Aszfaltbetyárok - A Generáció Klasszikusai

Stílszerűen száguldjunk tova a következő kategóriára, ahol is a versenyjátékokra emlékezek. soha nem voltam egy nagy autoverseny rajongó, általában egy-egy nagyobb lélegzetvételű kaland közé szoktam beékelni őket, mintegy levezetésként, de ebben a generációban picit jobban sikerült elmélyülnöm a zsáner szépségeiben, bár rajongó még így sem vált belőlem, de jó úton haladok.

A Generáció Klasszikusai - Aszfaltbetyárok

10 - Driver - San Francisco (2011)

A patinás sorozat még az első Playstation-on tette tiszteletét, kultstátuszát pedig témaválasztásának és megvalósításának egyaránt köszönheti. Tanner, a beépített rendőr kalandjai a San Francisco-i zsaru emlékezetes autós üldözéseit adaptálja játékba, saját szemszögből átélve, milyen az, amikor gengsztereknek soförködsz. Ha az első rész utánozhatatlan hangulatát nem is hozza a legutóbbi Driver, azért szégyenkeznie sincs oka. A shift intézménye pedig remek újítás és kényelmi funkciónak sem utolsó.

9 - Split/Second (2010)

A Disney Burnout koppintása nem várt meglepetés volt, ötvözte a rivális alapkoncepcióját saját ötleteivel, újításainak hála pedig egyéniséggel rendelkező száguldást kaptunk kézhez. A versenytársak szivatása a pályaelemek be-, le-, szét-, felrobbantásával új értelmet nyer, az útszakasz totális átalakítása elsőre talán kicsit furán hatott, de játék közben kiderült, hogy ez mennyire is geci dolog, és még működőképes is. A HUD nélküli játéktér pedig csak hab a tortán.

8 - Project Gotham Racing 3, 4 (2005, 2007)

Az arcade száguldás és a szimuláció határmezsgyéjén meglepően sikeresen lépdelő sorozat 4+1 részen keresztül szórakoztatta a nagyérdeműt, mielőtt végleg visszavonulót fújt volna. A kudos pontok hosszú elfoglaltságot biztosított a gyűjtögető életmódot folytatók számára, legutóbb pedig változatos időjárás és motorok gondoskodtak a változatosságról. Lassan ideje lenne rebootolni a drágát.

7 - Test Drive Unlimited 1, 2 (2006, 2011)

A tetszhalálból visszatérő franchise-nak nem kis renoméesést kellett jóvá tennie. Bevallom őszintén, hogy a dos-os felmenőre melegséggel gondolok vissza, de a psx korszakban végbement minősíthetetlenségbe zuhanás után én nem sok jóra számítottam, amikor a nyitott világ és Hawaii szabadságával kecsegtettek, de szerencsére nem nekem lett igazam. A pokoljárás után bravúros a visszatérés a köztudat sűrűn lakott vidékére.

6 - Motorstorm (2007), Pacific Rift (2008), Apocalypse (2011)

A Playstation exclusive széria nem ígér többet őrült száguldásnál és gondtalan kikapcsolódásnál és úgy hiszem nyugodt szívvel kimondhatjuk, hogy ezt maradéktalanul meg is kapjuk. Három rész, három különálló helyszín, egy közös eszme: zúzz és csapass, féket lehetőleg ne használj. Igazi árkád móka, a szimulátorokat kedvelők lehetőleg messziről kerüljék, ez most nem az ő szórakoztatásukra készült.

5 - Forza sorozat (2007,2009, 2011, 2012)

Nem úgy mint a Forza Motorsport, ami egy generáción belül 3-szor is tiszteletét tette (plusz egy meglehetősen jól sikerült TDU koppintós vendéghajtás), csiszolgatásaival pedig az egyetlen vállalható konkurenciája lett a GT-nek, ami azért nem is olyan kis szó. Amerikai konzol, amerikai szellemiség, de az motorsport iránti tisztelet és szerelem ugyanúgy tetten érhető, technikailag kifogástalan autóversenyt kapunk, tökéletes-közeli szimuláció, de valahogy mégse hatol a zsigerekbe. Nálam legalábbis.

4 - Burnout Paradise (2008)

A Playstationon 2-n futószalagra állított Burnout azon sorozatok sorát gyarapítja, ahol a részenkénti újításoknak és finomhangolásoknak hála mindig egy jókora lapáttal sikerült felülmúlni az előző epizódot, így a kultstátuszba való felemelkedés abszolút helyénvaló. A nyitott világgal operáló Paradise pedig ismét duplájára emelte a tétet, online kiegészítőinek hála pedig sokáig fenntartotta a játékosok érdeklődését.

3 - Need for Speed - Hot Pursuit (2010)

A Criterion saját árnyékukat átlépve, lélekmelegítő alázattal lehelt új életet abba a játéksorozatba, aminek talán ők is a legtöbbet köszönhetik. Ha nem lett volna NFS, talán ők se ebben a stílusban találták volna meg számításukat. A Hot Pursuit egy tiszteletadás, egy csiszolt mestermű, egy csoda. Lehet, hogy a magas fotonszám miatt, lehet azért, mert a Corvin mozi egyik termében a hatalmas vetítővásznon volt alkalmam először kipróbálni, de nekem örökre beégett a retinámba, amikor lenyugvó napot csodálom, miközben 300-al taszítom a szalagkorláton keresztül riválisomat a végtelen mélységbe egy hegyi szerpentinen driftelve.

2 - Dirt sorozat (2007, 2009, 2011)

Szegény megboldogult Colin McRae nevével fémjelzett széria a ralisportot mindig is a realisztikus oldaláról, a szimuláció felől próbálta megközelíteni, ezért is volt meglepetés, hogy Dirt-el egy teljesen más irányba indult el a sorozat. Előtérbe kerültek a változatosabb versenyfajták, a kicsit árkádosabb irányítás, a valóságot már csak a látványban igyekezett követni, de azt viszont szemkápráztatóan. Igen, feláldozta a régi szellemiségét a szórakoztatás oltárán, de milyen jól is tette. Azért nehezebb szinten így is vért izzadtál, mire normális szintidőt hoztál, de az ilyen kocaralisoknak is kielégítette minden igényét, mint amilyen én is vagyok.

1 - Gran Turismo 5 (2010)

Ha a Hot Pursuit főhajtás az arcade versenyjátékok előtt, akkor a GT5 az a játék, ami fejet hajt minden előtt, amiben kerekek és kormányok vannak. Ha a Criterionos srácok alázatosak voltak, akkor a Poliphony Digital maga az ALÁZAT. Nincs még egy ilyen versenyjátéksorozat amin ennyire érződik az a szintű tisztelet és szeretet, amit a szakma iránt éreznek, ahol ennyire megérződik minden ráfordított energia. A Gran Turismo mindig is egy elitista szellemben fogant, de az 5. részben ezt csúcsra járatták, a GT5 tömény elegancia, nehéz közelíteni felé, de ha betartod a dress code-ot és a kellő tiszteletet, felejthetetlen élménnyekkel fog gazdagítani ez a luxuskurva.

(Matild és Rehynn kedvéért: +1: Cruisn', Need for Speed Nitro:P)

folyt. köv.