Fight Club - A Generáció Klasszikusai

Előre leszögezem: ez a top10 lesz a legszubjektívebb. Nálam a bunyós játék sosem a mély harcrendszerről, a tökéletesen balanszolt karakterekről és a lagmentes online szegmensről szólt, hanem sokkal inkább a hangulatról és a szórakoztatásról...igen, kocaharcos vagyok...so what?

10 - Blazblue - Calamity Trigger, Continuum Shift (2009, 2010)

A Guilty Gear szériáért felelős Arc System rendes hagyománytisztelőként a bevált formulákon nem sokat változtatott, továbbra is gyönyörűen animált, 2D-s effektparádé tolnak az arcunkba, csak a szereplőgárdát cserélték le. A létszám mintha kicsit alacsony lenne, de cserébe a betegnél is betegebb, tipikusan japán animehősök gyakják egymást.

9 - Dead or Alive 4,5 (2005, 2012)

Soha nem tudtam hova tenni ezt a szériát...mindegyik részével elszórakoztam egy ideig, de valahogy nem sikerült a szívembe zárni. A fura, balettra hajazó, túlfolyó, irreális mozgásanimációk, jellegtelen, sablonos főszereplők, akiket nem titkoltan a lengő csöcsökkel próbálnak megszerettetni és a túlcsicsázott, plasztik, látvány védjegyei a Doának, amit lehet szeretni, vagy nem szeretni, de érdekes módon mégis ezek együttese kölcsönöz neki egy egyedi stílust, amivel a Virtua Fightert már simán beelőzte.

8 - SoulCalibur IV, V (2008, 2012)

A nagy múltra visszatekintő középkori kardozósdi annyira jól szerepelt az előző generáción, hogy a magasra rakott lécet kétszeri próbálkozásra se sikerült megugrani. A negyedikben vendégszereplő Yoda, Darth Vader és Starkiller nem kicsit osztotta meg a közízlést, (nekem bejöttek) rányomva bélyegét a megítélésre, az ötödik, megfiatalított rész pedig a grafikát leszámítva mindenben visszalépés volt, de még így is az élvezhető kategóriába sorolandó.

7 - Tekken 6 (2009)

A legenda újabb hullámvölgye és nálam a totális elidegenedés kezdete. Az 5 maga volt az újjászületés, annyira méltó, annyira friss és csiszolt volt, hogy kár lenne összevetni, hogy hozzá képest mi nyújt a 6. Kicsit lélektelenebb, kicsit esetlenebb, az új hősökkel se találtak célba és minden negatív érzésemet a hiányérzet táplálja, de a lelátókon még így is nagy az üdvrivalgás. Azért ez még mindig a Mi Tekkenünk.

6 - Naruto Shippuuden - Ultimate Ninja Storm 2 (2010)

Már a mászkálós Naruto játéknál is leírtam, hogy ilyennek kell lennie egy igazi anime feldolgozásnak, de most újra magamat kell ismételnem. Ott a bunyókat átkötő kötetlen kalandozáson volt a hangsúly, itt pedig azokat a bizonyos összecsapásokat helyezték a középpontba, méltó módon a remek alapanyaghoz, annak minden epikusságával és izgalmával.

5 - Mortal Kombat (2011)

A Mortal sorozat folyamatosan próbált megújulni, küszködve az új ötletekkel és lehetőségekkel, de szerencsére most az egyszer hagyták ezt a picsába és visszatértek a jól bejáratott alapokhoz és azt tupírozták tovább. A 3D-vel való erőlködés a sok felesleges elemmel együtt repült a deadpoolba, a csontig mart váz pedig kapott egy szép új ruhát, majd choose your destiny kiáltással berugdosták az arénába...sok sok fatalityvel az 5. helyig tudta magát feltornázni.

4 - Tekken Tag Tournament 2 (2012)

És felvillana ama bizonyos fény az alagút végén. Bár engem még mindig nem tudott meggyőzni, azért azt elismerem, hogy Namcoéknal a sok picsánrugdosás után végre összekapták magukat és egy nevéhez méltó spinoff folytatással örvendeztették a rajongókat. Csillió karakter, csilliárd kombó és megannyi online átvirrasztott éjszaka tanúskodik, hogy a Mishima famíliának még mindig létjogosultsága van a panteonban.

3 - Street Fighter IV (2009)

Már a Mortal rehabilitációja is élményszámba ment, de amit a Capcomnál műveltek az ősatyával az példaértékű. Olyan telitalálat művészi stílussal sikerült felruházni, amitől annyira üde, annyira újszerű, de mégis minden ízében klasszikus és hagyománytisztelő. Kiemelném a tökéletesen smooth irányítást, ahol végre nem kell görcsölni egy-egy szuper előhozásával, a karekterfelhozatal pedig már az első kiadásban is remekelt, de az újrakiadásokban ezt is tudták még hova fokozni.

2 - Street Fighter X Tekken (2012)

Mégis mi lehet jobb a Tekkennél és az Street Fighternél? Természetesen az, ha egymásnak eresztik a két legendát. Ez az elsőre elképzelhetetlennek tűnő házasság végül két szerelemgyermekben ölt testet (a Tekken X Street Fightert egyelőre homály fedi), aminek elsőszülötte a Street Fighterek szellemiségét örökölte. A Tekken hőseit bravúrosan "efesítették", mind fizimiskájukban mind jellegzetes mozgáskultúrájukkal, a tag rendszer beültetése pedig csak hab a gyerkőc tortáján. Egyedül csak azt tartom gusztustalannak, hogy kiveszett a verekedős játékokból a titkos karakterek megnyitásának lehetősége, a helyét pedig a "perkálj, ha több szereplőt akarsz" mentalitás vette át.

1 - Marvel vs Capcom 3 (2011)

Na igen. Mondtam, hogy ez egy szubjektív lista. Az én ízlésemnek ez az ideális fight game. Nekem a rövid távú sikerélmények kellenek és a felhőtlen szórakozás. A faszom se akar napokig gyakorolni, hogy megtanuljak egy karakterrel játszani. Én azt akarom, hogy Phoenix Wright halálra tiltakozza Pókembert. Nekem az kell, hogy Dante és Vergil sokadjára is összemérhesse tudását. Hogy Viewtiful Joe megmutassa Deadpoolnak, hogy kinek jobbak a beszólásai. Engem az hoz lázba, hogy Chris és Wesker Jillel karöltve páholja el az Avengers egész stábját. Nekem pont erről szól ez a stílus, hogy ne vegyük magunkat teljesen komolyan, mert az mindig csak vitákat szül. Élvezkedjünk önfeledten és erre a MvC3 egy nagyon jó megoldás.

folyt.köv.