Hogyan döntötte meg a Dark Souls a nyilvánvalót.
Az írás enyhe spoiler-t tartalmaz.
A kitartóbb játékos a Dark Souls egyharmadánál eljuthat Sen's Fortress-be. A hatalmas erőd csak úgy nyüzsög a csapdáktól, rejtettektől és nyilvánvalóktól egyaránt. Ekkor még senki sem sejti, hogy a vár egyetlen tábortüzet rejt falai között, amit valószínűleg csak több halál árán érhet el az ember, és akkor sem biztos, hogy megtalálja. A vérnyomás érezhetően megemelkedik, ahogy a lengő bárdok között navigál a karakter, sokszor nem látni pontosan a súlyos fémkaszások által belengett pályát, a velük való találkozás pedig egy hideglelős zuhanást eredményez. Az építmény azonban más veszélyeket is tartogat a gyanútlanok számára.
Aki szorgalmasan letért a kisebb sikátorokba, szobákba, úton-útfélen ládákat találhatott. Ezeket kinyitva általában értékes felszerelés ütötte a játékos markát: komplett páncél szettek, nagy pontszámmal kecsegtető lelkek, esetleg egy remek fegyver. Öröm és rövid megkönnyebbülés övezte ezeket a kincseket, mert megkönnyítették a reménytelennek látszó továbbjutást. Sen erődjében haladva betoppantam egy sötét szobába, és ott állt egy láda. Puszta látványa mosolyt csalt az arcomra, éppen pár fenyegető külsejű kígyó-ember őrön és pusztító csapdán voltam túl. Persze egy tábortűznek jobban örültem volna, de a láda és a vélhetően benne lévő jutalom megmozgatta a fantáziám. Hiszen addig a pontig nagyon finom dolgokat zsebeltem be. Gondolkodás nélkül odafutottam és kinyitottam. Persze a fejlesztők számítottak erre a fordulatra. A nagy nyomás közepette egy kis reménysugár gyullad, a játékosok jelentős része mérlegelés nélkül kapni fog az alkalmon. Abban a pillanatban, ahogy kattant a zár, két kéz és egy hatalmas nyelv robbant elő a láda sötétjéből, megragadott, és a borotvaéles fogakkal teli pofába gyömöszölt. Az életerőm úgy folyt el, mint összetett kézből a víz.
A From Software megdöntötte a nyilvánvalót, a csapat pontosan tudta, hogy mi lesz a játékosok reakciója a láda láttán. Hiszen addig a momentumig megajándékozták azt, aki megtalálta az elrejtett rekeszeket. Az erődben eltöltött jó fél óra után, az újrakezdés félelmétől fuldokolva fel sem tűnt, hogy a láda egymagában árválkodik a szoba közepén. Nem is láda volt, hanem egy mimicry, a fejlesztők kuncogásának materializálódása. Nagyon szépen megetettek. Egy bizonyos tárgyat a jutalom képzetéhez kötöttek, majd kegyetlenül fordították gyomorszorító paranoiába. Attól a ponttól kezdve ahányszor ládát találtam, mindig ráütöttem a karddal, mielőtt kinyitottam.