10-15 óra közöttire lőném be a végigjátszást. A sztorinak 71%-os teljesítettségnél lett vége, ez kb. egy nem végigszaladós, de nem is minden galambot megtalálós játékstílus eredménye. A sorozathoz eddig annyi közöm volt, hogy ellenszenvesnek tartottam a főszereplőt kinézete alapján, és részben emiatt részben érdektelenség miatt nem kapcsoltam be soha egyetlen korábbi részt sem.
A 2013-as részben tulajdonképpen tökéletes a játékmenet. Elejétől végéig baromira odafigyeltek mindenre, jól van adagolva a ugrabugra/puzzle/dara (ebből azért lehetett volna kevesebb, de szerencsére nem Uncharted/Gears of War szintű így sem). Amikor már a rendelkezésre álló eszközöket/skilleket kiismerted, kapod az újabbakat, nem fullad unalomba a játékmenet. (Lehet ezeket fejleszteni, de a végére kb. minden ki lesz maxolva, úgyhogy nem biztos, hogy sok értelme van ennek az RPG-s elemnek.) Engem végül a sok QTE sem zavart, hiszen ez az ára a filmszerűségnek. Ami különösen tetszett még az a saját karakter mozgása. Igaz, hogy a játékos csak az előre gombot nyomja, de Lara alkalmazkodik a környezethez, tapogatja a falat, ijedten nézeget körbe, meggyújtja magának a fáklyát, leguggol stb. Ezek életszerűvé teszik az egészet, és jó érzés, hogy nem nekem kell mindent managelni, de ami konkrét játékmenetben is jelentős újításnak hatott az az, hogy elbújás valami mögött/fedezékből kikukucskálás/kilövés is mind automatizált, nincs neki külön gomb. Ha van ellenség a közelben és fal/láda/stb. mögött van, akkor behúzódik magától fedezékbe. Sokkal kényelmesebb ez a megoldás azokhoz képest, amiket eddig láttam.
A pályák is szépek, jó, hogy változik a környezet (az elején a sok vérrel/csontvázzal és koromsötéttel inkább egy horror játékra emlékeztet, de azért ez szerencsére csak az első órára jellemző). Viszont gyakran volt olyan érzésem, hogy minden csak oda van készítve nekem, hogy tovább tudjak haladni. Nem egyszer fordult elő, hogy már jó előre láttam, hogy házak és robbanó hordók vannak előttem, ilyenkor mindig sóhajtottam egyet, hogy na akkor jöhet az ólomtöltés. Mert az kell, némelyik ellenségnek még a feje is el tud viselni sokat belőle. Sőt, vannak olyan boss fight-ok, hogy a csupasz fejükbe végtelen (!) mennyiségű golyót/robbanótöltetet lehet belerakni, és nem lesz bajuk.
De ami ennél sokkal jobban zavart, az a történet/hihetőség. Ugyanazt meg tudom ismételni, mint a Dead Space 3 esetén mondtam: nagyon szánalmas, ahogy mindig mesterségesen leválasztanak a csapatról. Itt egy sziget tele gépfegyveres ellenségekkel, maradjunk együtt, hogy legyen esélyünk túlélésre, de a kis 20 éves lányt küldjük el egyedül mindenhova, vagy hagyjuk elmenni mindenfele, mi addig melegszünk a tűznél. Folyamatosan felmerül a kérdés, hogy ha én bárhová legalább 20 ember megölésével, és fél óra extrém sport keretében tudok eljutni, akkor a kövér séf és társai hogy jutnak el mindenhova előbb, mint én. Ha véletlenül úgy futsz össze a csapattagokkal, hogy nem választ el fal/kerítés/mélység egymástól, akkor is megnyugodhatsz, hogy valami alibivel fél percen belül elágaznak útjaitok, és egyedül folytatod. Világos, hogy a játékmenet arra lett kitalálva, hogy egyedül haladj, és furán nézne ki, ha mögötted még 5-en lógnának a kötélen, de ez így ebben a formában akkor is olcsó megoldás. A történet egyébként sablonos b filmeket idézi, a szereplőkről pedig szinte semmi nem derül ki. Uncharted sorozatban összehasonlíthatatlanul jobbak az átvezetők, és a karakterek, ebben a játékban nem érdemes ilyesmit várni. (Egyébként Uncharted-nél maradva azt viszont örömmel tapasztaltam, hogy Larában kevesebb Rambo vér folyik, mint Drake-ben. A játék végére nem éreztem, hogy a főszereplő véreskezű tömegmészáros, csak sima hidegvérű sorozatgyilkos.) Én picit reméltem, hogy a történet alakításánál is hasonlóképpen járnak el, mint a főszereplő létrehozásánál: a földön maradnak. Sajnos azonban a temészetfeletti dolgok, zombik innen sem hiányozhatnak. Ezt már nem is rakom spoilerbe, mert úgy látszik, hogy a kaland műfaj nem létezhet zombik és isteni erők nélkül. Pedig nem sértődtem volna meg ha ezúttal nem tették volna tiszteletüket. Szerintem soha nem lesz tőlük érdekesebb a történet, inkább elveszik a történések súlyát.
Mindenesetre ha át tudok siklani afelett, hogy unalmas és klisé a történet, karakterek pedig gyakorlatilag nincsenek, csak jellegtelen szereplők, akkor előttem van egy nagyon minőségi játék, ami az elejétől a végéig aprólékosan el van készítve, jó érzés játszani vele és a gyakori mentéseivel és a beépített súgóval abszolút játékosbarát. A pontozásnál is csak az előbb említett kellemetlenségek miatt tudok levonni a 10-ből, és a mai játékok mellett két pontot csak emiatt túlzás lenne levonni.
9/10