Az én E3-am.

Kicsit később sikerült nekikezdenem ennek a blogbejegyzésnek a tervezettnél, de talán nem is gond. Így, lassan egy hónap távlatából kicsit másképp fest az egész E3 (és poszt-E3) eseménysorozat, kicsit értek bennem a dolgok, talán picit változott is a véleményem egy-két dologról. Szóval jöjjön az elmúlt bő egy hónap, az én szemszögemből. Figyelem, csapongani fogok, nem írok mindenről, nem veszem figyelembe az időrendet és természetesen szigorúan magánvéleményt írok le, nem a szerkesztőség véleményét.

E3 előtt: az Apple hátulról settenkedik a nappaliba?

Az E3 első érdekes bejelentése még azelőtt történt, hogy a Microsoft ledobta az árbombát. Az Xbox keynote-l szinte egy időben volt az Apple szokásos WWDC konferenciája, melyen egy rakás dolog mellett (csak címszavakban - iOS7: pfuj, új Mac: szemeteskuka, új OSX: nem érint, stb, stb, stb) csak úgy apróságként ezer más dolog mellett bedobott az almás cég egy rövid kifejezést, ami azóta nagyon szöget ütött a fejembe: kontroller támogatás. Érdekes módon az első napokban teljesen más okból tetszett az ötlet, mint most. Akkor azt mondtam, hogy (kis túlzással) tessék, vége a handheldeknek, már nem lehet azt mondani, hogy csak tapiképernyő van. Ezt az ötletet azóta elvetettem - de legalábbis finomítottam - viszont azóta egy valamivel érdekesebb összeesküvés elmélet ütött szöget a fejembe: mi van, ha az Apple lényegében így indul a nappali felé? Elmondom, miért.

Idővisszatekerés, 2010 január vége, Steve Jobs bemutatja az iPadot, a világ pedig azt mondta rá: pfej. Nagyra nőtt iPhone, iTampon, és még sorolhatnám. Mi volt mégis, amivel első körben kiütéses győzelmet arattak? Egyszerű: a megjelenés pillanatában tele volt tömve appokkal, nem egy üres hardvert kaptál, hanem azonnal használni tudtad. Hónapokon belül pedig extrém mennyiségű alkalmazás, játék lett iPad kompatibilis.

Tekerjünk vissza a jelenbe, már elég régóta repdesnek a pletykák, hogy csak annyit kellene tennie a cégnek, hogy felkapcsolja az iOS appok futtatásának lehetőségét az Apple TV előtt és kész is a saját konzolja, de szerintem nem így van, hiszen míg az iPhone-iPad között (durván leegyszerűsítve) pusztán méretbeli különbségek voltak, addig egy asztali konzolhoz egészen más kell: első körben egy normális irányító.

Mi fog történni? (Az én pici álomvilágomban legalábbis.) A fejlesztők megkapják az APIt, a hardvergyártók elkezdenek szabványos irányítókat gyártani, az olyan játékok, melyek eddig is sírtak a kontrollerek iránt (Real Racing, Bastion, FPS-k, stb) egy szimpla frissítésben megkapják az irányító támogatást. Fogunk a buszon "iPhone az egyik kézbe, irányító a másikba" módon játszani? Szerintem elég kényelmetlen lenne, de itt jön a csel!

Tekerjünk előre az időben, 2014 év eleje: az Apple bejelenti az új konzolját / új változatát az Apple TV-nek - és első körben mondjuk háromszáz, tökéletesen rá optimalizált, kontrollerrel támogatott játékkal, mely lista fél éven belül ötszáz, egy éven belül kétezer lesz. Szokatlan lenne? Teljesen. Azonban amit eddig az OUYA, a GameStick és hasonló startupok próbálgattak kisebb-nagyobb sikerrel megoldani, a cupertinoiak elsöprő erővel tudnák a köztudatba lökni. Toldjuk meg az egészet egy tényleges Apple tévével (ami ugye akkor is készül, ha a cég kategorikusan tagadja), elég kemény kis bomba lenne.

Ez lesz? Ki tudja, én biztosan nem. De egy érdekes jövőkép lenne.

Microsoft: rosszkor, jó helyen

És akkor térjünk rá az este (reggel, délután, mikor olvasod) egyik főszereplőjére, a konzol biznisz fekete bárányára, a Nagy Megfigyelőre és a Jövő Megrontójára!

Ha pusztán az E3 showt nézzük, akkor azt kell mondanom, hogy a Microsoft megcsinálta azt, amiért tavaly (és tavalyelőtt, stb) annyira sírtunk: egy tökéletesen csak a játékokról szóló, csak a hardkór közönségnek szóló show-t. Kőkemény mészárlás? Megvolt. Filmszerű élmények? Naná. Csikorgó kerekek? Nem is egy! Kinect előtt ugráló gyerekek és fejlesztők? Egy darab se! Tavaly kaptunk volna egy ilyen konferenciát, még ma is a csodájára járnánk.

A sors fura fintora, hogy pont akkor sikerült egy ilyen "tökéletes" show-t összerakniuk, mikor a rajongók, a közönség és a sajtó legkevésbé volt kíváncsi rá. Pont akkor, mikor - szemben az előző évek trendjével - most kivételesen mindenki arra volt kíváncsi, amit máskor annyira gyűlölünk: a száraz technikai dolgokra. Pontosabban a használtjáték - DRM - Kinect tengely kérdéseire, melyeket viszont kínosan kerülték, legalábbis a nagyközönség előtt. A hármasból az első kettő azóta ugyebár már az enyészeté lett, úgyhogy maradjunk a Kinectnél egy kicsit. Az idei E3-ra, legalábbis a Microsoftos részére jellemző, hogy egy rakás információt csak félmondatokból, apró kerekasztal beszélgetésekből lehetett összeszedni, ehhez pedig nem mindenkinek volt türelme.

A Kinect jó példa erre: a Harmonix által fejlesztett Fantasiaról lehetett egy pillanatra hallani, de tudtok róla kicsivel több részletet? Pedig kint volt, ki lehetett próbálni és egész sok helyen lehetett olvasni / hallani, hogy igencsak jóra sikerült (nem lenne meglepő, azért csak Harmonix játékról beszélünk). Tudtátok, hogy a Dead Rising 3-ban ha ránk ugrik egy zombi, akkor elég csak megrázni magunkat és ezzel a főszereplő is lerázza magáról az élőhalottat? Ha belegondolunk teljesen jó megoldás, természetes reakció, nem kell elengedni az irányítót, teljesen együtt tud létezni a játékkal, de: Senki-Sehol-Nem-Reklámozta. Pedig az ilyen apróságok kellettek volna ahhoz, hogy el lehessen fogadtatni a Kinectet - és ilyen példák kellettek volna ahhoz, hogy el lehessen fogadtatni a többi, a cég által hozott döntést. Jó példa volt erre a Giant Bomb harmadik napos E3 podcastja, ahol Stephen "Stepto" Toulouse és Eric "e" Neustadter részletesen, jól érthetően és példákkal illusztrálva magyarázza el a Microsoft féle felhőrendszert és annak előnyeit. Ez kellett volna, nem mindenféle ködös sajtóközlemény és átlátszó marketing bullshit.

És ha már itt tartunk, meg kell jegyeznem, hogy azon kisebbség közé tartozom, aki nagyon sajnálja, hogy a Microsoft eltért az eredeti tervétől és meglépte azt, melyhez maximum a Dreamcast kivonást és a Saturn bejelentést / megjelenést tudom nagyságrendileg hasonlítani. Miért? Mert én már most is javarészt abban a jövőképben élek, amit a cég elképzelt és ami szerintem előbb-utóbb akkor is be fog következni, ha a mostani generáció egy hangos része foggal-körömmel kapaszkodik is a régi világba. Én már most digitálisan veszem a zenéimet, a könyveket, az appokat és játékokat - és még csak nem is gondolok arra, hogy nem tudom továbbértékesíteni őket. Én minden pillanatban kapcsolódok a netre, szabályosan kényelmetlenül érzem magam minimum egy 3G kapcsolat nélkül. És talán épp ezért nem éltem meg tragédiaként ezeket a megkötéseket.

Annál is inkább ez a 180 fokos fordulatot. (Oké, nem tragédiaként, de nem ugrottam ki a bőrömből a hallatán.) Vélem, hogy a digitális terjesztés a jövő és tetszett, hogy a Microsoft, még a potenciális (mit potenciális, száz százalék tuti biztos) kezdeti forgalomcsökkenést is felvállalva próbálja ezt bevezetni. Szinte biztos vagyok benne, hogy legkésőbb a generáció végére már mindkét gépen élni fog ez, vagy egy hasonló rendszer és talán érdemesebb lett volna most, fogakat összeszorítva belemenni, mintsem apránként, pici, tétova lépésekkel. És a fentiek miatt a hátraarcot nem tipikusan a rendszer és a szabályok, hanem inkább a céges kommunikáció csődjének látom: nem tudták meggyőzni az embereket a pozitívumokról, bár az is tény, hogy nem volt sok idejük rá.

Sokat gondolkodtam azon, én hogyan oldottam volna meg ezt a helyzetet. A teljes hátraarc helyett talán megpróbáltam volna opcionálissá tenni a különböző fícsöröket, kialakítani egy hibrid rendszert, mely lényegében használat közben tudná meggyőzni az embereket bizonyos rendszerek előnyéről (vagy hátrányáról, természetesen). Akarsz játékokat cserélni? Megteheted, de cserébe lemondasz erről és erről és erről a lehetőségről. Lemezről akarod futtatni a játékot? No problem, viszont nálad lesz töltési idő, másnál nem, te nem tudsz instant váltani, más igen. Használtan akarod venni? Csak nyugodtan, de az online boltunkból olcsóbb és akár ott is vissza tudod cserélni. Elfogadom, lényegesen bonyolultabb lett volna ezt megvalósítani, mint egy day1 patch-csel kinyírni az összes funkciót, de hosszú távon talán egyszerűbben lehetett volna támogatást nyerni.

Még egy utolsó dolog: az ár. 499 euró, nem olcsó, szerintem annyira nem is drága. Értelemszerűen mindenki másképp éli meg anyagi helyzetétől és kiadásmenedzsmentjétől függően, magamról tudom, hogy nem az a 100 euró fog dönteni.

Intermezzo: Nintendo

Csak röviden, mert a Direct is rövid volt. Jönnek játékok. Olyanok, amik nem érdekelnek. Ettől függetlenül biztos jók lesznek, aki szereti őket, az biztos örül nekik. Nekem nem tetszettek, de ez inkább a gép és én közöttem lévő inkompatibilitást (fanboy üzemmód: lelki szegénységemet) bizonyítja, semmint a választék minőségét. Ennyi.

Sony: PR 101

A Sony gyakorlatilag szinte bármit csinálhatott volna az E3-n, valószínűleg ha show helyett csak egy "399 USD - no DRM" feliratú lapocskát osztanak szét azzal is "nyertek" volna (feltételezve, hogy versenyről van szó). Viszont ők inkább továbbmentek és a (durván sarkítva) semmit olyan tökéletesen sikerült eladniuk, hogy azt tanítani kellene.

Mondjuk az sokat elmond a show-ról (de inkább a viszonyomról az előadáshoz), hogy így egy szűk hónap távlatából szinte semmire nem emlékszem belőle. Mindenféle előkeresés nélkül annyi maradt meg, hogy volt egy új játékról néhány snitt (ugyebár a The Order: 1886), meg a végén lévő petárda dobálás. Nomeg az, hogy olyan tökéletesen építettek a versenytárs hibáira, olyan erőteljesen és dinamikusan és profin tudták a saját marketing bullshit adagukat nyomni, hogy még így hetek múlva is elismerően kell csettintenem.

Élmény volt figyelni, ahogy tüzelték fel a tömeget (még akkor is, ha az adott tömeg valóban pont az volt, akinek édes mindegy, hogy mennyibe kerül a gép és milyen védelmet használnak), hogyan élesítették a bombát, hogy robbanhasson az utolsó percben és amire talán még nem volt példa: hogyan tudjanak egy alapvetően negatív változást (fizetős multi) olyan gyönyörűen eldugni a mantrák közé, hogy a tömeg még azt is vadul éljenezze. Ez utóbbi volt, ami miatt tényleg zseniálisnak éreztem az egészet, és meg kell emelnem a kalapom.

És a nagyon durva az, hogy ha belegondolunk, ennyi volt a Sony felhozatala. Egy árcímke és a status quo üzenete, köretként néhány játékkal felszolgálva. Bármikor máskor teli torokból szidtunk volna egy ilyen konferenciát - most pontosan ennyi kellett a dicsőséghez.

Kell-e nextgen?

Olvasói részről felmerült kérdés / kérés, hogy foglaljunk állást valamelyik konzol és úgy egészében a nextgen jelenség mellett. Nos, az én válaszom igencsak fals képet mutat, lévén vagyok annyira kütyübuzi, hogy elég egy tetszetős dobozba pakolni néhány tranzisztort és már készítem is a tárcám. (Típuspélda: napok óta szemezek a Wii Minivel, miközben bizton tudom, hogy valószínűleg még bekapcsolva se lenne nálam. Csak masina - tetszik - kell.)

Éppen ezért részemről nincs nyertese az E3-nak, nagyon szívesen fogok a megjelenés környékén valamelyik gépbe beruházni (nehéz döntés lesz a sorrend felállítása, mindkét masinánál van olyan játék, amiért szívesen megvenném). Nem tántorított el az ár, a funkciók, de még a Mindig Megfigyelő És A Háttérhatalomnak A Pucér Seggemet Megmutató Kinect sem. Nextgen, ősszel találkozunk!