A második fontos dolog ami tudni kell, hogy ez bizony egy vérbeli lopakodó játék, nem olyan mint a Splinter Cell, ahol Sam szuperképességeinek köszönhetően hard fokozaton is fél kézzel végig lehet játszani, végképp nem olyan mint az Assassin's Creed, ahol lopakodás helyet mindig a mészárlás a legélvezetesebb megoldás. Nem! Ez egy igazi sunnyogó játék, ahol ha észrevesznek rendkívül nehéz életben maradni, nagy a feszültség benne emiatt, mert kötelező lopakodni, nem sok más opciónk van.

Jó hír viszont, hogy erre egy alaposan végiggondolt, kissé RPG elemekkel fűszerezett játékmenetet, ezen belül pedig egy kellemes kis képességfát találtak ki nekünk. Képességeink három csoportba lesznek oszthatóak, az első négy az alap vadászattal kapcsolatos, a középső nyolc speciális képességekkel kecsegtet, míg az utolsó négy a passzív skilleket tartalmazza. Nehéz megtalálni a hangsúlyt afelett, hogy mikor melyiket fejlesszük, hiszen meglepően jó és hasznos mindegyik, még akkor is ha lesznek olyanok amik első ránézésre hasonlónak tűnnek. Az elején szerintem érdemes mindegyiket megvenni és kitapasztalni, hogy mikor melyik a leghatásosabb, mert a későbbi pályákon érezhető lesz a hiányuk.

Ha megvannak és kitanultuk a használatukat, kész vámpírfilmes szuperhős lesz belőlünk. Képesek leszünk nagy távolságokat át teleportálni, keresztül látni a falakon miközben ellenfeleink pirosan világítanak, a sötétség erőit magunk mellé állítva támadni vagy éppenséggel láthatatlannak lenni, villámgyorsan, hangtalanul gyilkolni vagy éppenséggel észrevétlenül elragadni valakit és kiszívni a vérét. Talán csak egy képességünk van amit rögtön az elején érdemes kimaxolni és ez nem más mint a vámpírpontok száma, ez határozza meg, hogy mennyi képességet használhatunk vérszívás nélkül, tankolni természetesen gyanútlan áldozatainkból tudunk, fejlődni pedig akkor lehet a leggyorsabban, ha sose vesznek észre minket. A legmagasabb pont akkor jár, ha egész szakaszokat vagy akár pályákat is megcsinálunk anélkül, hogy észrevennének minket. Meg kell tanulni a játék mechanikáját és elfogadni, hogy itt a lopakodás a legjobb megoldás, gondolkodni mindig lesz időnk és az ellenfelek nem olyan okosak, hogy komolyabban leizzadjunk miattuk. Tény viszont, hogy olyan nagy számmal jönnek ellenünk, hogy nem ritkán kell majd újrakezdenünk egy-egy szakaszt. Szóval aki utálja a trial&error típusú játékokat, mint amilyen mondjuk a Limbo volt annak idején, az semmiképpen se vágjon bele.

Ezek lettek volna a játék érdekesebb vonatkozásai, jöjjenek most akkor a rosszak. Én személy szerint szeretem a cell shade grafikát, de sajnos ami csodálatosan működött mondjuk a kettővel ezelőtti Prince of Persia esetében, az itt kissé depresszív hangulatot teremt. Az állandó sötétség, lilás viola fényben tündökölve kissé kiégeti a retinánkat és olyan hangulatot teremt, ami nem tesz feltétlenül jót az idegeinkkel. Magával a grafikával pedig nincsen probléma, szépen meg van az rajzolva, a bugok tengerével viszont már annál inkább, maga az engine azért hagyott csiszolnivalót maga után. Főhősünk sajnos teljesen érdektelen, mimikátlan, nehéz vele azonosulni, valljuk be rohadtul nem érdekel senkit mi lesz a sorsa, ahogyan más egyéb szereplőké sem, ebben nagy szerepet játszik a pocsék szinkronszínészek munkája, ami csak egy fokkal jobb a klasszikus VHS hangalámondásnál. Nulla érzelem, nulla színészi játék, amin a cell shade grafika korlátai se segítenek túl sokat. Az ellenfelek AI-ja mint azt már korábban írtam botrányos, sokszor akkor se vesznek észre minket, ha két centire tőlük éppen a haverjuk vérét szívjuk, vannak olyan helyek viszont ahol semmiképpen sem engednek át minket, csak akkor ha pontosan azt csináljuk ami előre ki lett találva, lehetünk bármilyen ügyesek, a sasszemek mindig ki fognak szúrni minket. Szóval a személyes szabadságunk eléggé le lett korlátozva, ha nem fejlesztünk ki minden képességet már az elején, szidni fogjuk a játékot rendesen.

Érezhető az anyagon a lelkesedés és pár remek újító ötlet, de sajnos az alacsony költségvetés is. Túl sok „lopakodós” játékkal játszottunk már ahhoz, hogy le kelljen mondanunk a lehetséges opciók tárházáról, itt csak és kizárólag lopakodni lehet, tehát aki megszokta a baj esetén való lövöldét és mészárlást (lásd Assassin's Creed, Hitman, Splinter Cell) az harctéri idegességet és agyvérzést fog kapni a Dark lassú és korlátozott játékmenetétől. Úgy vélem, semmi esetre se érdemelte meg azt a töménytelen mennyiségű köpködést, amit a világ kritikusaitól kapott, de azért AAA kategóriára se számítson senki. Jó hír viszont a hozzám hasonló achievement ribancoknak, hogy csupán 21 darab van a játékban, ezzel megteremtve a könnyű ezrezés lehetőségét. Aki bírja a kellemes, lassú víz partot mos akciót, szereti alaposan végiggondolni mit tegyen legközelebb és nem zavarja a középszerű játékmenet sem, az szerintem elégedett lesz ezzel a remek kis játékkal, éhségcsillapítónak tökéletes. Aki viszont nem, az inkább vegye elő valamelyik Assassint kimaxolás céljából, mert mint mindig most is el fog telni ez a július és nemsokára itt van az új Splinter Cell.

6/10