Mi a baj az XBONE-nal?

Mikor boldog egy ember? Erre sokféle megközelítésből lehet sokféle feleletet adni, de most szűkítsük le egy viszonylag egyszerű, ám kellőképpen átfogó válaszra, ami így hangzik: akkor, ha 1.: kiegyensúlyozott a családi környezete; 2.: azt csinálja munkaként amit szeret; és 3.: egészséges.

Itt most a 2. pontot fogom tovább részletezni. Egy ember predesztinált arra, hogy nagyjából milyen munkában fogja örömét lelni. Nem kell felhördülni, nem kasztrendszerre gondolok, egészen egyszerűen annyi hogy X.Y. a veleszületett képességei alapján jó lesz valamiben, sokkal jobb lesz egy adott területen mint máshol, és a sikerélmény automatikusan ezt "jelöli ki" az ő számára. Ez így természetes, így egészséges. (Persze lehetnek kivételes esetek, amikor valakiben benne van a "minél többet kipróbálni"-vágy is, de ezt most tegyük is zárójelbe. Ugye világos, hogy egy mérnök nem sűrűn fog mondjuk balettet koreografálni.) Bárki úgy tud jól, természetesen, egészségesen, normálisan illeszkedni a társadalomba azaz egy magasabban szerveződő rendszerbe, ha azt csinálja amit szeret, amire "rendeltetett". Ebből és csak ebből sülhet ki valami jó a számára is, és az egész társadalom számára is.

Egy család, egy közösség, egy ország, de egy vállalkozás, cég, globális multi is mind a szerveződés magasabb szintjei, de tekinthetők ugyanúgy egységes entitásnak, mint egy személy, méghozzá ugyanazokkal a "boldogság"-feltételekkel, természetesen lefordítva a maguk nyelvére. Esetünkben ez azt jelenti, hogy egy cég arra jött-e létre, arra szerveződött-e meg, azon van-e a hangsúly, hogy kielégítsen felmerülő igényeket? Tehát születésétől kezdve abban volt-e jó, arra predesztinált vajon, hogy szórakoztasson? Ez a mentalitás hajtja? A vezetői, akik meghatározzák az irányvonalaikat, elhivatottak ebben?

Vagy semmi más okuk nincs az egészre, mint a pénzszerzés, semmi de semmi más nem motiválja őket, csak az hogy minél több profitot termeljenek?

Itt is vagyunk a lényegnél: a baj az - nem is magával a szerencsétlen termékkel, a dobozzal magával, hanem: - a Microsofttal, hogy lépten-nyomon az derül ki, ők bizony a második csoportba tartoznak. Nem az az életfeladatuk, hogy neked és embertársaidnak élményt nyújtsanak, ők csak észrevették, hogy ebben van biznisz, és rámozdultak. Minden apró rezdülésükből süt ez a fajta mentalitás. Számukra teljesen mellékes, hogy eközben persze tényleg tudnak örömet is okozni addig, amíg a kapzsiságuk még nem annyira nyilvánvaló, hogy ez szemet szúrjon. Ennek alátámasztására most itt csak egyetlen konkrét példát idéznék az elmúlt napok "pletykáiból": a Kinect 2 természetesen képes megszámolni hogy hányan vannak a szobában, és ha többen, mint amennyit az épp használt tartalom licensze engedélyez, akkor megszakítja a szolgáltatást, és felszólít a többletdíjak befizetésére... Itt álljunk meg egy pillanatra, kis kitérő. Sokaknak nevetséges, vagy fura, vagy hihetetlen az, amikor egyesek (mint például én) úgynevezett "összeesküvés-elméleteket" taglalunk. A hangadók általában teli szájjal röhögve próbálják lejáratni az olyan gondolatokat, mint például hogy mindenkit meg akarnak figyelni stb. Ezt úgy képzelik el, hogy az új-ÁVH-sok ülnek a bunkerben, és mint a biztonsági őrök lesik a sok kis monitoron az állampolgárokat a bekamerázott világban. Itt azonban más kép körvonalazódik. A moziban ugyebár egy ember vesz egy jegyet egy filmre, megnézi, kész, a jegy kuka. Korongon megvéve viszont akárki, akárhányszor megnézheti. De nem ám akkor, ha az ügyes kis Kinect figyel! Ez már lehetőséget ad arra, hogy ebből is sápot húzzanak. Játékok dettó. A válasz persze az lehet, hogy aki továbbadna egy játékot, készít hozzá egy külön profilt, és azzal együtt adja tovább. Ők meg majd kitalálják, hogy lesz arcfelismerés is (létező technológia). Erre mi majd egy maszkban csináljuk a profilképünket, és az is megy a játékkal. Ők pedig meglépik az ujjlenyomatazonosítást, a retinaszkent, vagy egyéb biometrikus azonosítókat, netán a bőr alá ültetett RFID-csipet, mint a kutyuliknál. Kitérő vége. Látod, hogy van egy út, amire ezek ráléptek, és látod hogy ez hova vezet? Mindez azért, mert nekik nem természetes, hogynemondjam "istenadta" feladatuk az amibe belekontárkodtak, hanem egyedül a pénz miatt csinálják (haladóbb "konteós"oknak: meg persze a kontroll kiépítése miatt ;) ). Persze, a Sony, a Nintendo, vagy akármilyen cég sosem fog profit nélkül működni, mert anélkül ez nem lehetséges. Csak az a kérdés, hogy az ő stratégiájukból, mentalitásukból, nyilatkozataikból, viselkedésükből mit szűrsz le, melyik van náluk az első helyen, és melyik a majdnem mellékes, de legalábbis másodlagos? Egy Adam Orth megnyilvánulás kontra Sony fejesek sajtótájékoztatója a PSN-hack miatt, ahol felálltak és meghajolva kértek bocsánatot. Nem tartom színészkedésnek, őszinte volt. Persze Adam Orth is, csak az ő szájából az jött, ami azt a céget jellemzi, ahol dolgozott - mert azért végül kirúgták, pont az őszintesége miatt: kimondta, amit titokban akartak tartani.

Ilyen dolgokból látszik, hogy valaki, vagy egy cég, mit miért csinál, hogy egészségesen illeszkedik a civilizáció rendjébe, vagy egy rákos daganatként semmi más nem hajtja, mint a puszta önös érdek.

Térjünk vissza az elején bemutatott ember-léptékű megközelítéshez: ha az egyén/cég azt csinálja amit szeret, mert jól csinálja, akkor ő is boldog és a környezete is boldog, mert a saját maga és a környezete megelégedésére végzi a felvállalt munkáját. Akkor pozitív visszajelzéseket adnak egymásnak. Ha nem azt csinálja, vagy ha egyenesen valami másért, pusztán pénzért, neadjisten egyéb hátsó szándékkal fog bele valamibe, abból előbb-utóbb baj lesz, mert hazugságra semmi sem épülhet hosszú távon, úgyis minden kiderül. Akkor áll elő az a helyzet, hogy magyarázkodni kell, akkor jönnek a "rosszakarók", akkor válnak köznevetség és közutálat tárgyává. Ok-okozat.

Én nem vagyok fanboy. Nem ajnározom a Sony-t, se mást. De William Henry Gates III. és a cége azóta gyanús, amióta az eszemet tudom. "Fiataloknak": ez jóval a konzoliparba lépésük előtti időkbe datálódik. Amit azóta megtudtam róluk, igazolta a korábbi ellenérzéseket. Semmit sem akarok szájba rágni, ezért a végére csak egy keresőszót írok: eugenika. Meg fogsz lepődni, ha begépeled kedvenc keresőnkbe (ami nem a bingbong :P), és figyeled hogy mire egészíti ki automatikusan.