The Dark Knight Rises

(minimális spoilerveszély, szinte semmi, de jobb, ha szólok)

Nem, én nem állítom, hogy a Felemelkedés rossz film, távolról sem. Azt viszont még annyira sem merném állítani, hogy jó , azt az életben nem mondanám róla, hogy Batman film, és azt sem, hogy ugyanolyan egységesen összeszedett munka, mint a rendező korábbi alkotásai. De ne kezdjünk Nolan munkájának boncolgatásába. Maradjunk a Batman trilógiánál. Annál, aminek az első része egy szélsőséges sötétségben ábrázolta Gothamet, és amiből gyermeki naivitással, vagy inkább röhejességgel rángatta ki a második film végén. Mert a TDKR ilyen idilli, giccs-cityben indul, ahol nyolc éve nem történt bűnözés, ugyanis a második rész végén elhunyt Harvey Dent halála akkora morális stabilitást biztosított a városnak, hogy az elmúlt években még a gyilkosok is inkább önkénteskedtek. Ha már Harvey: az előző rész két és fél órás eseményei közül egyedül a halála volt az, ami egyáltalán említésre került belőle. Joker? Kiafeneaz...

Nem fogok kisregényt írni, nem fogom a véleményem minden apró szálát végigvezetni, elmondom mi tetszett, és mi nem tetszett a Dark Knight Rises-ban.

Tetszett Bane. Igen, azt hiszem talán végig, bár a film második felében, egész pontosan a mozi tetőpontjának nevezhető stadionos jelenet után kifordul magából. Ennek ellenére összességében pozitív, érdekes karakterként maradt meg bennem, még akkor is, ha nem egészen értem a motivációját, de erről mindjárt. Tetszett a Macskanő, akit bár így sose neveznek nevén, mindenkiben több emlék marad majd meg róla, mint a film bármely másik új karakteréről. Továbbá nagyon jól átjött Bruce Wayne felépülése, újra Batmanné válása, és nem arra gondolok, amikor újra felveszi a jelmezt, de aki látja majd, az érteni fogja. Ezen kívül még sok-sok, Nolan féle apróság, rengeteg akció és pörgős jelenet rendkívül szórakoztatott, nagyon élveztem, de sajnos több kimagasló pozitívumot nem tudok kiemelni.

Nem tetszett viszont a szélsőséges, idióta történetszálak sokasága, egészen a város vezetőségének értelmetlen viselkedésétől kezdve, a rosszfiúk megmagyarázhatatlan, szintén értelmetlen motivációjáig. Szintén nem mennék spoilerekbe, úgyhogy csak ennyit mondok: az egész mozi története igazából kevés helyen nyer értelmet. Rendkívül taszított továbbá Nolan szájbarágós stílusa, és a hideg rázott a giccsömlennytől, ami az utolsó percekben a nyakamba zúdult. Amiért igazán nem tetszett a Sötét Lovag: Felemelkedés, az az, hogy csak azért lesz felejthetetlen, mert annyira felejthető. És ezzel együtt sem válik rossz filmmé, mert rengeteg benne a munka, rengeteg benne az olyan jelenet, ami pozitívvá teheti az emberek nagyrészének az összképet. Engem azonban borzasztóan taszított, és minden komolyabb várakozás nélkül is mélységesen kiábrándított. Elnézést, ha az írás helyenként összeszedetlen, közvetlenül a premier után írok.

(6/10)