
Az ember hajlamos rossz döntéseket hozni, nap mint nap megesik, de mégis vannak olyan döntéshozások vagy szimpla reakciók, amik mélyebb sebeket égetnek a húsba. Ez lehet egy elmulasztott vallomás, egy lemondott program, egy gyerekkori félresiklás, akármi. A lényeg, hogy ezek beleégnek a tudatodba, amikre ha rágondolsz, ökölbe szorul a kezed vagy a beletörődően sóhajtasz. Az élet mindig olyan helyzetbe hoz, hogy akaratlanul is újra szembekerülsz ezekkel a ballépésekkel, főleg ha ezek kihatnak a jelen életedre is. Más ember lennék, ha ezek máshogy történnek? Minden bizonnyal. Kellene nekem az a másik élet? Nem hinném. Ha vissza tudnám csinálni a dolgokat és azzal megváltoztatnám a jelent, akkor másképp cselekednék? Kurvára nem. Érdemes ezeken rágódni? Kurvára nem. De azért tudja baszni az agyat rendesen.
Megbántam:
- hogy érettségi után nem kezdtem el egyből kitanulni a szakmámat....akkor most talán sokkal jobb fodrász lenne belőlem és kényelmesen megtudnék élni csak ebből.
- hogy apámat belerángattam 20 évesen egy félresiklott vállalkozásba, majd hosszú évekig tartott mire vissza tudtam nyerni a belém vetett bizalmát
- hogy megloptam a volt főnökömet. Vagy hogy nem loptam többet (lelkiismerettől függően)
- hogy lakáshitelt vettem fel
- hogy 15 évesen 8 év után abbahagytam a judot és ezzel felhagytam a sporttal.
- hogy rászoktam a cigire
- hogy részegen hagytam, hogy kiraboljanak és elvigyenek tőlem minden értéket, közte a kedvenc telefonomat (nokia 6230)
- hogy minden előzetes felspannolás ellenére is mindig hagytam, hogy megbasszon az ellenőr (pedig fejben milyen jól összeraktam a sztorikat)
- hogy levágattam a hosszú hajamat és kivettem a piercingjeimet
- hogy általános iskolában, amikor mentem le lifttel egy csajszival, aki nem kicsit bejött és miután ő megállította a liftet, én nem vettem a lapot...
- hogy valamit meglátok a boltban, de nem veszem meg, mondván, hogy majd visszajövök később...mindenki tudja, hogy ez hogy végződik
- hogy nem basztam pofán a Kapetter Gábort, amikor nekiállt kötekedni a suli udvarán...
- hogy nem mentem el a Rammstein és a Metallica koncertre pár éve...
- hogy eladtam az összes G.I. Joe-mat és Tini ninja teknőcömet meg Transformersemet 2000 ft-ért a pecsában
- hogy egy lovastáborba elvittem a Pong asztali videojátékomat és otthagytam...
- hogy félbehagytam xy könyvet, filmet, játékot, hogy majd egyszer később előveszem...
- hogy nem rendeltem elő időben a Ni No Kuni Wizard's Editiont
- hogy hülye blogsorozatokba fogok bele, amibe egy csomó energiámat beleölöm és a lófasz se kiváncsi rá
Nálatok mi a helyzet?
|
bánom, hogy életem első munkahelyén elpazaroltam egy csomó időt. /9 év/
- hogy későn költöztem ki Angliába.
- hogy a távolabbi rokonokkal szinte alig van kapcsolat /unokatesók, nagynénik-bácsik/
- hogy azzal a két csajjal hely hiányában nem jött össze.
- hogy elhagytam a videokamerám.
- hogy anno az MDMA-t nem magasabb áron adtam tovább.
- hogy sokszor nem tudok nemet mondani.
- hogy a brassói aprópecsenyét csak 29 éves koromban szerettem meg!
- hogy elmentem arra a focimeccsre, amin szétszakadt a keresztszalagom.
- hogy mióta nincs 100%-osan rendben a térdem, keveset mozgok.
- hogy az A+B-Hitelt nem törlesztettem, és a másfélszeresét kellett visszafizetnem egy behajtócégnek.
- hogy letöröltem az egyik ex-ről készült home videonkat
- hogy a jogsit azért nem tettem le, mert nem érdekelt /pedig már 130rongyban volt addigra./
amit tutira nem bánok:
- soha életemben nem cigarettáztam.
- egy dulakodás során bevertem egyet egy rendőrnek, amitől olyan adrenalinszint emelkedés volt, hogy megérte. /igaz, hogy utána ketten jöttek rám!
meg van még millió + 1, de kevés a hely!
...not everyone understands house music. it's a spiritual thing. a body thing. a soul thing.... house music.