Zombi-book sorozat#1

Zombik, élőhalottak, kóborlók. Manapság sok néven emlegetjük őket, de napjainkra mégis mindenki tudja mire gondolok, ha kimondom: sétáló agyzabáló hulla.

Ahogyan korábban is említettem, imádom a zombis dolgokat, különösen a mélyebb, nagyobb részben a társadalomkritikára építő (hisz a ma ismert élőhalottak alapja, nem más, mint egy görbe tükör) alkotásokat.

Mivel rengeteg film, játék és könyv is épül erre az „univerzumra”, úgy gondoltam, a legkevésbé hallatottat veszem elő: a könyveket.

Első bemutatóm az egyik kedvenc írómtól, Darren Shantól származó: A Holtak Vonulása (Procession of the Dead) lesz.

Jó szórakozást!

Először is tekintsük meg a könyv első borítóját, és leírását:

A Kardinális a Város szülötte. A Város a Kardinális teremtménye. Egy a lelkük, és sosem alszanak. A Kardinális mindent lát, ami az utcákon vagy a zárt ajtók mögött történik. Ő a mindenható. Capac Raimi a Városba érkezik, hogy szerencsét próbáljon kisstílű gengszter nagybátyja mellett. Hamarosan azonban arra eszmél, hogy már a Város teljhatalmú urának, a Kardinálisnak dolgozik. Az öntelt fiatalember habzsolja új életét, amit csak néhány kellemetlenség zavar meg. Capac életének sorsfordító eseményeinél furcsa módon a semmiből vak szerzetesek bukkannak fel. És miközben a jelenben él, rádöbben, hogy semmire sem emlékszik, ami azelőtt történt vele, hogy a Városba érkezett... Capac egy álmot és az inka neve által számára kijelölt sorsát követve belép a természetfeletti birodalmába. Miközben igyekszik beteljesíteni a küldetését, furcsa és izgalmas kutatásba kezd, hogy a nyomára akadjon eltűnt barátainak és saját, elveszített múltjának. A HOLTAK VONULÁSA a világsikerű Vámpír Könyvek és a Démonvilág szerzőjének első felnőttek számára készült regénye, a Város-trilógia első része. Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi.

Tetszett? Ugye, jó kis leírás volt? Hát én mikor legelőször megláttam egy bolt kirakatában, szinte megbabonázott és egyből dobtam is be a kosárba, hisz nem győztem magamhoz térni, hogy a Vámpír sorozattal engem teljesen megnyerő Darren Shan, egy új, komoly, zombis könyvet dobott ki a piacra! Hát ennél jobb olvasmányt el sem tudtam volna képzelni! De sajnos a végeredmény...Kissé kiábrándított. Hogy miért?

MERT EZ EGY HAZUGSÁG!

Ez se nem horror, és végképp nem zombis könyv! Tudom én, hogy kell a marketing (bár annak egyáltalán nem örülök, hogy a könyvek borítóin hollywoodi filmtrailer szövegeket megszégyenítő túlzások szerepelnek), de echte hazugságokat írni nem értem miért kell, hisz így a vásárlókat egyszerűen félrevezetik és nem felcsigázzák…na jó, fel is csigázzák, de inkább félrevezetik. No, de lássuk, hogy mindezek ellenére mégis milyen könyv is ez.

Mint említettem, Shan úrfit igencsak imádom, gimis korom nagy kedvence volt a Vámpír sorozat, melynek minden egyes kötetét alig néhány nap alatt, forgó szemekkel olvastam és olvastam, és még a film premierjén is ott voltam, kár, hogy egy igen rossz adaptációt hoztak össze.

A Démon sorozatnak viszont csak a negyedik kötetéig jutottam, valahogy kevésbé találtam szerethetőnek és bájosnak a korábbi bohókás és édes történettel ellentétben.

Azonban a Város trilógia merően eltér az összes korábbi Shan kötettől. Az ifjúsági irodalomnak vége, ez egy másvilág, egy sötét és bűnös hely ez, amiben csúnyán beszélnek, a véres részeket jobban kiemelik, a tartalma pedig több, mint kétszerese az eddig megszokottnak.

Ahogyan a borító is írja, a főszereplő egy Capac Raimi névre hallgató, feltörekvő maffiózó, aki egyfajta antihős, hisz céljai semmi másból nem állnak, minthogy mindennapi kenyerét, stiklis ügyekből legyen képes fedezni, minél rövidebb időn belül. Így amikor alkalma nyílik rá, hogy pályafutását megkezdje a családi vállalkozásban, bácsikája mellé szegődik, hogy kitanulja a mesterséget.

SPOILER VÁGÁS

Azonban a sors úgy hozza, hogy a Város legnagyobb kétesszemélyű vezére mellett kap egy zsíros maffiaállást, így a további 400 oldalon keresztül azt követhetjük nyomon, hogyan jut feljebb és feljebb a ranglétrán, egy unszimpatikus, sablonos, amnéziás bűnöző.

A könyv legnagyobb hibája a borítója, és a hazug ígéretei. A könyv egészen más tempóban és stílusban halad, mint egy horror sztori. Az emberre egyáltalán nem akarja ráhozni a frászt, helyette a hatalomra való törekvés és egy misztikus (na jó, ez azért túlzás) krimi olvasható lapról-lapra, amivel nem feltétlen lenne baj, ha erre készülne fel az ember. De nem, nem erről szólt a fáma, így az ember vakon sodródik az árral, ami olykor, meglepően gyengén sikerült. Először is, utólag visszagondolva, nem értem, mi volt ezen több, mint 400 oldal, amikor néhány szál és esemény, egyszerűen felesleges volt benne.

A másik hiba, az erőltetés. A könyv úgy akar felnőttes lenni, hogy erőltetetten szerepelnek benne káromkodások, és vérengzések. Olykor tényleg olyannyira nem odaillően, hogy kínos volt olvasni. Pedig hatalmas tévedés, valami nem ettől lesz komoly, ezt úgy hívják: olcsó megoldás. És ilyen olcsó megoldások tömkelegével van tele a könyv. Másik remek példa erre a „szerelmi szál”, ami valljuk be, sosem volt DS erőssége, még az általam nagyon kedvelt Vámpír könyvekben is, egyértelműen leggyengébb részként volt említhető a romantika, csak úgy, mint ott, itt sem lehet egyáltalán elhinni és komolyan venni. Jóllehet, van némi magyarázat rá, de ez csak még inkább feleslegessé és hiteltelenné teszi ezt a részt.

A harmadik hiba, amiért ez a könyv szerintem nem sikerült jól, az a vérszegény csattanó. Bár a történet maga, nem volt mindig teljesen érdektelen, annyira érdekfeszítő sem, hogy ne várja el az olvasó (jogosan), hogy valami nagyot dobbantson Shan úrfi a végére. Volt is egy szakasz, ahol már egész kezdtem felocsúdni, de aztán egy AAAAKKKORA sablonos és egyszerű misztikumos magyarázatot pakolt az utolsó oldalakra, hogy a befejezés a viszonylag meglepő és szürreális mivolta ellenére sem volt képes kiváltani az előző oldalak gyengeségeit.

A leírással különösebben nem volt baj, a felesleges részektől eltekintve jó volt és fantáziamozgató, nem voltak két oldalas tájleírások, de egy szavas egyszerűsítések sem, a karakterek jellemei is viszonylag egyediek voltak, bár ettől még nem mindenesetben érdekesek, de legalább a szereplők, valóban karakterek voltak…még ha néha igencsak egydimenziósak is. „Bűnöző vagyok, ezért káromkodok és bántok másokat…csak úgy.”

Kár, hogy spoiler nélkül érdemben alig lehet írni a könyvről, mert sok dolog eszembe jutott egyes részeiről, de inkább megtartom magamnak arra az esetre, ha valaki még nem olvasta volna, de tervezi, ellenben a kommentek fül alatt szívesen diskurálnék azokkal, akik már olvasták, de kérlek benneteket, hogy a spoiler jelzést ne felejtsétek el kitenni!

Köszönöm a figyelmet, sziasztok! :)

U.I.: ezt láttátok már? Én már nagyon várom!