2013. január 1. (első)

Hogy micsodát? Jóformán mindent. Idén szilveszterkor nem volt "ereszd el a hajamat" (különösen csendesek voltak a perverzek) így aztán külön napi programot kellett terveznünk.

Délelőtt elmentünk moziba - "Hobbit újratöltve" (másodszor is éppoly élvezet volt végignézni mint múltkor).

Este kicsi xboxozás meg legozás a gyermekkel miközben apa vadul kutat az elérhető hatvan tv csatorva kínálatában nézhető műsorok után. Pár perc múlva azonban lemondóan legyint mert csak hármat talál amitől nem fordul ki a bele.

Top Shop tv - tudta, hogy a nők kilencven százaléka rossz méretű melltartót visel? Némi várakozás hátha valamelyik alany élőben cseréli le a teleshoposra a régit de hiába......

Viasat nature - öcsém a bálna mekkora! Ha közelebb ülök a tévéhez akkor meg még nagyobb......

Paprika tv -Jamie 15 perces kajái - ehhh már megettem három virslit ez sem érdekel......

Így aztán 2012 utolsó napján este a szokott időben apa fal felé fordult az ágyában és hamarosan el is aludt.

Most meg kora reggel itt vagyok és míg a nagy többség valahol az árok szélén rókázik addig én próbálok néhány sort összedobni - mindannyiunk örömére.

Most írhatnék olyan blogot is, hogy "neked hogyan telt a szilvesztered?" De inkább nem teszem mert még irigykedve olvasnám, hogy a többségnek hajnalig tartó vedelés jutott miközben thai kurvák felváltva pörögtek a pöcsükön. Az esély mondjuk megvan rá, de mert én is voltam fiatal, Háry János meg a padtársam volt a középiskolában ezért élnék a gyanúperrel, hogy az elmondottaknak annyi a valóságtartalma amennyire reális az öregek otthonában a biztonságos szexről kiosztott tájékoztató füzet.

Az előbb lefőztem a reggeli kávémat, közben a konyha ablak előtt alsógatyában előadtam egy csípőficamos lambadát hátha valamelyik szomszédom leselkedik - és ennek hatására nem teszi többet.

Egyébként a tánc szerves része a mindennapjaimnak, száztíz kilót mára meghaladó testsúlyomat légies könnyedséggel repítem ha a szükség úgy hozza. Múltkor a Felszállot a páva döntőjét nézve mindent utánuk csináltam én is a képernyő előtt de aztán feleségem ijedt arcát látva - aki úgy nézett rám, ahogy Jack Nicholsonra nézett a neje a Ragyogásban - rájöttem, ahogy én néptáncolok olyan nép nincs is. Ezért aztán áttértem a makarénára mert az férfias és nekem jól is áll. (bár ahogy idősödöm és egyre kevesebb az érdeklődés már egyre ritkábban) .

Azzal el is felejtettem dicsekedni, hogy én is beléptem azon férfiak táborába akik otthon mindent meg tudnak csinálni - azt is amihez nem értenek.

Lassan hat éve annak, hogy beköltöztünk de még a kicsomagolással sem végeztünk teljesen - ez részben köszönhető annak, hogy van egy csomó szar amit nem tudunk hova tenni meg az én patópál mentalitásomnak is elvitathatatlanok az érdemei.

De most aztán összeszedtem magam és ....... kapaszkodjatok meg ...... behoztam a garázsból a fúrógépet.

Mutattam is nagy büszkén a gyereknek, " látod kisfiam, apának ilyen is van csak biztonsági okokból eddig kint tartotta".

Fúrtam. De mint az állat, mindent, mindenhova, vertem bele a falba a tipliket-miközben anya a biztosíték szekrénynél állt készen arra, hogy áramtalanítson ha esetleg apa okosan belefúr a villany vezetékbe. A telefonba meg be volt előre tárcsázva a 104, már csak a zöld gombot kellett volna megnyomni hozzá, hogy jöjjön a helikopter vagy a rohamkocsi, hogy aztán a híradóban Győrfi Pál elmondhassa megint volt egy gyökér aki balfaszkodott.

A munkabaleset egyébként nem áll távol tőlem, aki régóta ismer az tudja, hogy két éve ipari hypoval kimostam a jobb szememet - mákom volt mert nem lett maradandó károsodás de azért volt egy érdekes hónapom míg rende jöttem - akit érdekel ez a "vicces" sztori az lapozzon vissza a bejegyzéseim között megtalálja. Karácsony előtt meg szerelgettem, - a mit és hol az most nem tartozik a történethez- legyen elég annyi, hogy nagy kulcsokkal nagy csavarokat amik nagyon be voltak rohadva. Az egyik lazításánál aztán eszembe is jutott az amit az egyik oktatóm mondott még az iskolában "sose a pofád felé húzd a kulcsot mert ha lefordul .....".

Ez lefordult bassza meg én meg a huszonnégyes csillagkulccsal orrba küldtem magamat - ökölvívó kifejezéssel élve a csavar kiütéssel győzött - nem is kicsit. Aztán miközben hideg vízzel mosogattam vérző és kissé recsegőssé változott orromat azon agyaltam, hogy hol kerülhetett szar a palacsintába.

Szóval ha munkáról van szó csak óvatosan.

Visszatérve kicsit a mába, - hogy aktualitása is legyen a bejegyzésnek - itt az új év. Lehet neki örülni meg mittudomén, lehet fogdkozni, hogy idén minden másképpen lesz de legyünk őszinték magunkhoz. Valójában semmi nem fog változni, aki dagadt volt az az is marad aki meg gyökér volt az meg ....... na mindegy.

Kívánom, hogy ne legyen rosszabb évetek mint a tavalyi de jobb se legyen mint nekem így legalább nem kell majd irigykednem.

Béke