**6 - Resident Evil 4
Megjelenés éve: 2005
Platformok: Gamecube, Playstation 2, Wii, Pc, Ps3, Xbox360**
Amikor az ezredfordulón megérkeztek az újabb, erősebb konzolok, a Capcom még mindig kapaszkodott az eredeti Resident Evil koncepcióba. Valamikor az első rész felújított (egyben remek és csodaszép) kiadása után érkező, teljesen új epizód, a Zero ugyan nem volt nevezhető totális bukásnak, a lassú, mondhatni ósdi, fix szögből mutatott helyszínekkel operáló játékmenet valahogy már nem feküdt a közönségnek. Az azóta legendává vált sztori szerint az új generáció elejére készült volna el a teljes értékű Resident Evil 4, amelyből végülis az egyre újabb ötletek bedobása után egy teljesen új játék született (ez volt a Devil May Cry), Mikami azonban tartotta magát: a negyedik résszel újtani kell, a tervet pedig pár komolyabb koncepció-váltást követően végül sikerült tető alá hozniuk - és ezzel egyidőben meg is osztották vele a rajongókat.
A Resident Evil 4 ugyanis csak nyomokban az, ami korábban a széria volt: a neveken és szereplőkön kívül gyakorlatilag egy alapvetően más játékot kaptunk. "Elakciósodott", ahogy mondták, de nem úgy, ahogy a manapság divatos áramvonalasítások esetében szoktuk látni: előnyére változott, más, de valahol több lett. Ugrott az említett lassú játékmenet, ugrottak a fix hátterek, megszületett a váll feletti kamera (amelyet azóta is sok TPS használ), és persze amelyek miatt a legtöbbet támadták, a futó zombik és a pergőbb akció, és az ezek okán háttérbe szoruló horror-hangulat.
Persze lehet rá köpködni. A magam részéről viszont tartom: akármennyire is szerettem az eredeti RE-játékokat, ez a lépés volt a legjobb, ami történhetett a sorozattal, ugyanis nem egy szimpla agyatlan lövöldét kaptunk, hanem minden idők egyik legjobb, legélvezetesebb horror-akcióját. Mikami és csapata épp egy olyan játék megalkotását megalkotását tűzték ki célul, amelybe beleadhatják minden tudásukat, szeretetüket és szakértelmüket. Már korábban bebizonyosodott, hogy ismét az eredeti felállásra építeni nem lehet, az iparosmunkás hozzáállással (ami valljuk be, nem csak a Zero-ra, hanem a 3-ra is már állt) egész egyszerűen képtelenség lenne maradandó munkát lerakni az asztalra.
Gyakorlatilag mindent a nulláról alkottak újra.
Hála a gyorsabb ellenfeleknek, na és a kameraállásnak, amely elég közel volt ahhoz, hogy sokkal tudatosabb mozgásra sarkallja a játékost, a RE4 sokkal gyorsabb, feszesebb tempót diktál. Az ellenfelek változatosságára sem lehet panasz, a mezei zombik mellett feltűnnek a láncfűrészes, instant halállal kecsegtető keményfiúk, a mutáns szerzetesek, a rovarszerű lények, a vak, hangokkal elcsalható karmos figurák, és még sokan mások - őket a módosítható és fejleszthető, igen változatos fegyverkínálat segítségével apríthajuk. Ehhez jön minden idők egyik legváltozatosabb játékmenete, amit ilyen jellegű játékban láthattunk. A teljesség igénye nélkül: szörnyhorgászat ladikból, céllövölde bányakocsiból, ágyútűz előli menekülés egy kastély falain, mesterlövészkedés, menekülés szikla elől, navigálás aknamezőn, aprítás teherautó hátuljából, menekülés jet ski segítségével, harc egy gigászi troll ellen, vagy ott vannak a zombifilmeket megszégyenítő házbevédős-adrenalinpumpálós jelenetek.
És hogy ez nem horror? Talán a klasszikus nyomasztó horror-hangulat nincs végig jelen (bár ez sem igaz, a borongós falucska, az ódon várkastély, a penészes kúria-belsők és a többiek kellemes alaphangot ütnek meg), konkrétan nem egyszer szartam be. Talán nem csak nekem maradt meg az első, fejéből kirobbanó csáppal felénk közeledő falusi, a csakis folyékony nitrogénnel lelassítható alien-szörny, de mondhatnám azt is, amikor először próbálkoztam elslisszolni a vak szörnyszülött mellett, mikor ki kellett (volna) úsznom a viziszörny útjából, vagy mondjuk amikor ketrecbe zárva vártam a végzetes csapást a hatalmas féregtől (számomra mondjuk a legemlékezetesebb a Regenerator a maga fura mozgásával, ijesztő lélegző hangjával és meglepően messzire elérő karjával).
A végeredmény egy kiforott, részben régi kerékkötőit elhagyó, új irányvonalat mutató játék, amelyből a "játék" szót emelném ki, ugyanis a RE4 egy letisztult, végletekig lecsiszolt és finomodott élmény-bomba, amely nem csak (amúgy generációjának tán legütősebb) grafikája miatt, hanem az egyes megoldandó helyzetek, legyőzendő ellenfelei, érdekes megoldásai, rendkívül változatos játékmenete okán marad emlékezetes.
Nem kell visszamenni az eredeti GameCube és a visszafogottabb látványvilággal rendelkező, de minimálisan kibővített Playstation 2 verziókig, ha esetleg kimaradt volna: a Resident Evil 4 a jelen generációs konzolok mindegyikén elérhető. Az irányítás miatt a legjobbnak tartott port Wii-n található meg, az évforduló tiszteletére kiadott, hádésított újrakiadás pedig PS3-on és 360-on is online érhető el.
/theSickness/