Kedvenc játékzenék #5

A lenti számok listája egyébként akár egyfajta "mivel játszottam az utóbbi hónapokban" jellegű játékosnaplónak is elmenne, bár nem teljes a felsorolás, mert a Hitman: Absolution például hiányzik, a Silent Hill: Book of Memoriessal meg egyáltalán nem is játszottam.

A legtöbbről a Mondóban, a Ni no Kuniról itt az oldalon és a fórumon is leírtam a véleményem, mással meg nem nagyon volt időm játszani, így mostanában kissé elhanyagoltam célját vesztett blogomat, de lesz ez még így se.

Na de elég a monologizálásból, hadd szóljon a zene!

Sakuraba Motoi: Divine Solitude (Dark Souls)

A Dark Soulst már több bejegyzésben is méltattam, a zenéiből pedig szinte valamennyit idetehettem volna, de a hely szűke miatt végül a fenti dal mellett döntöttem, amelyet rajtam kívül Ikaruga is nagyon szeret, és még az igen kritikus DarkVenom is feleségül venné (mármint a dalt, nem Ikarugát).

Daniel Licht: Drunken Whaler (Dishonored)

A hátborzongató gyermekkórus, ami már az első gameplay trailer alatt megvett kilóra, pedig akkor még nem is sejtettem, mennyire kellemes, "egész Thiefes" élmény lesz a Dishonored. Egy jobb sztorit és kicsit kidolgozottabb karaktereket elbírt volna, de a profin felépített pályák többé-kevésbé kárpótoltak.

Combichrist: Sent to Destroy (DmC)

Nem nagyon szoktam a Combichristéhoz hasonló "hellektro" zenét hallgatni (a műfaj nevét is a wikipediáról lestem le), de a DmC soundtrackja összességében nagyon bejött, akárcsak a játék. Kicsit rövid, kicsit könnyű, viszont legalább végig tudtam vinni agyérgörcs nélkül, szemben az eredeti DMC-vel (tudom-tudom, kazuár vagyok).

Hisaishi Jō: Kokoro no Kakera (Ni no Kuni)

A Ni no Kuni zenéi esetében legalább olyan nehéz megállni minden második belinkelését, mint a Dark Souls esetében, úgyhogy egy huszárvágással megoldva a kérdést a betétdalt választottam. Ezek a japán zeneszerzők nagyon tudnak...

Jason Graves: A Call for Help (Tomb Raider)

A Tomb Raider soundtrackja abba a kategóriába esik, amelynek a legtöbb számát az atmoszférikus jellege miatt önmagában annyira nem nagy élmény hallgatni, a játék történéseit viszont szuperül kiegészíti. Azért sikerült találnom kedvemre valót, hiszen az A Call for Help szól a rádiótorony emlékezetes megmászásakor.

Akira Yamaoka: Love Psalm (Silent Hill: Book of Memories)

A lista kakukktojása, ugyanis a játékkal egyáltalán nem játszottam, Karez viszont volt oly' kedves, és nemrég felhívta a figyelmemet erre a nagyszerű dalra. Köszi még egyszer, azóta sem bírok lejönni róla!