A Sony és a következő generáció

A Sony saját bevallása szerint tíz évre tervezett a Playstation 3-mal, ami nem csoda: az annyira dicsőített, ám szuperösszetett Cell processzor kifejlesztése annak idején dollár milliárdokba került, a konzol eladások maguk csak nem olyan régóta kezdtek el jelentős hasznot hozni a konyhára - mint tudjuk, az extrémen magas gyártási költséggel bíró PS3-at a Sony nagyon sokáig veszteséggel árulta -, a cirka hetvenmillió otthoni hármas Playstation pedig megfelelő felvevőbázist biztosít immár. A Sony gépe ráadásul -, hisz később jelent meg -, jelentősen erősebb az Xboxnál, főleg most, hogy már ki is tudják használni azt a fejlesztők: kevésbé, vagy szinte egyáltalán nem érezzük elavultnak a csúcs PS3-as címek külcsínét, míg Xbox360-nál azért a high-end PC-khez szokott szem már kicsit lázadozik (nem trollkodásból írom). Akkor hát miért olyan sürgős mégis a mamutcégnek a generációváltás, mikor még friss kézikonoljukat, a Vitát sem tudták kellően felfuttatni?!

Nos, alapjáraton rohadtul nem lenne sürgős nekik. Egyszerűen csak nem akarnak lemaradni az Xbox-szal szemben, mint tették azt 2005-2006-ban. Akkoriban ugyanis nem láthatták a jövőt a Sony-nál, mely most már kristálytiszta: multiplayer és közösségi média. Nem csak egy dobozt rakunk a tévé alá, hanem egy szociális közeget is választunk általa: a Live-on vagy a PS Networkokön fogjuk tartani játékostársainkkal a kapcsolatot, melyik lesz a helye a szokásos hétvégi Fifa partiknak?! Ha PS-t veszünk először és arra kezdjük el gyűjteni a játékokat, valószínűbb, hogy később, az Xbox után is az marad fő platformunk és egyre több virtuális barátunkat, (sport)társunkat fogjuk oda csábítani.

Persze, sokat számítanak az exkluzív címek is, ám a legtöbb elemző egyetért abban, hogy a következő generációban ezekből sokkal kevesebb lesz. Még nagyon nehéz megítélni, de a legtöbben mintegy egy-másfélszeresére becsülik a leendő AAA címek fejlesztési költségét és munkaidejét a mostani top programokhoz képest: ennyivel több erőforrás szükséges majd a sokkal szebb grafika, kidolgozottabb mesterséges intelligencia és nagyobb pályák megtervezéséhez. Mondanunk sem kell, ezen növekvő költségeket nehéz behozni úgy, ha csak egy platformra elérhető a program. Mivel a PS4 sokkal „PC közelibb” és könnyebben programozható lesz, mint a PS3, és nem valószínű, hogy a következő Xbox eltávolodna ettől a helyesen felvett útiránytól, valamint a gépek debütálási ideje is sokkal közelebbi lesz, tutira kisebbebb lesz köztük az erőbeli és a felépítésbeli különbség. Tehát az anyacégek (MS, Sony) által pénzelt projecteken kívül majdnem minden meg fog jelenni PS4-re és Xboxra egyaránt, legfeljebb az extra tartalmaknál láthatunk majd (ideiglenes) exkluzivitást.

Persze, megmaradnak a gépek nagy szériái Gran Turismo-tól a Halo-ig, melyek önmagukban játékos-milliókat jelentenek majd megjelenésükkor és „system seller” nevükhöz hűen valóban rengeteg gép eladásáért lesznek felelősek megjelenésük utáni pár hónapban. Ezek a rajongók („fanboyok”) jelentős erőt képviselnek, de ők valószínűleg úgysem tántoríthatók el kedvenc márkájuktól: aki a Gears of Warért van oda, és csak azért nagyon, az ígérjen bármit a Sony, úgyis a következő Xboxot veszi majd meg (először), és szintén, a Killzone, Uncharted stb. imádói úgyis megmaradnak a Sonynál. A kérdés nem az ő megtartásuk, lenyűgözésük: ők úgyis biztos „szavazók”. A fő erőt a nagy multiplatform nevek fogják képviselni: a PS vagy Xbox szervereken kezdünk el Call of Duty-zni vagy a legújabb sportprogramokkal játszani és barátokat, új ismerősöket gyűjteni. A multi csatározásokat a Sony összekapcsolja a közösségi médiák népszerű elemeivel: a Share gombbal minden eddiginél könnyebb lesz tartalmakat megosztani egymással, így a négyes Playstation pont ott lép óriásit előre, ahol a PS3-nak kezdetben komoly hiányosságai voltak.

Szőrmentén, de ehhez kapcsolódik az achievementek, trófeák rendszere is. A gyűjtögethető pontokat a Microsoft vezette be mintegy mellékes, sokadrangú feature-ként az Xbox360 debütálásakor, ám mint kiderült, a játékosok akkor is imádnak pontokat, trófeákat gyűjtögetni, ha annak igazából semmi gyakorlati „haszna” nincsen, csak minősíti teljesítményüket. Rengeteg netes oldal foglalkozik már az xboxos achievementekkel és játékosok tízmilliói gyűjtik azokat véres-habzó szájjal: sok esetben egy-egy program megvételénél is jelentős szerepet játszik, abban milyen (könnyű) achievementek szerepelnek. A Sony pedig borzasztó későn ismerte fel ennek jelentőségét és hogy mivé nőtte ki magát ez az egyszerű ötlet, és akkor is érthetetlenül sután léptek: a PS-es trófea rendszer sok sebből vérzik és igazságtalansága folytán nem ösztönöz annyira gyűjtögetésre, mint az Xbox szisztémája. Az, hogy trófea vadászból sokkal kevesebb van a késői debütálásnak is köszönhető: aki hozzákezdett már az „acsi” vadászatnak, ritkán kezd neki trófea körútnak is - nem vagyunk időmilliomosok. Esetleg a PS exkluzív címeknél, ám hogy a következő, mindkét platformon ugyanolyan gyönyörű Assassin's Creedet melyik gépre veszi meg, abban szerintem óriási szerepe lesz annak, hogy a trófeák vagy achievementek gyűjtögetésébe kezdett már bele.

A valódi fanatikusok persze úgyis beszerzik majd a Sony és a Microsoft gépét is, ám az igazán kimagasló eladásokat az fogja produkálni, akinek a konzoljára az avid gamerek rendszeresen megveszik a havi 1-2-3 címüket. Ahhoz, hogy ebben a versenyben a Sonynak reális esélye legyen, nem engedhette meg magának, hogy ismét végzetesen lemaradjon az Xboxtól - hát ezért, és nem más miatt ennyire sürgős a japán cégnek a generációváltás.