Moziban voltam.
Sokszor hangoztattam, hogy mennyire is szeretem a horrort, de arról még nem írtam, hogy miért is. Meglepő mód, korántsem (sőt, egyáltalán nem) a vérfröcsögésért és az emberiség számának redukálásának illúziójáért. Hanem azért, mert érdekesnek találom azt, hogy egy ilyen helyzetben hogyan is reagál valaki, hogyan ismeri ki rejtett énjét, hogyan mutatja meg az igazi arcát, valójában mennyire is szereti az életét és hogy mivel is lesz több egy ilyen vérfagyasztó kaland után.
Számomra szomorú azt látni, hogy manapság a horror egy alfajra, a trasher vagy slicer stílusra redukálódott, ami annyiból áll, hogy egy középfokú, hogyan rohangáljunk sikítva az erdőben úgy, hogy minden faágon átessünk OKJ-és képzésen végzett tinédzser csoportot elküldenek valahová a világvégére nyaralni, ahol éppen egy rejtélyes szellem/sorozatgyilkos felébred szunnyadó álmából és brahiból lemészárol mindenkit.
A Silent Hill univerzumot pontosan azért imádom, mert annyira más, annyira egyedi, szürreális, mély és ijesztő. Itt valóban rád vadászik minden lidércnyomás kreatúrában manifesztálódott mása, miközben elveszett helyszíneken lépdelsz egyik láb után a másik, reménykedve abban, hogy az út végén rálelsz a békére. DE! Mindezt úgy, hogy közben sose boruljon meg az egyensúly és billenjen át egyszerű vérengzésbe.
Hangsúlyos a főszereplő és az ő érzelmei, a története és a hely sztorija, az apró szimbólumok, felcsendülő zajok vagy csodás nóták és minden, minden, minden látszólag hanyag díszlet, egy-egy atmoszféra elem és része a (szinte) tökéletességnek.
Bevallom én csak a második résszel kapcsolódtam be a sorozatba, de az azóta nem ereszt, és csalogat vissza alkalmanként a kis városba. Utána a harmadik számomra nagy csalódás volt, szégyenszemre a mai napig sem vittem végig, pedig sokáig próbálkoztam vele, de Heather karaktere és a túlzottan akciódús játékmenet mindig kedvem szegte - noha, szeretném beszerezni nem sokára a HD kollekciót, hátha majd akkor. A negyedik rész körüli fanyalgást a mai napig sem értem, szerintem a dizájn némileg átszabása ellenére is egy zseniális résszel lettünk gazdagabbak, ezt is nagyon imádom. A következő epizód a Homecoming volt, ami bár a játékmenet miatt nem lett a kedvencem, de a története egész jó volt, így egyszer mindenképp végigjátszhatónak találtam. A Downpour egyelőre kimaradt (valahogy nem láttam benne még fantáziát), de PSP-én jelenleg folyamatban van az Origins (felemásak az érzéseim), és próbáltam a Shattered Memoriest, ami iszonyatosan tetszett, de mégsem fejeztem be, mert PSP-én egyszerűen túlságosan korlátozott ez a szuper koncepció.
Na, de SH filmek.
Az első rész, annak ellenére, hogy volt rendesen negatív visszhangja, szerintem nagyon jó volt, én láttam jó párszor és igazán elvarázsolt minden alkalommal, a hangulata remekül tükrözte a játékokét és bár az első rész, mint említettem kimaradt, így is rengeteg tipikus SH szörny, helyszín és zene köszönt vissza, ami egyértelműen hatalmas pozitívum, hisz ha belegondolok, hogy a RE filmek mit hoztak át a mozivásznon...hagyjuk is.
Ellenben ez a második rész... Eltelt sok idő, volt egy rendezőváltás, és divat lett a 3D is az első rész óta, ami rendesen rányomta a bélyegét a folytatásra, hisz elég rendesen érződik rajta, hogy a kaland helyett, inkább a vérbőség dominál.
Ahhoz, hogy jól eltudjam magyarázni, mi is a baj ezzel a filmmel, 4 részre kell bontsam.
A 4 egységből, úgy 2-ben, tehát a film elsőfelében sajnos más sincs, mint trancsírozás (méghozzá rendesen, még SH mércével is túlzásokba esve), felesleges, olcsó ijesztgetés, 3D-és erődemonstráció és szemöldökfelhúzósan elkapkodott, már-már nevetséges expozíció.
A harmadik negyedben végre eltalálja a ritmust és hangulatot a film, ahol egy ideig valóban tapintható a félelem és rettegés Las Hill-ben, amit csak az ront egy kicsit le, hogy az indítékok és maga a sztori, plusz karakterek, olyan rosszul prezentáltak és emiatt zavarosak (a karakterek csak szimplán egyszerűek), hogy nehéz igazán beleélnie magát az embernek, és aggódnia (azért sem Shannon) Heather-ért.
Aztán jön a film utolsó negyede, ami egyszerre akarja bepótolni a sztori 80%-át, ami mondanom sem kell, banálist hatást kelt, hisz így végképp lehetetlen komolyan venni az egymás után összedobált, száraz és hiteltelenül lényegretörő mondatokat. Ez egyébként jellemző az egész filmre, mintha minden nézőt hülyének néznének és emiatt olyan gyorsan és nyíltan közölnek benne mindent, hogy néha már csak pislogtam, hogy ez a rész, hogy ment át a rostán. Ééééssss az epilógus... muszáj róla írnom, úgyhogy:
SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE
SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE
SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE
SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE
SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE SPOILER KEZDETE
Most komolyan, a végén az a harc mi a fene volt? Jó, nem játszottam végig a harmadik részt, de nem hiszem el, hogy ilyen ökörség szerepelne benne... Komolyan azt hitte a rendező, hogy a Piramis Fejű és az a pengés főgonosz izé, ami Claudia átalakulása harca, lélegzetelállítóan epikus lesz? A fenét, a néző mégis kinek szurkul? Senkinek, egyik gonoszabb és ocsmányabb, mint a másik, ráadásul funkcionálisan sem volt egy fontos rész, simán ezeregy más leszámolást is írhattak volna hozzá, ami talán még illett is volna a világba.
DE! A legutolsó 1 perc azonban szerintem zseniális volt, kb. a film legjobb része. Az mekkora volt már, amikor Harry visszafutott a ködbe, hogy megtalálja a feleségét? Jó, azért kár, hogy mind külsőleg, mind belsőleg a szentimentális James szoros ellentétét sikerült megtalálniuk, de lesz*rom, SH2! És amikor Travis épp kigördült SH-ból és felveszi az ifjúságot? Na meg a rabkocsi, ami épp SH-be igyekezett (Murphy!)? Szuper volt. Úgy látszik szeretnének még jó néhány részt forgatni, aminek örülök, de könyörgök, ha a következő James feleség keresése lesz, akkor azt nekem normálisan csinálják meg!!!
SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE
SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE
SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE SPOILER VÉGE
Végül szólnék még néhány szót a fordításról, mely nem értem, mitől lett ilyen dölyfös (bár jellemző a magyar fordításokra, ami főleg címekben mutatkozik meg, de ennek majd egy külön blogot szeretnék szentelni) , hisz sok esetben marhára nem azt fordították, amit a színészek mondtak, és legalább ennyi esetben nem is volt értelme a változtatásnak. A kedvencem az volt, amikor az egyik jelenetben a falra volt írva, hogy "Come to Silent Hill" a fordítás feliratában pedig ez szerepelt: "Gyere a halott városba", ellenben később a Silent Hill-t ugyanúgy Silent Hillnek fordították, nem halott városnak és nem is Csendes Dombnak...szóval bravó, volt ám értelme!
No, de sebaj, ennyi baj legyen, hisz sajnos ez volt a legkevesebb a film negatívumai között, amiből nagy bánatomra van jó pár, és a 3D sem tudta megmenteni az élményt, ami egyébként meglepően jól szuperált, pedig én határozottan óckodom ettől a technológiától, hisz az Avatar óta egyik filmnél sem éreztem azt, hogy ha 2D-ben néztem volna, kevesebb lett volna az élmény, azonban most el kell ismerjem, igen sokat hozzátett az élményhez és engem is megbabonázott a technika...de nem eléggé, mert a Silent Hill - Kinyilatkoztatás, egy kiváló trash horror, de nagyon gyenge Silent Hill médium lett, remélem, hogy a következő rész sokkal hamarabb jön, és legalábbis ennyivel jobb is lesz.
És végül-végül (tényleg utolsó, csupán kiegészítő bekezdéshez érkeztél, kedves olvasó) elmondanám, hogy a zenék remekek voltak, hisz ismét Yamaoka sensei munkáiból csemegéztek, igaz, egyik-másik dalt, túlságosan is átszabták, miközben ezekhez a mesterművekhez hozzá sem szabadna nyúlni, de ezek olyan zseniális művek, amiket nem lehet elrontani, ehhez kötődően az én személyes SH toplistámmal búcsúznék mindenkitől, köszönöm, hogy benéztél!
Ötödik kedvencem
Negyedik
Harmadik
Második
És az első
Necroman Mk2 
Malleus 
CHASE 
p34c3 
drag 
liquid 
mcmacko