A Magyar zombikönyv - ZBS4

Zombik, élőhalottak, kóborlók. Manapság sok néven emlegetjük őket, de napjainkra mégis mindenki tudja mire gondolok, ha kimondom: sétáló agyzabáló hulla.

Ahogyan korábban is említettem, imádom a zombis dolgokat, különösen a mélyebb, nagyobb részben a társadalomkritikára építő (hisz a ma ismert élőhalottak alapja, nem más, mint egy görbe tükör) alkotásokat.

Mivel rengeteg film, játék és könyv is épül erre az „univerzumra”, úgy gondoltam, a legkevésbé hallatottat veszem elő: a könyveket.

Negyedik bemutatóm, T.V.-től (aki Tüskés Vilmos, de valamiért a borítón csak a monogramja olvasható) a: Remény lesz.

Jó szórakozást!

Először is tekintsük meg a könyv borítóját:

És a bemutató szöveg:

„A nem túl távoli jövőben élőhalottak kóborolnak a világban. Az emberek nagy része becstelenségből él, virágzik a terrorizmus, a korrupció és a maffiaizmus. A túlélők elkeseredett harcot vívnak minden percükért. Commandante Cathragorn, a különleges katona barátaival és szerelmével él együtt a Syxtinner bázis nevű menedékhelyen, míg nem egy nap az oly sokáig biztonságosnak hitt helyiség merényleg áldozatává válik. A fiatal férfi épp, hogy túlélvén a katasztrófát kénytelen elhagyni otthonát és szembenézni az egyre sokasodó és veszélyesebbnél veszélyesebb kalandokkal... egy olyan világban, melyet minden sarkon hullahegyek és vérszag kísér... hisz az élőhalottak étvágya sosem csillapodik.”

(A szöveget a kiadó webshopjából másoltam, és még itt is szerepel egy hiba…igen, a könyvön detto.)

Első blikkre is jó ránézi és kézbe fogni a kis feketekönyvet, olyan letisztult, de ízig-vérig horror, mindenféle erőltetett „valami undorító, de figyelemfelkeltő, szétrohadt fejű zombit a borítóra nyomok” marhaság nélkül is. Továbbá, mintha egy ügyes kis szimbolikus ellentétet is felfedeztem volna rajta (bár ebben még most sem vagyok biztos), a két almát megszemlélve: azt hiszem a felső - világosabb - az embereket, az alsó - sötétebb - és harapásnyommal „ékesített” alma pedig a zombikat hivatott megszemélyesíteni. Az emberek igyekeznek jobbá („fényesebbé”) válni, addig a zombik csak egyre jobban rohadnak („sötétülnek”). Ügyes.

Na, de maga a könyv. Bevallom, először azt hittem, a Walking Dead sikereit szeretnénk meglovagolni és egy „túlélő csoportos” kis regényként kapunk majd, némi magyaros pikantériával megfűszerezve. De nem. Egyáltalán nem. Sőt, olyannyira nem, hogy a történet maga nem is MO-n, hanem úgy 2020-on valahányas évek Amerikájában játszódik. Ez először egy csendes hazaárulásnak tűnhet, hisz milyen érdekes is és kézenfekvő lett volna végre, ha a fővárost lepnék el az élőhalottak, és vennék be mondjuk a Hősök terét, a Budai Várat, vagy sokak vágyára a Parlamentet. Ehelyett van némi Magyar utalás azért a könyvben, tehát T.V. gondolt a Kárpátia zenét hallgatókra is, mielőtt nyilvános könyvégetésbe kezdhetnének.

Viszont a hangsúly egyáltalán nem a hatalmi ágak utópisztikus vagy antiutópisztikus helyzetére fókuszál, helyette az egész sztori gyakorlatilag úgy „játszódik valahol Amerikában és kész”-el le van zárva, és később sem nagyon feszegetve. Helyette a cselekmény van gondosan felépítve. A cselekmény, mely bizony, nem hogy nem akar a méltán híres WD, vagy bármi más klasszikus zombis médium mintája lenni, hanem mondhatni egy teljesen új „IP”-t teremt meg. Egy a földtől (de néha még a Földtől is) teljesen elrugaszkodott, meglepően szuperhősös, animés, Mátrixos meg egy tucatnyi dolgot felvonultató, érdekes akció-kaland formájában.

Akció-kaland, hol több, hol kevesebb horrorral. Amikor először futottam végig az ismertetőt, zombi könyvként képzeltem el, de rá kellett, hogy jöjjek, ez bár valóban egy zombis könyv, de valahol mégsem az. Az egész expozíció a zombikra épül, és az első néhány fejezet zseniálisan tiszteleg Romero nagyjai előtt, úgy, hogy közben saját maga is érdekes és izgalmas marad, de később, egy egészen más irányt vesz a történet, és átmegy Mátrixba, Fahrenheitbe és Metal Gear Solid-ba (utóbbiba szó szerint is, még Snake is szerepel benne).

A cselekmény egy hullámvölgy, ahol az izgalom ingadozik fel s alá, és a mély történetábrázolás helyett, az egyre sokasodó, és egyre jobban egymásra licitáló körömrágós és hüledezős fejezetek váltják egymást. Bár, alapjában véve, jobban bejön a WD stílusa, valahogy a Remény kicsit olyan számomra, mint a Mátrix c film. Alapjában véve nem a kedvencem az akció, mint műfaj, de van az a tálalás, ami által mégis a stílusán belül a kedvencemmé válik és imádom. És a Reményt a tálalása, a hihetetlen fantáziája teszi mégis letehetetlenné. Ááá, jobb példa az MGS sorozat (igaz csak a HD kollekcióhoz volt szerencsém)! Lehet, hogy alapjában véve az Orosz vs. Amcsi katonák felállás nem túl egyedi, vagy érdekes, de Kojima mégis annyi plusz érdekességgel (Japán bájjal[pl.:Cobra Unit-ez engem először nagyon meglepett, de tetszett]) felvértezte sorozatát, hogy végül joggal imádják milliók a játékát.

A Remény pont ilyen. Posztapokaliptikus környezet, zombik, túlélők, katonák…elsőre semmi extra…de mik vannak még itt? Génkezelt, emberfeletti szuperhős, golyókat eltérítő mesterlövész, pszichikus képességű hús-vér-szellem, rejtélyes és sötét múltbéli titkok és természetfeletti dolgok tömkelege - melyekre garantáltan nem számítanál, rengeteg zseniális cliffhanger, és egy állejtő befejezés.

Külön megemlíteném még, hogy néhány, könyvtől egyáltalán nem megszokott extra is színesíti a tartalmat:

• Túlélő-kvíz - egy némileg vicces, és hangulatos kis tesztecske, ami kiszámolja, mi mennyire lennénk rátermettek egy zombi invázióban.

• Posztapokaliptikus Krónika - Mely Max Brooks Zombiháborújához hasonlóan, dokumentáltan ír a járvány globális elterjedéséről (jó, megközelítőleg sem olyan minőségben vagy mennyiségben), az alap sztoritól különállóan.

• És a második rész komplett prológusa!

Bár, végül a hibák sem maradhatnak el, hisz van belőlük bőőőőőőven! Sajnos… Kapásból nem értem a könyv magas árat, hisz maga a könyv nem túl hosszú, úgy 280 A5-ös oldal. Ráadásul könyv létére hemzseg a korrekciós hibáktól, olykor a helyesírási és sokszor az elírási hibáktól. Mondjuk én nem vagyok túl kritikus személyiség, így ezen relatíve gyorsan túltettem magam, de azért kíváncsi lennék arra, mi húzódik egy ilyen kiadó hátterében, amiért e téren, ilyen gyenge munkát végez. Aztán néhány fejezeten kissé érződött az amatőrizmus is, és kétszer is el kellett olvasnom részeket, hogy megértsem, mit is akart kifejezni az író, arról nem beszélve, hogy néhány szál és karakter, gyakorlatilag huszárvarrással' lett lezárva és elintézve, pedig a történet későbbi részei, üvöltenek a magyarázatért és mélyítésért, ellenben egyes részek meg épphogy meg lettek pedzve, de kibontva egyáltalán nem, holott lett volna létjogosultsága.

Mindent összevetve, ez egy nagyon jó könyv lett, és nemcsak, hogy örülhetünk annak, hogy van végre egy Magyar Zombis regényük, de egy kis gatyábarázás és fordítás után, ez bizony bármelyik országban combosan megállná a helyét, hisz minden hibája ellenére is, azon kevés olvasmányok egyike, mely az első lapjától, az utolsóig, SZÓRAKOZTATÓ!

Ha kedvet kaptál hozzá.

Milliószor inkább holnap egy Remény 2, mint majd egyszer is a Küsz 2 :)

Mától, hogy 50 napja közöttetek, köszönöm az eddigi figyelmet! :)