2012...csöpögjünk.

2012...ezt az évet is túléltük. Túlélés, jesszusom, mi a szart kell egy éven túlélni? Miért jó az, ha leküzdendő feladatként tekintesz életed egy rövid szeletére? Miért jó az, ha hagyod, hogy elrohanjon feletted az idő és remegő kezekkel várod, hogy húzhasd a következő strigulát?

Kurvára nem jó. Úgyhogy inkább hagyjuk is a túlélést Bear Gryllsnek és beszéljünk átélésről. Mert bőven volt mit átélni.

2012 fordulópont az életemben, visszatekintve pedig az egyik legszebb és legfontosabb évként fog szerepelni a pokol kapujában lekért életvégi statisztikámban. Hosszú évek nélkülözése végre értelmet nyert, erőfeszítéseim meghozták első csírájukat. A sín felépült, én pedig felfűtöttem gőzmozdonyom kazánját.

Az első és legfontosabb, hogy végre egyszer nem a megfelelési és bizonyítási kényszer hajtott és mégis most sikerült a legjobban megfelelnem annál az embernél, akit én a világon mindennél jobban tisztelek és szeretek. Köszönöm apám, hogy bízol és hiszel bennem. Ez mindennél többet jelent nekem.

Évekig nem voltam nyaralni, a wellness szó pedig mindig is valami távoli, megfoghatatlan fogalom volt számomra. Tavaly viszont lehetőségünk nyílt elmenni életem szerelmével egy felejthetetlen hétvégére, és sikerült megtapasztalni, milyen is az, amikor úgy fullba kikapcsolod az agyad és hagyod, hogy szálloda dolgozóinak finom nyelve tisztára nyalja a hátsód, majd egyenként kiszopogassák a kis kuladarabokat az ánuszodból, miközben a jakuzzi habzása lágyan masszírozza a heréidet. Képletesen, persze.

Nyár végén még sikerült egyet aquaparkozni, azt is régóta ki akartuk már kipróbálni. Megérte, főleg úgy, hogy ajándékba kaptuk a vauchert, így csak a benzinre kellett költenünk.

Életemben először paintballoztam. Fájdalmas emlékeket ébreszt, lila, zöld, kék és a militarista szivárvány minden egyéb színében pompázó foltok testem minden négyzetcentijén, de minden bekapott találat ellenére is megérte. Rendszeres hobbit nem csinálok belőle, de mindig is ki akartam próbálni milyen lehet a Call of Duty élesben. Gondolom kurvára nem ilyen, de még mindig jobb alternatíva, mint átrepülni az arab félszigetre.

Kúltúra is volt: Háromszor voltunk színházban, 16-szor moziban, otthon nagyjából 40 filmet néztünk meg, 5-ször voltunk Puzsér corvin mozis rendezvényén, 61 játékot vittem végig és tudom, ciki, de csak 4 könyvet olvastam el.

Az aktív kikapcsolódás jegyében: Meglestük milyen éjszaka vadasparkot látogatni. Hát, elég sötét, viszont így sokkal több nem-alvó állatot lehetett látni, mint nappal és még gyerekzsivaj sem volt.

Hosszas unszolás és sok lemondott felkérés után rávettem magam, hogy csatlakozzak a barátaimhoz teljesítménytúrázni. Ha nem vagy jó kondiban, - márpedig én a nihilista életvitelem révén közel sem vagyok - nem az a tiszta szívből ajánlható kategória. 30 kilómétert nyomtunk a budai hegyekben, 1500-as szintkülönbséggel és rekordszámú kurvaanyázással a részemről. Ezt se fogom túlzásba vinni, még kettő hasonlót vállaltam az, bőven elég is volt.

Barátaimmal tartottunk egy pasis hetet és meglátogattuk Svájcban élő kománkat. Örök emlék ez is. Főleg amikor három napos túlélőtúrán vettünk részt menedékszállásról menedékszállásra, és 3000 méteres hegycsúcsokkal. Csöppet elnéztük a túraútvonalat és a kirándulós menet helyett a hegymászós útvonalon mentünk...amikor biztosítókötél nélkül menetelsz fel a hegyoldalon, mögötted a nagy semmivel, a hágóra felérve pedig festői, de nem túl biztató kép fogad, de tudod, hogy visszafordulni már nincs értelme, előre pedig képtelen vagy menni, na az valami leírhatatlan. Halálközeli, pánikbaejtő, de nem adhatod fel, nincs mese, folytatni kell. Fogalmam sincs honnan merítettük az erőt, de épségben leértünk. 8 órát küzdöttünk az elénk pakolt akadályokkal, de beintettünk és jól seggbetoltuk az anyatermészetet.

Alkoholmámorban:

Megközelítőleg 25-30-szor voltam részeg, megjártunk egy cseh sörfesztivált a Deák téren, Kisvakonddal pózolva, illetve ősszel a várban is valami hasonlót, ahol a Firkin adta a söralátétet. Kertipartik, házibulik, szabadtéri koncertezés, club4playerezés, launch partik, osztálytalálkozók, laza kocsmázások....alkalom volt bőven, a lehetőséggel pedig élni kell, azért van. Két alkalmat külön kiemelnék. Hegyalja, ahova végre kedvesem is eltudott jönni és együtt tolhattuk magunkba a fényt, a jókedvet és koncertélményeket. Sonata Arctica, Alphaville, Brains. Nálam ez volt a nyerőhármas, de gondolom nem kell ecsetelni, hogy fesztiválra inkább a hangulat, mintsem a fellépők miatt megy a részegedni vágyó ember. A lineup csak arra van, hogy könnyebb legyen kiválasztani hova menj.

A másik emlékezetes ivászat szintén Virihez kapcsolódik és nem is inkább a konszolidált lazítás, hanem az azt megelőző tevékenység végett. Fogtunk pár jóbarátot és betámadtuk a vidámparkot, hogy korrekt módon elbúcsúztassuk Viri tinédzser éveit. Hát, sikerült, bár erről Ő tudna mesélni:)

Közben még beugrott egy maradandó este:

Szintén Vár, Unique fesztivál. A fellépők: UFO, Happy Gang, Hip Hop Boyz, Animal Cannibals, Ámokfutók, Kozmix és a fő attrakció: DJ Bobo. No comment. Hajnali 2kor, levezetésként volt még Pendulum DJ set is, hogy helyrerázódjon az ízlésficam.

Augusztus 20. Tüzijáték nézés a Mariott tetejéről. Hát, ilyet se sűrűn él át az ember, köszi Masa!

Helloween...kiváló horrorgulatban filmnézésekkel és mélyenszántó beszélgetésekkel Soldier barátunknál. Szintén köszi!

Az év tökéletes volt, már csak egy tökéletes lezárás kellett. Szerelmemmel Bécsben, forraltborral kezdtünk hangolódni az ünnepekre, amit Puzsér Xmass specialjával fejeztünk be. A karácsonyi mámorban nem győztünk egyik helyről a másikra szaladni, így kicsit szét is volt darabolva, de én abszolút jól éreztem magam minden helyszínen. Külön öröm volt, hogy végre normálisan tudtam adni is, nem volt az a szopás és magyarázkodás, mint ami az eddigi években. A szilveszter pedig úgy érzem felrakta azt és oda, ahova kell. Még feldolgozás alatt az emlékek, de köszi srácok és csajszik, hogy eljöttetek, isteni volt. Bird is the word.

Mit is mondhatnék zárszónak? Szerettelek 2012 és szeretek mindenkit, aki hozzájárult ezekhez az emlékekhez és köszönöm, hogy a részesei voltatok az évemnek! Cheers!