Kilépés / Kilégzés

Egyetlen dolog biztos az életben: nincs igazam. A múltra visszanézve ha én bármikor vehemensen állítottam valamiről, hogy márpedig ez így és így van, akkor fél év, egy év, x év távlatából mindig arra kellett rádöbbennem, hogy mennyire nem volt igazam.

Persze lehet az is, hogy változik az, amit igaznak tartok. Ez is lehet. De hogy most végre mindezt egy példával is illusztráljam: az "AAA" játékok világáról és az ezekkel kapcsolatos elvárásokról van szó, természetesen. Tisztán emlékszem, hogy 2006 és 2008 között az összes frissen bevezetett World of Warcraft-változtatásnál tudtam, hogy mennyire JÓ változtatásokról van szó, és mennyire szükségesek ezek a "csiszoltabb" játékélmény érdekében - fél évtized távlatából nézve persze tök nyilvánvaló, hogy valójában apró darabonként szedték szét a közösséget, amire az egész játék épült. Whatever.

Vagy itt van például a Blizzard Real ID fiaskója, vagy a Diablo III RMAH/Mindig Online dolgai. Félreértés ne essék: a mindig online, ha jól van megvalósítva, engem nem zavar. Egész zsánerek épülnek rá: online multiplayer játékok, online akciórpg-k (mint például a Path of Exile, a Diablo III), vagy épp az MMORPG-k. Ennek ellenére simán és könnyedén "dealbreaker" kategóriába kerül a Microsoft új konzolgépe nálam, ha megköveteli a folyamatos netkapcsolatot. A SimCity nevetséges indulása, majd az azt követő még nevetségesebb PR-reakciók arra döbbentettek rá, hogy valójában nem is rossz, hogy egyre inkább nyílt lapokkal játszanak a nagy kiadók és cégek.

Játsszunk csak nyílt lapokkal. Ha te VALÓBAN ezt kínálod, akkor én nem kérek belőle.

És ez ennyire egyszerű.

..még az egész őrület, az egész AAA-biznisz, a fókusztesztelés, a marketingmaszlagok, a Metacritic-ponthajkurászás világa előtt volt egy olyan érzésem, hogy "Hm. Mennyire jó is pécés játékosnak lenni. Itt van a Diablo, a StarCraft, az UFO és a Heroes - nem mennek sehová. Telnek az évek, ezek meg még mindig a legjobbnak számítanak."

Ehhez képest a konzolos, de annál inkább a nagykonzolos felület? Az online csatamezők azelőtt halnak ki, mielőtt a versenyzők a pályára lépnének. Az igazán érdekes, komolyabb stratégiai mélységgel és komplexitással bíró SRPG-k maximum handheld konzolon kerülhetnek a játékosok kezeibe - és még akkor is örülnünk kell, ha Európába eljutnak!

És amikor egy ajtó becsukódik, egy másik kinyílik. Miközben egyre kevesebb figyelmet szentelek az "AAA-csodák", az évről évre érkező military shooterek és pszichopata-szimulátorok valóságának, úgy nyílnak meg az újabb és újabb lehetőségek. Lehet, hogy érdemes lesz megint kézikonzolt vennem. Lehet, hogy feláll a saját lábán a Wii U, még ha nem is lesz túlságosan nagy szoftverellátottsága. Nem baj, az Activision, az Ubisoft és az EA-címekre amúgy sem lenne sok szükségem egy Nintendo-konzolon.

Vannak indie csodák. Vannak készülő izgalmak (0x10c, valaki? Hogy a Kickstarteren befutott rpg feltámadások tucatjait ne is említsem), vannak veterán profik, akik még mindig tudnak nagy dolgokat letenni az asztalra (Hideki Kamiya, Harada-san, Yoshinori Ono, stb.), és vannak érdekes, izgalmas alternatívák.

Nem érdekel az E3. Nem érdekel, hogy hogyan próbálja a Microsoft tompítani a "mindig online" bejelentésüket néhány előre ledobott bombával. Nem érdekel, hogy mennyire jó az a 8gb GDDR5, ha a sima DDR3-al vetjük össze. És nem érdekel, hogy hány fejlesztőcsapatot kell túlórában hajszolni ahhoz, hogy a következő ősszel is legyen egy Assassin's Creed vagy Call of Duty az asztalunkon.

....és fura, de mindez jó érzés. Rohadtul kíváncsi vagyok, hogy mikor fogom úgy érezni, hogy mindez a hablatyolás hazugság vagy önáltatás volt csupán. Biztos lesz ilyen idő is. Amikor a 3d szemüveget felcsatolva először szúrhatok majd herén egy szerencsétlen nigériai zsoldost a valósághű Kill with Guns: Back in Africa játékban, miközben már töltődik az exkluzív pre-order DLC hozzá, meg a legújabb acsi-pakk, na akkor fogok én visszaesni! Ugye? :D

Aligha.